A Nagyokos

Irta: Vigh Rózsa

Egyszer volt egy legényke, akinek több erő volt az izmaiban, mint a fejében. Legalábbis ezt mondták róla, és mert amit kigondolt, ahhoz körömszakadtáig ragaszkodott, nem tűrt vitát, beleszólást: elnevezték Nagyokosnak. Olyasmit jelentett ez a gúnynév, hogy jobb mindent ráhagyni.

A fiú nem akart iskolába járni, ha kapálni kellett, minden krumplit félbevágott, ha kaszálni vitték vagy a kasza hegye tört bele a földbe minduntalan, vagy a gabonát derékba csapta le. Végülis elkönyvelték, hogy több a kára, mint a haszna, mindenben csak hátramozdító, és otthon hagyták, házőrzőnek.

Nagyokos, ha valamit kigondolt, abból nem engedett. Így határozta el, hogy erőművész lesz, és nem kell hozzá mást tennie, csak Miska szamár kis csacsiját befogni edzőtársnak. Amint világra jött a csacsi Nagyokos két marokra kapta a négy lábát, és megpróbálta felemelni. Eleinte alig bírta a bokája fölé, később a derekáig emelte a jószágot, miközben az keservesen iázott, az anyja meg majd szétrúgta a jászolt. A napi edzés eredményhez vezetett, mire Nagyokos l6 éves lett a kis csacsiból majdnem anyányi szamár vált, de az erőtől duzzadó legényke könnyűszerrel emelte az állatot a feje fölé. Akkor odaállt a szülei elé és azt mondta:

-Nekem már megvan az életcélom. Cirkuszi erőművész leszek. A csacsit útravalóul kérem, mert csak vele tudom megkeresni a kalácsomat.

-Na fiam, ha kalácsod lesz, remélem mi is eszedbe, jutunk, annál is inkább, mert öt testvéred még itthon marad, akikről nekünk kell gondoskodnunk.

[rkey]

Nagyokos elindult, és meg sem állt az első cirkuszig.

Nem volt könnyü az igazgató elé kerülnie, de amikor bemutatta a számát, a pohos úr megenyhült.

-Jó, csak nem elég. Valami egyéb is kellene bele, vagy több erő, vagy humor.. Kapsz két hetet, addig itt maradhatsz az állattal együtt, majd ledolgozod, amit megesztek, de legyen kész valami frappáns produkció.

Nagyokosnak két napba telt mire kigondolta, mit tesz hozzá a számhoz. Az ötletet az adta, hogy a szamár -aki a hosszu gyaloglástól igencsak kimerült- összerogyott alatta, amikor a bevonuláshoz felült a hátára.

-Na, ez humoros! Majd ugy csinálom, hogy bevezetem ott magasba, emelem, nem is egyszer, és amikor már tombol a nép, felülök a hátára, de ugy idomítom, hogy essen össze alattam. A lovakat is be tudják tanítani, a csikósok, hogy lefeküdjenek, miért ne mehetne ez egy csacsival is.

A két hét letelt, a szám elkészült, és a közönség alig akarta kiengedni őket a porondról. Az igazgató leszerződtette, de megmondta neki: a számon többször kell újítani, mert kétszer ugyanazt nem lehet eladni, akkor sem, ha a cirkusz vándorol, egyik faluból, másik városba.

Nagyokos törte a fejét, mivel ujithaná a számot, és ahogy elmélázott, nekidűlt az egyik hím oroszlán ketrecének. Az oroszlán ráugrott, a mancsa nagyot lökött rajta, meg is ijedt, de semmi komoly baja nem esett. Az igazgató tombolt:

-Nem megmondtam, hogy a vadállatokhoz senki ne menjen közel. Mindjárt kezdődik a számuk, és ölni tudna olyan idegesen járkál a ketrecében körbe körbe. Mit kerestél a közelében te habókos?

-Igazgató uram, én beszélgettem vele-, hazudta ijedtében Nagyokos. -Értek az állatok nyelvén, és ő idehívott. Azt mondta, intézzem el, hogy ma ne kelljen fellépnie, mert nagyon ideges és fél, hogy bajt csinál.

Az igazgató, és az idomár elhűltek, hitték is meg nem is, amit Nagyokos mondott, de végül is biztos, ami biztos, a közönség védelme az első, a hím oroszlán nem lépett fel. Amikor a szám végén a többiek visszatértek a ketrecekbe, a kihagyott hím oroszlán mindegyiknek nekiment, akit ért, és üvöltött, mint a fába szorult féreg.

Nyugtató injekciót kapott, Nagyokos pedig elismerést, mert megakadályozott valami nagy bajt.

Ne áruljátok el senkinek, de az oroszlán csak sértve érezte magát, amiért kihagyták a számból, és a vele járó húsjutalomból, de Nagyokos élete attól kezdve bearanyozódott. Elment a híre hogy érti az állatok nyelvét, és ahol csak megálltak mindenütt elhozták az állat tulajdonosok kedvenceiket: faggassa ki őket, mit szeretnének, mit engednének el szívesen, ragaszkodnak-e a gazdijukhoz.

Mivel Nagyokos annyit értett az állatok nyelvén, mint ti, vagyis nem lehetett ellenőrizni, hogy amit mond igaz-e, ugy élt, mint egy kiskirály. Az apjáék is eszébe jutottak: küldeni kellene nekik egy kis gyámolítást, hiszen van miből, de aztán ugy gondolta, magának köszönheti a sikert, mert ha hagyja magát paraszttá nevelni, most is a földet túrhatná, éhbérért.

Nagyokos később otthagyta a cirkuszt, mivel a csacsija is elhullt mellőle, pedig kezes állat vált belőle, jó volt vele együtt dolgozni. A szamarat tisztességgel eltemette, aztán bérelt egy házat, és mert a hírét már megalapozta, jöttek az állattartók szünet nélkül. Ki tudja, hogy volt képes annyi marhaságot kitalálni egyik másik állat nevében, de tény, hogy még az arany hal üzenetét is közvetítette, s az is tény, hogy a gazdik örömmel vettek minden szót, amit kedvenceik nem mondhattak el.

A sors kiszámíthatatlan, ki tudná megmondani miért élte meg Nagyokos a száz évet, de megérte. Talán a testi erő fejlesztése, a gondtalan élet, a jó koszt, és a maga urasága tette könnyűvé az életét, de tény, hogy amikor megkérdezték:

-Van-e még terve Nagyokos Uram? -nem sokáig gondolkozott, szerette megtervezni az életét.

-El akarom érni a l5o.–iket, erőben, egészségben.

- Elárulná a titkát? Miért olyan biztos, a még ötven évben?

-Mert tudom, hogy van valami, amit ha nem tévesztek szem elől, akár kétszázig is élhetek, de az ember ne legyen nagyravágyó.

-És mi az?

-Hát csak annyi, hogy nem szabad abbahagyni a levegővételt…de az semmiség, ahhoz képest, amit eddig véghezvittem!- húzta ki magát a száz éves életművész.

[/rkey]