Csiribi

Mackó Berci hallott egy mesét, amely egy bűvészről szólt. A bűvész mindent elő, vagy  el tudott varázsolni, és nem kellett mást tennie csak azt mondani: csiribí-csiribá, s máris az történt, amit akart. Berci, aki elég kényelmes bocsocska volt, ugy gondolta, legjobb, ha belőle bűvész lesz. Csakhogy hol tanulja meg a mesterséget? Senkit nem ismer az erdőben, aki képes lenne varázsolni, de addig megy, míg meg nem találja, és akkor jöhet a kényelmes élet, a henyélés, a bőséges koszt, a boldogság.

Egyik este nagyon elfáradt a vízbehordástól, de Mamóka ragaszkodik a patakvízhez, ha mosni akar, és senki nem vonhatja ki magát a cipekedés alól. Amig ki-be cammogott, többet kilöttyintve a vödörből, mint amivel a barlanghoz érkezett, azon gondolkozott, ha most varázsolni tudna: leülne a patakpartra, és azt mondaná csiribi, csiribá, tíz vödör víz teremjen a barlangban. És Mamóka hanyatt esne a csodálkozástól a tengersok mosó lé láttán.

Alig aludt el, a fáradtságtól olyan mély álomba zuhant, hogy valami varázslatos helyen találta magát. Lépten, nyomon bűvészek próbálták elámítani a közönséget, s aki éppen nem varázsolt, lerítt róla, hogy új csodákon töri a fejét.

- Teremtőm, vajon hova lett a nyuszi, amit beletett egy kalapba az a fekete köpenyes ember? A kalap üres. Aztán a fejére teszi, majd leemeli, hogy köszöntse a többieket és állj meg mackóész, a nyuszi ott kandikál a kalap szélére kimászva. Itt lobban a láng, ott eltűnik a ládába zárt ember, a sokszorosasan lelakatolt bűvész pillanatok alatt kiszabadul. Mi ez, ha nem varázslat? -tátotta a száját Berci. Csak egyetlen egy trükköt tudjon ellesni, hogy elámíthassa az erdőlakókat, mindenki megsüvegelné, akinek van egy kis sütnivalója. És figyelt, lesett, próbálta megjegyezni ezt is, azt is, s alig várta, hogy reggel legyen.

-Ide süssetek barlanglakók!- rikkantott miután odakészített az asztalra egy poharat, amelybe beleejtett egy régi garast, amit egy üregben talált. – Fogadjunk, hogy kiveszem ezt az érmét a pohárból anélkül, hogy megérinteném a pénzt, vagy a poharat.

Mindenki fogadott, valamiben.

-Lássuk nagy okos!- kiabálta a türelmetlen sereg.

Berci fogta a vízzel telki kancsót. és elkezdte tölteni a vizet, a pohárba. A pohár tele lett, de a pénz az alján meg sem moccant.

-Na mi van hékás? Elmarad a csodatevés?- kacagott Apóka, aki tudta, hogy Berci láthatott valamit, de mint mindig ,most is felületesen figyelte meg.

- Pedig álmomban sikerült. Sikerülnie kell most is. Hozok másik poharat, és..

-Poharat ne hozz másikat, csak öntsd ki a vizet, és pénz helyett ejts az aljára, mondjuk egy gyufaszálat, aztán töltsd tele vízzel.

Berci ugy tett, ahogy apja mondta, és halljatok csodát, ahogy a víz szaporodott a pohárban, ugy jött felfelé a gyufaszál.  Berci diadalittasan emelte ki, majd nagyot rikkantott: sikerült. Sikerült.

- Persze hogy sikerült fiam. Csodák nincsenek, csak a tudomány segiti a bűvészeket, kémia, fizika, matematika. A fémpénz nehezebb a víznél, de a fa könnyebb, azért maradt a pohár alján a tallér, és emelkedett fel a gyufaszál.  Ha tanultok a fajsúlyról, ennél izgalmasabb kísérleteket is végezhettek, de azért ügyes voltál bocsom. Legalább megpróbáltad.