Botorság, vagy bátorság

Irta: Vigh Rózsa

A rovar óvodában véget ért a nap. A szúnyogok, legyek, méhecskék, darazsak indultak hazafelé.

-Nem megyünk egy kicsit csavarogni?-kérdezte a légy a szúnyogot.

-Engem várnak otthon. Rám parancsoltak, hogy ne csavarogjak, mert ezer veszély leselkedik rám.

– Majd én megvédelek. Én vagyok a nagyobb, és tudom mitől döglik a légy.- hencegett a légy.

-Menjünk, de ne maradjunk sokáig, mert engem várnak otthon.

A két rosszcsont nekirepült a természetnek. Már jó pár száz métert repültek, amikor egy Madár paradicsom nevű étteremhez értek.

- Figyeled, hogy pöffeszkednek benn a madarak? Van, amelyik falja, amit rendelt, van, aki még vár rá. Csak észre ne vegyenek, mert valamelyik még elkap bennünket. Ha nem tudnád a kis madarak velünk, táplálkoznak.

[rkey]

-Figyeled, mik vannak az étlapon?  Szúnyog leves, légy ragu, rántott cserebogár, sült szöcske, kukac pörkölt, pondró bundában…brrr. A hideg is kirázott a félelemtől. -mondta heccelődve a légy.

- Valaki száll kifelé, irány a messzeség!- mondta a szúnyog és nekivágott. Már alig volt szuflájuk, amikor egy másik vendéglőhöz értek. Az óriási helyiség tele volt nagytestű ragadozó madarakkal. Sasok, ölyvök, héják, mulatták az időt odabenn.

-Remélem ezektől nem félsz? Ezeknek azok jelentik a csemegét, akik az előző vendéglőben ültek. Ezek nem pocsékolják az időt, és az erejüket, Ezeknek a csemege, nem ugyanaz, mint amit az előző vendéglőben ettek. Az ilyen apró falatkák, mint mi, semmirevaló a szemükben.

- Ha éhesek, minden jó nekik, és én még élni akarok-, mondta a szúnyog, és repűlt  tovább.

A légy követte, és csakhamar egy hatalmas kerthelyiséghez értek. A terített asztalok mellett, rókák, farkasok, ücsörögtek.

- Na ezektől bizton nyugtunk lenne. Ezek rá sem hederítenék az ilyen semmiségekre, mint mi. Ezek vadállatok. Tudod kitől, kell félniük ezeknek?- kérdezte a légy. – Hát a vadászoktól, a csapdáktól, Nézd az étlapot: veréb becsinált, tyúk sült, kakas comb, ürge pörkölt, egér főzelék, pocok bundában, zerge hús rántva, borjúbecsinált.

-Indulhatnánk haza, kezdek éhes lenni, és sehol semmi, amiből vért szivhatnék. – izgágáskodott a szúnyog.

- Pedig innen már séta galopp lenne a repülés, mert erre már csak olyan vendéglőket találunk, amelyekben a nagyvadak terpeszkednek.

-És azok mit esznek?

-Ami terítékre kerül. Akikkel együtt élnek, akik után nem kell sokáig futni. Ők mindig a leggyengébbet kapják el. És tudod milyen röhejesek, például a félelmetes oroszlánok? A nőstények veszik üdvözőbe a zsákmányt, elkapják, és félrevonulnak: hagyják, hogy az állatok királya belakmározzon. Ők csak a maradékból falnak, de hagynak belőle a kölyköknek is, hadd erősítsék a fogaikat, nyers hústépéssel.

- Micsoda világ? Nem csoda, hogy a felnőttek óvnak bennünket a csavargástól. Ki hinné, hogy mindenütt veszély fenyeget valakire. Olyan, mintha mindenki mindenkinek az ellensége lenne. Hogy van ez?- kérdezte a szúnyog.

- Ahogy mondod, csak ők nem ugy fogják fel, hogy egymás ellenségei, hanem hogy egymás eleségei. A természet rendje, hogy az erősebb megeszi a gyengébbet. Így marad kerek a világ.

- Legalább ránk nem lövöldöznek, mint a nyulakra, és vaddisznókra- jegyezte meg a szúnyog.

-Az igaz, de ránk több milliárd ember vadászik. Nem láttad még milyen kéjjel lesnek ránk, ha rájuk szállunk, és szinte megdicsóülnek, amikor ránk csapnak. Mintha az olyan nagy művészet lenne. Zavarni valakit evés közben?!

-Csakhogy szerencsére mi, – tele potrohhal is- fürgébbek vagyunk. Dehát nem elég nekünk a madarak adta veszéllyel szembe nézni. A családom azt mondja ismerni, kell a veszélyt, és csak a botor megy neki a biztos halálnak, a bátor előbb megismeri, és felméri: mi vár rá.

- Jól mondod Szunyika! Legjobb, ha most hazarepülünk, mert holnap óvoda, és nem szeretném, ha valamelyikünk is hiányozna.

- Annál is inkább, mert holnap új zümmögőst tanulunk. Az ovo néni azt mondja, mi ketten visszük a prímet. Nem örülsz a dicséretnek?

-Dehogynem, csak tudnám, mi az a prím?

[/rkey]