Józan paraszti ész

Írta Vigh Rózsa

Sok minden megesik a világon, de amiről most mesélek nektek, az csak egyszer esett meg, ráadásul a mesében. Élt egyszer egy király, aki igencsak terhére volt a népének. Mintha nem is a verejtékükből parádézna ugy kezelte a szegény embereket. De mivel minden kis és nagykirályságnak vége szakad egyszer, a dölyfös király is elment az égi vadászmezőkre. Maradt azonban három fia, akik cseppet sem voltak különben az apjuknál. A falu népe ugy gondolta, ha a minisztereket, képviselőket választani lehet, miért ne választhatnának ők is királyt, legalább a háromból. Ha nem teszik, ugyis hajba kap a három úrfi.

Elhatározták, hogy küldöttséget indítanak a palotába, és vezetőjüknek a leggógyisabb paraszt embert választották meg. A küldöttség illő tisztelettel megjelent a palotában, és a három királyfi várta a vizsgát. Jókat nevetgéltek a markukba: méghogy ezek akarják őket sarokba szorítani, amikor írni, olvasni sem tudnak.

A furfangos ember kellő tisztelettel feltette az első kérdést:

- Mi a nehezebb a fel, vagy a le?

A királyfiak felkacagtak.

- Ez is kérdés? Olyannak magyarázzam, aki gyerekkorában – játék hijján -mást sem játszott, csak fára mászott. Persze, hogy a fel a nehezebb.

-Szerintetek is?-kérdezte a furfangos ember.

-Egyetértünk.

-Felkapaszkodni nem mindenkinek nehéz. Ti például a csúcson születtetek: királyfiak vagytok. Most kiválasztunk egyet közületek, tehát a másik kettő lehuppan, anélkül, hogy  a lefelé erőfeszítésébe kerülne. Legfeljebb elkedvetleníti.

- Ilyen bugyuta kérdésre nem lehet jól válaszolni. Olyat kérdezz, ami tudományosan alá van támasztva, amin nem lehet vita.-ágált a legnagyobb királyfi.

- Akkor maradjunk az embernél. Melyik testrészünk nő egész életünkben?

- Hülyeség: megszületünk négy kilóval és attól kezdve nő, gyarapszik az  ember.

- Van valami, ami akkor is nő még, amikor a testalkat cseperedése befejeződött.

- Szabad a gazda!

[rkey]

-A fül.

- Bizonyítsd be.

-Nézzétek meg az öreg embereket, jóval nagyobb fülük van, mint nekünk fiataloknak.

- Persze, hogy lelnék derelyefülű egyéneket, ha nagyon keresném, de nem biztos, hogy ifjan kecses fülűek voltak.

- Ez épp olyan biztos felséges uraim, mint ahogy az ember leghidegebb testrésze az orra. 26 fok, nyáron is. Ha nem hiszitek, fogjátok meg a nózitokat.

A három királyfi az orrához kapott, majd összenéztek.

-Most mi lesz? Egyikünk sem tudott válaszolni a bugyuta kérdéseidre.

-Kérdezek még egyet, amit a legegyszerűbb, Iskolázatlan ember is tud, ha egy kicsit belegondol.

-Kíváncsian várjuk.

- Melyek életünk legtermékenyebb, legmeghatározóbb évei?

-Sorolhatnánk. Iskolázás, munka, házasság, kinek mi, és ki mikor éri el a csúcsot?- kezdte a középső királyfi.

- Gondolkozzatok, és hagyjátok a tudományos meghatározást, támaszkodjatok a mindennapjainkra.

A három királyfi sokáig gondolkozott, majd a legkisebbnek felderült a képe.

- Nem tudom jól gondolom-e, de én eddig nem értem el annyit, mint életem első három évében. Megszülettem, és egy éves koromig megismertem a körülöttem lévő embereket, a világot,  elkezdtem beszélni, és tipegni. Járni előbb sikerült, mint beszélni, de három éves koromra ismertem az anyanyelvem ,és kiismertem magam szűkebb környezetemben. Ha olyan tempóban tanulhatok, hat éves koromra három nyelven beszélő, kis matematikus, vagy bármi lehettem volna. A három és a hat év közötti rész szerintem, elvesztegetett idő.

-Na ne mond? És akkor mikor játsszon egy gyerek, ha az iskoláig is tudományokkal tömik a fejét – szólt közbe a legnagyobb. – Különben is én 3 éves koromban szólaltam meg, addig csak értettem mindent.

-És mert nem akartál beszélni, nem kérdeztél, vagyis sok minden megismeréséről lemaradtál, amiben az átlag kisgyermekeknek része van. Kérdéseid nem voltak, így válaszokat sem kaphattál.

- Akkor halljuk a döntéseteket.

-A legkisebb királyfit kérjük fel uralkodásra, de azért vagytok testvérek, hogy segítsétek egymást. Ki-ki tehetsége szerint vegyen részt a kormányzásban, hogy nekünk és ezzel valamennyiünknek jobb legyen. A rangon ne veszekedjetek: A legkisebb királyfi lesz a főkirály, a legnagyobb a király, és a legkisebb az alkirály. Persze csak akkor, ha rangkórságban szenvedtek, de szerintünk az ember munkája határozza meg a rangját. Azt meg majd meglátjuk. Adjon isten erőt, egészséget a tisztségetekhez!- mondta a nép küldötte, és minden ugy lett, ahogy elgondolták.

[/rkey]