Csodák csodája

Irta: Vigh Rózsa

Aki azt mondja, hogy az életünk nem csodák csodája, az nem tudja milyen iramban, fejlődik a tudomány, a technika, s hogy szinte minden napra jut egy.-egy csoda. Van, azonban ami nemcsakhogy túlszárnyalja, de előbbre is viszi a csodákat, és ez a képzelet. Csak el kell indulnunk a képzelet szárnyán és csodálatos, eddig elképzelhetetlen helyekre juthatunk.

Hagyjuk itthon a kétkedést és gyertek velem. Ne féljetek épségben, visszahozlak Benneteket, legfeljebb a képzelőerőtők, finomodik, fejlődik, vagyis semmire nem mondjátok: olyan nincs. Minden lehet, és az hogy nem tudunk róla még nem, jelenti, azt hogy nincs.

A Pegazus, a szárnyas fehér ló lesz segítségünkre a csodajárásban. Ő ugy röpköd a világban, akár a madár, és mert meseország minden zugát ismeri, nem fogunk unatkozni. Kapaszkodjatok meg jól a lovacska sörényébe, és ne nézzetek le, mert a mélység szédítő, de egyet se féljetek a Pegazusról leesni nem, lehet. Aki egyszer helyet kapott rajta, az mindent elérhet, amit akar.

- Füleljetek csak? El sem téveszthetnénk: Siránkozó ország felett járunk. Nem szeretnék ebben az országban élni, mert itt sem a mával, sem a holnappal nem törődve, örökké a múlton keseregnek. Ha valaki tíz éve kificamitotta a bokáját, ma is a fájdalmait sorolja, pedig hol van az már? Ami jó, és öröm éri őket, az elmegy mellettük, nincs idejük örülni, mert mindig gyászban vannak: hol a pénzüket, hol a boldogságukat, hol a beosztásukat, hol az elvesztett garasukat siratják.

Évente kétszer váltják egymást a királyok, mert senki nem képes kizökkenteni a népet a letargiából. Talán ha feltalálnának valami gyógyszert, amit a tragédia, vagy annak tartott esemény után bevesznek, és mintha meg sem történt volna, képesek tovább élni a normális életet.

- El vagytok maradva hékás!- nyerít fel a szárnyas lovacska. Ti még nem is hallottatok róla? Én már láttam is a tablettát, amit a kutatók arra az esetre ajánlanak, amikor az emberek kómába esnek, és képtelenek túltenni magukat valami szörnyűségen. A tabletta szinte kitöröli a fejükből az eseményeket, és élhetik tovább az életüket. De nem hiszem, hogy valaha is elkerül ebbe az országba a felejtő tabletta, mert ez a nép örömét leli abban, hogy kesereg, eszi-rágja magát, hogy elfelejt mosolyogni, hogy lassan azt sem tudja, mi fán terem az öröm.

- Borzasztó ez a siránkozás. Nem indulhatunk tovább? Hátha találunk olyan országot, ahol boldogok az emberek.- kérem a lovacskát, és ő már repül is, szárnyal, vidáman nyerít, örül az életnek.

[rkey]

Aztán leszállunk egy furcsa helyen. Mintha az egész ország lakodalmat, születésnapot, vagy ki tudja milyen dinom dánomot ülne, mindenki jókedvű, vidám, mosolygós. Mi ez?

- Ez Kacagó ország, és ugy hírlik, akit itt nem tudnak megnevettetni, annak annyi humorérzéke sincs, mint egy háznélküli csigának. Leszállunk?

-Leeeeeee!

Amikor újra levegőbe emelkedünk nyikkanni sem tudunk, ugy kifáradtunk a kacagástól. A jókedv nagyszerű, de ki tudja, maradandó-e, ha majdnemhogy kötelező az örökös vigyorgás.

- Következik az Erősek országa. Meg ne ijedjetek: itt minden lakó olyan akár egy gladiátor. De szelídek. Az erejüket csakis munkára használják, és számukra az a büntetés, ha eltiltják őket a tevés-vevéstől. Azt hiszem ide nem sokan, akarnak bevándorolni, mert szó ne érje a ház elejét az emberek egy része jobban, örül, ha nem hagyják dolgozni, mintha kényszerülve van rá. – nyihogja a szárnyas lovacska.

- Most figyeljetek. Alattunk a pompa, a ragyogás, a gazdagság országa. Itt a bányákban nem szén, hanem arany, ezüst és különféle drágakövek lapulnak. A nem túl nagy területen minden megterem, ami a népnek kell, ezért nincs kapcsolatuk más népekkel. Ha volna sokan tartanának ide, és nem lehetne minden aranyból, ezüstből. Itt a nemes fém olcsóbb, mint a műanyag lenne, amiről ők nem is tudnak. Ahogy a kívülről jövők sem tudhatnak arról, amijük nekik van, mert az országot száz méter széles víz veszi körül, amin senki nem juthat át, sem úszva, sem vizijármüvel, mert a vize mindent megolvaszt.    Kapaszkodjatok, mert amilyen szép ez az ország belülről, olyan nem jó volna fennakadni a biztonsági övezetükben.

- Menjünk haza..haza akarok menni..- pityergi egy kislány a ló nyakába kapaszkodva.

-Még alig láttatok valamit. Most következik Édesség ország, ahol mindent cukorból, és csokiból főznek, mogyoróval és tejszínhabbal díszítik. Megnézhetjük a Tündérek Honát is, de oda csak annak érdemes belépni, aki sosem mond csúnyát, aki nem irigy, nem verekedős…

-Menjünk már haza..-pityergi a kislány.

- Óriás országra, az arany almát termő fákra, a zenélő erdőkre, a Vízi országra, amelynek minden talpalatnyi helye vízzel borított, mégsem kell csónak, úszásra sincs szükség, mert a víz olyan összetételű, hogy a felszínén járhatunk..

-Menjünk már haza…

-A fiuk sem akarják, látni a Viszálykodók országát? Ők azok, akik bérelhetők és más helyett háborúznak. S ahova leginkább el akartalak vinni benneteket az a Tudás országa. Itt mindenki okosnak születik. Nem kell magolnia, ugy ragad a lakókra a tudás, mint a bogáncs a hajba, és felköthetnék a felkötnivalójukat a mi tudósaink, ha vitába akarnának szállni velük. Vita azonban nincs, mert mint nagytudásu emberek mindennek tudják a titkát, s ami még eszükbe juthat, azt örömmel, barátságban vitatják meg.

-Na, ott sem lenne jó élni?-nyerit a lovacska.

-Menjünk már haza…-sírja most már a kislány hang, és a lovacska visszafordul. Hazafelé is mesél, be nem áll a szája. Elmondja mi minden, létezik a Képzelet szárnyán járva, de igazat ad a kislánynak, aki elpityeredett, mert arra gondolt, midenütt jó lehet – ha jó-, de legjobb otthon.

A lovacska búcsúzik tőlünk:

-A csoda bennetek van. Csodát bárhol át lehet élni, csak tenni kell érte. Az gondolkodik jól, aki ott igyekszik megtalálni, létrehozni a csodák csodáját, ahol született, és ahol szerettei élnek.

- Anyuci..Apuci.. Megérkeztünk! De jó itthon!

[/rkey]