Ha azt hiszitek, hogy az állatkertben nem élnek háziállatok, akkor tévedtek. Az állatkertek általában nagy városokban vannak, s a városi gyerekek ritkán látnak háziállatot, ezért a bárány, a disznó, a liba, a kacsa, a tyúk, a pulyka és egyebek, sok kis látogatóra számíthatnak.

Történt egyszer, hogy a kis malac, amely ott is szakasztott ugy viselkedik, mintha egy tanyasi ólban lenne, -vagyis csámcsog, az orrával tuja a földet, és ha nem kap időben enni, sivalkodik,- kiszökött az ólból. A mi kismalacunk addig túrta a földet a kerítés tövénél, míg akkora rés nem támadt, hogy, ha nem is könnyen, de kifért rajta. Hu, de megörült a haszontalan. Elfelejtette, amit koca mama annyiszor elmondott, hogy odakinn ezer veszély leselkedik a védtelen állatokra, és mivel késleltetni akarta a szemrehányást, nekifutott az ismeretlennek.

Már alig lihegett a fáradtságtól, és megállt, hogy tájékozódjék, amikor leszállt mellé, egy galamb.

-Szervusz kismalac. Hát te, hogy kerülsz ide, ahol csak a madár jár?

-Miért csak a madár?

-Mert a többi állatnak nincs szabadsága. Be vagytok zárva, azt esztek, amit kaptok. Mi galambok a világ minden táján szabadok vagyunk, mert ugyis visszatérünk oda, ahol várnak ránk.

-Ki várna?

-A párunk. Neked még nincs párod, mert kicsi vagy, de majd meglátod, hogy lehet szeretni a családot. Jártál már idekinn?

-Hogy jártam volna, amikor, hellyel, közzel még szopós malac vagyok.

[rkey]

-Akkor gyere, mutatok neked valakit. Odanézz! Az ott biztosan a te ősapád. Az, amelyik farral áll nekünk. Szakasztott olyan dús feneke, és erős combja van, mint neked lesz. A kunkori farka is hasonlít, csak ő már biztosan van vagy száz éves. -pityegte, a galamb, miközben odalépdelt a víziló kifutójához.

-Tényleg. Ez egy óriás disznó. Ha én ezt elmesélem a többieknek, nem is hiszik el, hogy egyszer mi is ilyen hatalmasok leszünk.

Ebben a pillanatban a víziló megfordult, és a kis malac ijedten ugrott el, a kerítéstől.

-Mi az? Megijedtél?

-Meg, hiszen ennek az állatnak nem olyan a feje, mint a mienk.

-Hátha a tied is ilyen lesz, ha megnősz.

-Ki van zárva. A papa már megnőtt, de a feje nem változott. Ugyanúgy konnektor van az orrán, mint nekem. Látod?

-Látom, de vigyázz! A víziló eltátotta a száját, és nálad tízszer nagyobb állat is kényelmesen elférne benne. Most belemegy a vízbe. Van ugy, hogy semmi nem látszik belőle, csak a gülü szemei.

-Na, látod, most már elhiszed, hogy nem rokonom ez a víziszörny? Az én családom, csak meghengergőzik a pocsolyában, az emberek ugy mondják: dagonyázik, de ha alámerülne egy folyóban, biztosan megfulladna. Nem tennéd meg, hogy visszavezetsz az ólunkhoz? A mama már biztosan aggódik, nem szóltam neki, hogy eljövök.

-Hogyne vezetnélek. Azt tudtad, hogy van olyan fajtám is, amelyiket postagalambnak hívnak, és ezer kilométerre is elviszik az üzenetet.

-Ezer kilométerre? És az nagyon sok?

-Ha egész életedben futkározol a csülkeiden, akkor sem teszel meg ezer kilométert.

-És hogy találnak vissza, olyan messziről?

-Természeti adottság. A madár fajtáknak van tájékozódó képességük. Ha falun élnél, láttál volna gólyát és fecskét, akiket vándormadaraknak hívnak. Minden évben költöznek. Egyszer oda, egyszer vissza. Itt költenek és felnevelik a kicsinyeiket, aztán irány a melegebb éghajlat. Több ezer kilométert tesznek meg, és csodák csodája, nemcsak az országba találnak vissza, hanem a fészkükre is.

-Köszönöm, hogy elvezettél idáig, galambocska, de most repülj el, mert kisül a szemem előtted, a szégyentől, ha meghallod, amit nekem kell végighallgatnom, Koca mamától.

-Ui…ui…ui.-.ui…röffff…röfff- hangzott az ól felől az izgatott hang.

-Remélem nem kapsz ki, de fogadj szót. Nem tanácsos ilyen inycsiklandó csemegének, felügyelet nélkül mászkálni, ha hosszú életű akar lenni, az állatkertben.

-Haszontalan malacka, a szívem kiugrik az idegességtől röff..röff..röf. Hogy tehettél ilyet anyáddal? Elmenni, szó nélkül. És ha valami bajod esett volna? A reggeli moslékról lekéstél, most hallgathatom a sivalkodásod, a legközelebbi etetésig, de nem segíthetek. Na, gyere te rosszcsont. Odafigyeltem a vályú sarkára, és hagyattam egy kis korpát neked. Fogj hozzá…te..te..szememfénye…te…röf..röff..te kis szökevény, te.

[/rkey]