Brummogó még csak óvodába járt, amikor egy napon egyedül maradt otthon. Mamókája elcammogott a boltba. A kandi bocs menten kutatni kezdett a barlangban. Sorra vette a kuckókat, fiókokat, és csakhamar rálelt egy üvegcsére, amelyben színes drazsék voltak. Mamókájától látta, hogy néha lenyel egyet – egyet belőlük. Miért ne tehetné meg ő is?!  Szájába vett egyet és szopogatni kezdte. Jó édes volt. Később keserű lett és ijedtében kiköpte. Mire Mamóka hazaért sorra leszopogatta valamennyi drazsé mázát. Amikor medve néne meglátta mit csinált a kis bocs, rémületében nem tudta hova kapjon

- Megmérgezted magad, hiszen ez gyógyszer. Biztos, hogy nem nyeltél le, egyet sem?

- Gyógyszer és mégis méreg? – kérdezte szipogva a megszeppent mackó.

- A gyógyszer csak annak használ, aki beteg, annak is csak mértékkel, ahogy a doktor bácsi előírja. Fussunk gyorsan bagoly doktorhoz, amíg nem késő – mondta medvemama és felkapta kis bocsát. Mire az erdei kórházhoz értek csurgott a víz a bundájából.

- Jaj doktor úr, megmérgezte magát Brummogó.

[rkey]

- Nono – nyugtatta Mackó nénét, bagoly doktor. – A gyerek elevennek látszik. Talán gyógyszert nyelt le?

- Ha én azt tudnám? – siránkozott mackó – néne.

- Mindjárt megvizsgálom, aztán itt marad pár napig a többi haszontalannal – mondta bagoly doktor.

Brummogó elbúcsúzott mamókájától, és mi tagadás, közben pityergőre állt a szája, de bagoly doktor bevezette egy kórterembe. Volt ott mókuscsemete, farkaskölyök, rókafi, még madárfióka is. Brummogó gyomormosást kapott, ami nem tartozik a legkellemesebb időtöltések közzé, aztán ágyba dugták, és a nagy izgalomtól csakhamar elnyomta az álom. Amikor felébredt, közrefogták a többiek.

- Te is orvosságot ettél? – kérdezte a mókus.

- Én soha többé nem nyúlnék a drazséhoz! – fogadkozott egy rókafi.

- Én édes bort ittam. Először, azt hittem hogy málnaszörp van az üvegben és mire észrevettem alkoholmérgezést kaptam. Forgott velem minden. Amíg élek, soha többé nem iszom olyasmit, ami alkohol szagú! – borzongott bele az emlékezésbe a farkas fiú.

- Talán én jártam a legrosszabbul. Azt hittem valami finom van az üvegben, de mosószer volt. Még most is fáj, ha nyelek. Meg is fogadtam, hogy ezentúl csak azt hajtom fel, amit Mamókám kitölt a bögrémbe – fogadkozott a nyuszika.

- Én ugyanígy jártam, ecetet ittam. Azt hiszem, egy ideig nem kívánok semmit, ami savanyu – mondta undorral a kis mókus.

Brummogó három nap múlva hazamehetett. Helyére másik torkos bocs került. Úgy látszik, az erdőben még sokan nem tudják, amit Brummogó már a saját bőrén tapasztalt, és ami ember gyerekével nem fordulhat elő. Ugye igazam van?

[/rkey]