Cammogó, a kis barnamedve, egy tikkasztó nyári napon Dünnyögő barátját keresve járt-kelt az óvodában.
- Ilyen melegben ne várd őkelmét – mondta neki Lomposka, a rókalány, egy jeges mackó csak zúzmarás időben érzi jól magát.
A beszélgetés az Állatóvoda almafája alatt folyt.
- Nini! – kiáltott Cammogó. Megérett az alma. Tízórai után kérek egyet az óvó nénitől.
- Ha ad! – mondta sokat sejtetően Lomposka.
- Miért ne adna? S ha nem ad, akkor nem, kóstolom meg, nem halok bele.
- Elég szamár vagy! Ide figyelj, már ki is szemeltem a legeslegpirosabbikat. Ott van, ni! Sajnos egy kicsit magasan. Ha megengednéd, hogy a válladra álljak, éppen elérném és szakítanék egyet neked is.
- Rendben van a vállamra, állhatsz – csak előbb megyek és megkérdezem az óvó nénitől, hogy szabad-e, mondta Cammogó.
- Te, te szőrszálhasogató – kiáltott utána Lomposka – egy almáért ilyen felhajtást csinálni? Hü, de gyönyörű alma – nézett sóvárogva a fa tetejére,- és milyen szomjas vagyok. De jó volna leszakítani. Hopp. Megvan! Kaparok a földből egy kis dombocskát, ráállok, úgy talán elérem.
A rókalány villámgyorsan kaparni kezdett. Alig telt bele pár perc, lihegett, fujtatott és szakadt a veríték róla. Amikor már úgy nézett ki, hogy elég magas a dombocska, megállt, hogy kifújja magát.
Ebben a pillanatban megjelent a doktor bácsi, és Lomposka nagyhitelen beugrott a kerítést övező sövény közé. A doktor bácsi nem figyelt rá, leült a fához közel eső rönkre, és újságot véve elő, olvasni kezdett.
- Na még csak az hiányzik, hogy órákig sütkérezzen, méltatlankodott búvóhelyéről kilesve, Lomposka. – Ijnye – szisszent fel a következő pillanatban, mert fájdalmas szúrást érzett a combján. Csak nem hangyabolyba ültem? Jól nézek ki, ha a doktor bácsi perceken belül nem megy el innen. Hü, micsoda tűszájú jószág ez a parányi szerzet! jajjj nem bírom tovább. kiugrom innen. de nem lehet. nem lehet. Kegyelem hangyácskák, kegyelem!
- Végre a doktor bácsi befejezte az olvasást, felállt és megpillantotta az érett almákat.
[rkey]
- Milyen gazdag termést hozott ez a fa – mondta. – Szólok az óvó néninek, hogy adjon belőle a lurkóknak minden nap egy – egy szemet. Nehogy úgy járjunk, mint tavaly, hogy egyik – másik beleszabadult, aztán félig – rágott almákkal volt tele az udvar.
Végre elindult az óvoda épülete felé és Lomposka elő mászhatott rejtekhelyéről. Ám, ahogy végig nézett magán, menten eltörött a mécse.
- Jaj nekem, hiszen már meg is dagadtam, csak legalább egy vacak alma lenne már a kezemben, ha ennyit szenvedtem érte – mondta és sziszegve kecmergett fel a dombocskára. Már – már leszakított egy almát, amikor lelkendezve megjelent Cammogó.
- Mi az Lomposka, mitől híztál meg ennyire?
- Megcsíptek a hangyák, ha mindent tudni akarsz. Persze te vagy az oka mindennek. Megengednéd végre, hogy a válladra álljak?
- Azt nem, de mindjárt jön a doktor bácsi, és ad nekünk egyet – egyet.
- Hát veled mi történt, gyerek! – kiáltott a doktor bácsi, amikor visszaért.
- Semmi, csak izé – hebegett Lomposka – tegnap este háromszor vacsoráztam és izé. Úgy látszik fogott rajtam.
- Ennyire? – hitetlenkedett a doktor bácsi, na mutasd csak azt a hirtelen szerzett hájat – tapintott rá a rókalány hátsó fertályára, aki akkorát ugrott fájdalmában, hogy a legszebb piros almát is könnyűszerrel leszakíthatta volna, de kisebb gondja is nagyobb volt annál.
- A hangyák csipkedték össze! – szólalt meg Cammogó.
- Úgy, szóval a hangyák. Jó, hogy mondod, mert injekciót kell adnom Lomposkának. -Tessék egy alma Cammogó – tépett le egy szép piros almát.
- Köszönöm. De Lomposkának is, tessék adni. Azt a szép pirosat ott fenn. Azt. Azt.
- Nesze Lomposka, íme egy kis fájdalomdíj a kalcium injekcióért.
- Valóban kitűnő – jegyezte meg Cammogó
- Hát, még ha az injekciótól nem kéne cidriznem, sóhajtott bánatosan Lomposka.
- Látod, látod – korholta Cammogó. Mondtam, hogy legjobb mindig az egyenes út.
- Honnan tudná azt egy sompolygó róka, akinek elég esze van a ravaszsághoz, de fogalma sincs az egyenes útról? – sírta a rókalány, és mint akinek a fogát húzzák, a doktor bácsi nyomába szegődött.
[/rkey]

MAGAMRÓL
84 éves vagyok, három fiam, hat unokám van. Kb. 3.000 - regényt,
novellát, mesét, humoreszket, szindarabot, jelenetet, stb. irtam. Húsz
bünügyi regényem, és 30 romantikus füzetregényem jelent meg a sok száz
mese, krimi, szerelmes, novella mellett. Peterdi Pál, -aki az első hat
bünügyi regényem lektorálta-, a magyar Agáthának nevezett. A
Betükincstár mottója: jó az, ami olvastat: A krimi végére tripla
csavar, a romantikus novellákhoz, remény, és a gyönyörités témaköre
TÉMÁHOZ-, az önvizsgálat, és a sosem múló SZERETNIVÁGYÁS, - a mesékhez
pedig az ARANY CSILLAGOK ártatlan csodavárása DUKÁL.
810 ÍRÁS, csupán- ÉLETMÜVEM
--EGYHARMADA. KELLEMES IDŐTÖLTÉST!
