A nagy futóverseny

Irta: Vigh Rózsa

Egyszer a gepárd nagyon megéhezett. Hiába tudott ő a legjobban, az áldozat felé kúszva vadászni, 4-5 méter magasra ugorva a felröppenő ragadozó madarat elkapni, és valamennyi állat közül leggyorsabban futni, aznap a fél fogára elegendő zsákmánya sem akadt. A gepárd azonban nemcsak gyors, de az eszes is, ezért gondolt egyet, felállt, nyújtózott egy nagyot, és összebőditette a hallható távolságban delelő állatokat.

-Rendezünk futóversenyt!

- Még mit nem!- sziszegte egy kígyó.  -Tudjuk, mire megy ki a játék. Te vagy a legjobb futó, mi lemaradunk. De mi a győztes díja?

- Hogy igazságos legyen a verseny, hiszen különböző testtömegű állatok vagyunk, vagyis egy nyul nem tudna annyit megenni egy nap, mint egy oroszlán, ezért legyen a díj hatnapi teljes ellátás, a legjobb falatokkal.

Meleg volt, senki nem dúskálhatott az élelemben, így kitörő örömmel kezdték a benevezést.

Ne csodálkozzatok, de az üzleti szellem az állatokban is megvan, ezért a párduc odaugrott a gepárd mellé és azt mondta:

-Nálam lehet nevezni. A nevezési díj a nyeremény egy hatoda, vagyis egy napi élelem.

[rkey]

Ő találta ki először, senki nem szólt ellene. Felsorakoztak a startvonalra, és a gepárd elmondta, hol van a cél, és mivel nemcsak a győzelem, a részvétel is fontos, hiszen minden állat egyforma jogokkal bír, győztest csak akkor lehet hirdetni, ha az utolsó versenyző is célbaér.

Érdekes, hogy a tisztségviselők az állatvilágban is hamar összesereglenek, csakhamar ott volt a sas, akinek jó látásáról regék keringenek, és aki vállalta, hogy a futók felett körözve, ellenőzi, a buktatást, a szabálytalan előzést, támadást, vagy egyebeket, hogy mindenki biztonsággal célba érjen. Pár perc alatt felálltak a rendezők, az elsősegélynyújtók, a bírók, és mire a gepárd körülnézett, alig maradt a startvonal előtt indulni akaró. Ám mihelyt szemügyre vette a díszes társaságot, megkönnyebbült.

- Amig indul a gazella, a vaddisznó, a bölény, az őzfélék néhány képviselője, továbbá a nyul, és más jóízű kis állat, addig nem mehet veszendőbe az energiája.

A legöregebb elefánt vállalta, hogy bömbölésével indítja a versenyt, de nem mulasztotta el megjegyezni, a becsületességre sokat ad, és aki vét ellene, annak az ormányával és az agyarával gyűlik meg a baja. Mivel mindenki tudta, hogy az elefánttal senki nem mer szembeszállni, még az oroszlán sem, a verseny elindult.

Kár hogy nem láttátok a startolók nekifutását. A gepárd, a hiúz, és a gyorsabb lábú ragadozók szaga sem volt már érezhető, amikor, a vakond, a süni, és a csiga megtette első lépéseit a győzelem felé. Az út két szélén drukkerek álltak, és mindenféle hangon biztatták az indulókat.

A gepárd a kis maratoni távot ajánlotta, és mondanom sem kell, hogy mire az antilop, a bölény, és a finomabbnál finomabb falatok célba értek, ő már kipihente fáradalmait, és jóllakottan elnyúlva, a pofája szélét nyalogatta. A beérkezők közül mindenkinek jutott beérkező, hiszen gondolhatjátok, hogy aki gyorsabb volt, az pihenhetett, amig egy finom  falat bevánszorgott a célba, és mindenki jóllakhatott, senkinek nem lehetett oka panaszra.

A sas, akinek a bíró szerepét is be kellett volna töltenie, sérelmezte, hogy az indulókat galádul léprecsalták, felfalták, s olyan nevezéseket is elfogadtak, akikről bizton tudható, hogy a sereghajtók között sem bírják az iramot.

Amikor már ugy nézett ki, hogy mindenki célbaért, a sas megcibálta, megcsipegette a ragadozók feje búbját, miközben nem győzte hangsúlyozni:

-Balga állat testvérkéim: mielőtt kapzsi módon beszálltok valamibe, gondolkodjatok. Nem jó dolog vesztesnek lenni, nem nyerni meg a kitűzött díjat, de hogy még az életét is odadobja némely balga, arra nem találok szavakat. A gepárdot és társait megintem, és ha valakit dicséret illet ezen a versenyen, akkor hangozzék fel a legnagyobb zsivaj az éppen most bevánszorgó csiga teljesítményének elismerésére. A mai naptól védelmembe veszlek, különben felfalna az indulók bizonyos része, mert vannak madarak, akiknek te csemege lennél. Rajtad lesz az óvó pillantásom, legalábbis amig látok az egyre marcangolóbb éhségtől.

- Köszönöm sas néni. A testvérkémnek még van pár méter hátra. Megvárnád? Nehogy baja essen.

- Megvárom. Mindenki megérdemli a támogatást, aki erőfeszítéseket tesz, hogy javítsa az állatok egymás közötti viszonyát.

Gyerekek, ha véletlenül arra jártak, ahol a versenyt rendezték, és utolsó erejével vánszorgó csiga bigát láttok, kerüljétek ki, vagy őrizzétek, nehogy baja essen. Nem érdemelné meg.

[/rkey]