Négy szem tökmag

Irta: Vigh Rózsa

Egyszer volt egy gazdag ember, aki saját erejéből vitte valamire. Már mindene megvolt, amikor rádöbbent: az élet elfolyt, mint a víz, és nyomtalanul múlik el, hiszen nincsenek gyermekei. Sokat törte a fejét, mit tegyen, hogy vagyonát olyasvalakire hagyhassa, aki nem elherdálja, hanem tovább gyarapítja, akiben van szorgalom, akarás, és ötlet. Eszébe jutott, hogy van egy unokatestvére, akivel régen nem találkoztak, de ugy tudja özvegyen, neveli két fiát. Nem sokat gondolkozott, felpakolt a hosszu útra, és beállított a rokon házába. Szemlátomást nem dúskáltak a földi javakban, de azt látni lehetett a portán, hogy ahány dolgos kéz van a háznál, egyik sem tétlenkedik.

Az asszony jó vacsorát rittyentett, s mikor lenyelték az utolsó falatot, a rokon elővett egy kis papír tasakot, és kiszedett belőle négy szem tökmagot.

-Tudom, hogy többet várnátok tőlem, hiszen gazdag vagyok, de ugy gondoltam, bemutatkozó ajándéknak megteszi ez a négy szem tökmag. Nesze fiam- nyújtott oda kettőt a kisebbik fiúnak, aki elpirosodott mérgében, és azonnyomban a tüzhely platnijára dobta a magokat. Tessék fiam. Rajtad áll mit kezdesz vele-, mondta a vendég, és a nagyobbik fiúnak is átadott két tökmagot.

A nagyobbik megköszönte, bár ugy gondolta, tréfás ember lehet a rokon, de akkor sem illik lekicsinyelni senki ajándékát. A magokat zsebre tette, és nem sokára kikísérték a vendéget.

- Még látjuk egymást!- bucsuzott a gazdag ember.

- Akkor lássam, amikor a hátam közepét- morogta foga között a kisebbik.

- Mindig szívesen látjuk, isten tartsa, meg jó egészségben- mondta a nagyobbik, és a vendég elment.

A kisebbik fiú megette a pirult tökmagot, és megjegyezte, hogy annak az íze sem különb a hazainál, mi a csudának idétlenkedett vele a rokon. De ha már hozott is valamit, marékkal mérhette volna ezt a semmiséget, nem szemenként.

A nagyobbik fiú bevitte a kamrába az elvetendő magok mellé, a két szem tökmagot.

[rkey]

Eljött a tavasz, átmelegedett a föld, és a két tökmag is a földbe került.

Aztán ment minden, mint előző években. A két fiú dolgozott, napszámot is vállalt, az asszony ellátta őket, és a kis kertben érlelődtek az elvetett magok.

Ami igaz, igaz, a nagyobbik fiú már sajnálta a jó darabon terpeszkedő tökindát. Annyi helyen dinnyét is termeszthetett volna, de most már benne van, végig csinálja. És halljatok csodát.

A két tökinda elkezdett virágozni, aztán apró tökök jelentek meg a szárakon, de még mindig nem volt rajta túl sok néznivaló. Aztán nyár vége felé, a tökök, mintha csak pumpával fújnák fel őket, egyre nagyobbak lettek, és mire eljött a betakarítás ideje, az egész környék csodájára járt a 4-5oo kilós tököknek. Hogy ti is tudjátok mennyi az 5oo kiló, képzeljétek el, hogy 20 – 22, nagycsoportos gyereket kellene mázsára állítani, hogy elérjék egyetlen sütőtök súlyát.

Nem tudom ti mit tettetek, volna a nagyfiú helyében, de ő látta, mennyire bántja öccsét, hogy elropogtatott húsz-huszonöt mázsa tököt mérgében, ezért azt mondta:

- Versenyezzünk. Neked adom az egyik tökindát, mert mindkettőn ugyanannyi tök termett. Tégy vele legjobb belátásod szerint, nem adok tanácsot, de gondolkozz, mielőtt cselekszel.

A kisebbik fiú azonnyomban eladta a tököket a kerítésnél ácsorgó, és a tökért sóvárgó kufároknak, akik majd beleszakadtak olyan gyorsan gurították többedmagukkal a kocsijukig a termést, azt sem bánták volna, ha a tengely eltörik a drága kincs alatt.

A fiú jó árat kapott, pontosan annyit, amennyit kért, és mivel nem gondolkodott, annyit kért amennyit a piacon a kisebb tökökért kérni szoktak.

A nagyobbik egy tököt felvágott, a magját kiszedte, és az óriási gömböt – a kívánt darabokra hasítva,- sorra eladogatta. A kisebb, megmaradt tökökre is jöttek héthatárból, mindenki bele akart kóstolni a csoda tökbe. A nagyfiú, azokat is szakasztott ugy mérte ki, annyiért, amennyiért az öccse, csakhogy a magot mindből kivette.

Aztán megkapta az első ajánlatot a magra.

- Adok egy szem magért tíz petákot. Majdnem aranyár fiam- mondta az egyik vevő.

- Adjon 15-öt, és máris vihet belőle, amennyi kell.

A nagyobb fiú két szakajtó magot meghagyott tavaszra, és amikor összeszámolták a nyereséget, a kisebbik fiú elszontyolodott.

-Mondtam Öcsi, hogy gondolkozz. Jövőre a tökért kapott pénzből földet bérelek, igát fogadok, és elvetem a két szakajtó magot. Tudod mennyi tökünk terem jövőre?

-Nekem egy deka sem, mert én balga magostól adtam el a tököt, ugy megörültem a sok-sok ebül jött pénznek.

- Mivel testvérek vagyunk, ha megígéred, hogy segítesz, kapsz a jövedelemből tíz százalékot. De télen sem hagyjuk pihenni a pénzt: Anyánk a világ legjobb krumplis pogácsáját, és buktáját süti. Szeret bíbelődni vele, de ha mi is segítünk, és bőven lesz miből, akár százszor annyi is kikerülhet a kemencéből naponta, mint amit eddig egyszerre sütött.

-És ki eszi meg?

- Aki lusta otthon sütni, vagy nem tud, netán két-három darabbal nem érdemes bajlódnia. Próba szerencse.

És igaza lett. A sütöde beindult. Jöttek a népek a szomszéd faluból is, aztán iparengedélyt is kértek rá, hogy a törvénnyel se legyen gond, és szaporodtak a petákok a láda fiában.

Tavasszal kibérelték a földet, odafigyeltek a megmunkálásra, miközben a pékség is működött, de már két inas is került az anyjuk mellé, és a tökmagok földbe kerültek.

Ez az év is ugy telt, mint a többi, tavasz után jött a nyár, kikelt a tök, pöffeszkedtek a nagyra törő fejek, és egyszercsak, váratlanul beállított a gazdag rokon.

Amikor megtudta mi történt, hogy gazdálkodtak a fiuk a lehetőséggel, elmosolyodott.

-Ne haragudjatok, hogy félrevezettelek benneteket, nem a szűkmarkúságom diktálta, hogy csak két-két szem tökmagot adjak nektek, de kiváncsi voltam, melyiktökben van több élelmesség, ötlet. Én is annak köszönhetem a vagyonom, hogy a kicsit is megbecsülve, sok mindennel próbálkoztam, és itt vagyok. Mivel gyerekem nincs ugy gondoltam, arra hagyom a vagyonom, aki jobban, feltalálja magát a siker útján, de mivel látom, hogy jó testvérek módjára kiegyeztetek, a vagyonom kettőtökre hagyom azzal a kikötéssel, hogy az elvi döntéssel foglalkozzon a nagyobb fiú, mert neki csavarosabb esze, alapos meggondoltsága van, a munka szervezése, elvégeztetése, és amit vállalni tud, legyen a kisebbik fiú tiszte. Anyátoknak a kezét sem kell vízbe mártani, mert ha semmit nem tenne egyikőtök sem, csak felélné azt, amim van, akkor is, elélhetnétek száz évig is gondtalanul. De hál istennek rám ütöttetek, nem nyugosztok, ha lehetőséget kaptok, és higgyétek el, csak az tud segiteni a szegényeken, akinek van miből, és csak annak lesz miből, aki kétszer annyit vállal, mint a többiek.

Van erre egy nagyon jó mondás: az éhezőknek nem elég 2-3 halat adni, meg kell tanítani őket, halászni. Miért is?

[/rkey]