Aki korpa közé keveredik

Irta: Vigh Rózsa

-Hova inalsz Muszmusz? – szólította meg Nyuszi anyó kislányát.

-Várnak a barátaim!

-Halljam, kik azok?

-Róka Berci, meg Farkas Robi.

-Hogy te milyen naiv vagy kislányom. Ezerszer elmondtam már, hogy a barátság egy bizonyos határon túl, semmit nem jelent. Ha megéheznek, felfalnak, vagy az egyik vagy, a másik.

-Ők sosem tennének ilyet. Olyan jókat játszunk. Futóversenyben mindig én nyerek, de fára mászni egyikünk se nagyon tud, és ezen annyit lehet mulatni..

-Mikor érted már meg, hogy te növényevő vagy, ők pedig ragadozók, te beéred a lucernával, kukoricával, nekik rád vásik a foguk.

-Eddig sem faltak fel, ezután sem fognak- dacoskodott Muszmusz.

-Mert eddig a fél fogukra sem lettél volna elég, de most már kigömbölyödtél, van rajtad mit falni, akár kettőjüknek, is elég lennél, éhségcsillapitónak.

-Mami, ne gondolj ilyen rosszat a barátaimról. Ők olyan kedvesek, mindig megsimogatnak.

-Csak azért, te ki kába, hogy érezzék: húsosodsz-e már.

- Szeretnek, a gondolatomat is lesik.

- Hogy el ne tévesszenek szem elől, ha eljön az idejük.

-Mami, te mindig aggályoskodsz.

-Mert az anyád vagyok, és nagyon szeretlek.

[rkey]

-Csak most az egyszer engedj el Mami, nem megyünk messze, és az egyik szemem mindig rajtuk lesz, de elképzelni sem tudom, hogy rám támadjanak.

- A természet rendje ellen egy okos ember sem tehet semmit, hát még egy balga állat, akit csak az éhe irányit.

- Sosem éhesek, annyi a pocok, meg a pondró a határban, legalábbis ők azt mondják.

-Mert azt nem mondhatják neked, hogy ma megint felfaltam egy nyulat.

-Teremtő rózsabokor, hogy mondhatsz ilyen rémségeket? Csókolom Mami..nemsokára jövök!

Muszmusz ezen a délutánon hiába akart óvatos lenni, a két galád barát elérkezettnek látta az időt, hogy a meghúsosodott kis barátot belakmározzák. Elkezdtek fogócskázni, hancúrozni, mintha édes testvérek lennének, és ha Muszmusznak nincs olyan szerencséje, amilyen volt, Nyuszi mama sirathatta volna, amig csak él.

A két galád barát előre megbeszélte, hogy elkapják a naiv nyulat, de azt is, hogy a róka támad, és a farkas segít neki. Csakhogy az éhség, a közelben pihegő csemege csábító ereje, fejtetőre állított mindent. A két korgó gyomrú, száját nyalogató ragadozó, egyszerre ugrott a nyuszira, s ráadásul olyan szerencsétlenül, hogy a fejük egymásnak csattant, a kis tapsifüles kobakja fölött, s az, -ahogy egy valamirevaló nyúlhoz illik, – kislisszolt, a zúgó fejü kocavadászok alól.

Amikor a két galád magához tért, egyszerre vetette magát a nyuszi után.

-Gyere vissza Muszmusz, csak bokszolóst játszottunk. Te leszel a közönség.

De Muszmusz nem hallgatott rájuk. Ugy futott hazáig, ahogy a lábai bírták. Odabujt anyja szoknyája mögé, és a hüppögéstől egyetlen szavát sem lehetett érteni.

-Mi a baj, Kincsem?

-Iiiiiigazad volt Maminkó! El akartak kapni, a fülemből le is csipppentett valamelyik, egy picinyke darabot..

-Annyi baj legyen, legalább annak emléke figyelmeztet rá, hogy mindig nézd meg kivel, barátkozol.

-De hiszen olyan kedvesnek, jónak mutatták magukat. A kedvem keresték, kényeztettek, azt mondták azért, mert én vagyok hármunk között a legkisebb.

-A legkisebb, de számukra a legfinomabb csemege is. Ezen túl hallgass rám kislányom, és válogasd meg jobban a barátaidat, mert aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók.

[/rkey]