Bajban ismered meg…

Mi tagadás, Peti két héttel ezelöttig a környékbeli lányok réme volt. Mihelyt megjelent az utcán, a lányok ugy menekültek, mint a riadt őzikék, ki merre látott. Peti képtelen volt elmenni egy lány mellett, hogy ne húzgálja meg a haját, meg ne fricskázza az orrát, vagy legalább kicsúfolja.

Két héttel ezelőtt történt valami…

A kisfiú édesanyja azon a napon a városba ment, és meghagyta, hogy iskolából hazaérve öltözzön át, mert új nadrágját, és pulcsiját kímélnie kell. Peti ki nem állhatta az öltözködést, mert a nadrág szára nem jött le a cipőn keresztül, azt pedig fűzögetni kellett, ki-.be, s mert nem volt felügyelet a feje fölött, a ruha cserét feleslegesnek tartotta. Olyan szépen sütött a nap, sietett játszani, és ugy gondolta vigyáz a nadrágjára, a pulcsit meg el sem viszi, minek?

Azzal nekifutott a rétnek, ahol egy kis patakocska folydogált. Kedvenc szórakozása volt, az árokugrás, vagyis ide-oda huppanni, a csörgedező erecske felett. Hiába volt azonban mestere a szökkenésnek, megtörtént a baj. Ki tudja, az új nadrág feszélyezte-e, vagy a csúszós talajon nem jól számította ki az ugrást, tény, hogy a túlsó partot érintve, elvesztette egyensúlyát és visszapottyant, egyenesen a patak kellős közepébe. Peti ugy ugrott fel, mintha vipera csípte volna meg, és nyakig sárosan mászott ki a partra. Végignézve magán, legszívesebben bőgni szeretett volna. Az inge nem lett nagyon sáros, a kezét megmoshatja, az arcát is, de mit tesz az új nadrággal, amelyre vastagon tapadt az agyagos sár?! Lesz haddelhadd otthon, ha édesanyja hazajön. Néhány pillanatig még a világgá menés is megfordult a fejében, csak a büntetéstől szabaduljon, Ki tudja, hogy dönt, ha arra nem vetődik a szomszédék Sárikája. Bárhogy is akarta Peti, hogy a kislány semmit ne vegyen észre, Sárika felfedezte a tönkrement nadrágot.

-           Beleestél, Peti? Most mit csinálsz a nadrágoddal. Alaposan elláttad a baját.

-         -Mi közöd hozzá..kotródj innen, amig szépen vagy!

-           -Segíthetnék rajtad.- Anyukám nincs otthon, ha ideadod a nadrágot, kimosom,   -  Köszönöm! -mondta gúnyosan Peti, de édes mindegy, hogy Anyu csuromvizesen látja viszont, vagy sárosan!

-          - Miért kellene vizesen látnia, hiszen tíz perc alatt megszáríthatom, és akkor…

-          -Megszárítassz, ilyen vastag szövetet? Aztán mivel, te nagy okos?

-         -Hát. vasalóval. de ne félj olyan lesz a nadrágod, egy félóra múlva, mint újkorában. Anyukám megtanított mosni, és vasalni. Apu nadrágját is vasaltam már.

-         -              Peti ugy elpirult, mintha forró vízzel öntötték volna nyakon. Hányszor, de hányszor megcibálta Marika haját, elgáncsolta, és most mégis segiteni akar rajta? Nem szólt, csak nekiiramodott, és mire Marika a házuk elé ért, már ott találta Petit a kerítésnél, kezében a sáros nadrággal.

-         -               Nemhiába segített Marika mindig szívesen az édesanyjának, alig telt bele félóra, átnyújtotta a kerítésen az újjávarázsolt nadrágot.

-         -          -Peti hebegve mondott köszönetet, és szívét egyszerre járta át hála, és szégyenérzet. Ott a kerítésnél sok mindent megértett, amig a nadrágjára várt, és meg is fogadott valamit. Hogy mit? Azt a kislányok ugyis kitalálják, ha véletlenül összeakadnak Petivel, és olyan kedves mosollyal köszönt rájuk, hogy a fülűk hegyéig elpirulnak.