Ki a legfontosabb

Irta: Vigh Rózsa

Történt egyszer, hogy a rossz időjárás miatt,  jó pár ember össze gyűlt egy útszéli fogadóban. A postakocsik, kocsik, lovasok, vagy gyalogvándorok nem mertek tovább menni, ezért ugy gondolták, ott éjszakáznak. A vendéglős finom vacsorát tálalt eléjük, aztán az asszonyok, és gyerekek aludni mentek, a férfiak iszogattak, beszélgettek. Arról folyt a vita, hogy ki a legfontosabb ember a világon. Volt, aki a királyra, a miniszterelnökre, a feltalálókra, a tudósokra, a tanárokra, a feltalálókra szavazott, de sehogy sem tudtak dűlőre jutni.

A nagy zajban egy leányka jelent meg a lépcső tetején:

-A nagynéném szülni fog, segítsenek.

A teremben mindenki elcsendesedett, majd egy középkorú úr felállt, kihúzta magát, mint aki számbaveszi elég józan-e ahhoz, amit vállalnia kell, és azt mondta:

-Orvos vagyok. Segítek. Hányadik szülés?-és indult a lányka után.

A teremben csendesebbek lettek az emberek. Egy óra sem telt bele megjelent a doktor, és örömmel újságolta:

-Megszületett a baba. Fiu, és 4.5o kg. Mindketten egészségesek, csak az apát viselte meg a dolog, de ez már így szokott lenni.

A poharak újra megteltek, a vita folytatódott.

Két óra körül még mindig jó néhányan voltak a teremben, amikor a vendéglős bánatos képpel került elő.

-Nem tudom, mit tegyek. Reggel disznót vágtunk volna, a hentest 6 órára hivtam, de a hízó nem bírja ki addig. Túlhízott, alig piheg. Ha nem vágjuk le, vége. Nincs valaki, aki szúrt már le disznót:

Egy tejfeles szájú legényke tétován felállt, és azt mondta:

-Hentes és mészárosnak tanulok. Szúrtam már le disznót, és szívesen segítek, ha kell.

Kellett. A szúrás remekül sikerült, a vájdling is ott volt a kifolyó vérnek. Az állatot nem kellett lefogni, mert ugy el volt pilledve, hogy nem tudott volna elfutni a végzete elől. A disznótorhoz minden elő volt készítve, hamarosan megsült a hagymás vér is, és a vendéglős feltálalta.

Akkor ért a fogadó elé egy automobil pöfögve, köhögve, alig vánszorogva. A vezető kikászálódott belőle és besietett a terembe.

-Van a közelben egy autószerelő? Fogalmam sincs mi baja, lehet a kocsimnak, és időre kellene mennem. Jól megfizetném, csak segítsen valaki.

Egy fiatalember előlépett.

-Nem vagyok szerelő, hiszen az automobil még új dolog, kevesen értenek hozzá, de mert engem annyira érdekel, mindent elolvasok róla, amit tudni lehet, hátha segíthetek.

[rkey]

A kíváncsiak körében, óvatosan nekilátott. Már éppen indult a motor, halkan, duruzsolva, ahogy kell, és mindenki fellélegzett, amikor csikorogva állt meg egy postakocsi a ház előtt. Három férfi ugrott ki belőle, kezükben pisztoly, és azt kiáltották:

-Mindenki sorakozzon be a terembe. Falhoz, vagy földre. Sorba megyünk, mindenki kirakja az értékeit. Ha csendben maradnak nem lesz gond.

Ki-ki vérmérséklete szerint kushadva, vagy rettegve teljesítette, amit kértek, és az ékszerek, pénzek lassan átkerültek a rablókhoz, akiknek tele lett mindkét markuk, és mert támadástól nem kellett tartaniuk, a fegyvert jó ideje elrakták, – amikor az asztal mellől, mint egy óriás, felhatamasodott egy alak. Addig azt hitték az igazak álmát, alussza, de ébren volt és figyelt, várta a kedvező pillanatot. Mindkét kezében fegyver volt:

-Rendőrség! Fel a kezekkel. Tegyék az asztalra a rablott holmit. Ötig számolok és lövök.

Pillanatok alatt zajlott le a teljes leszerelés. A fegyverek előkerültek, és az emberünk elkobozta, az értékeket pedig mindenki visszakapta.  A fogadós futárt küldött a rendőrségért, és csakhamar elvitték a díszes társaságot. Akkor derült ki, hogy az ébredező szálfaegyes férfi, covboj, aki új munkahelyére igyekezett. Elháritotta a csodálkozó, elismerő szavakat.

-Nem tettem én semmit, csak védekeztem a társadalom rákfenéi ellen. Ha nem mondom, hogy rendőrség nekem esnek, és hárommal nem bírtam volna.

-Mi is itt voltunk- szóltak közbe az áldozatok. Csakhát fegyver nélkül gyáva az ember.

- És ilyen esetben a bátorság, meg gyors elhatározás is fontos- jegyezte meg a vendéglős. Köszönöm, amit a vendégeimért tett. Meghívok mindenkit egy kis jó disznótoros reggelire.

Mindenki jóizüen falatozott, csak egy diákféle ábrázata nem illett a társaságba:

-Mi baj édes fiam?

-Vizsgázni megyek. És tudom hogy nem sikerül, mert sehogysem értek valamit.

-Aztán mit? Tanult ember vagyok, hátha tudok segiteni.

A legényke elmondta mivel áll hadilábon, és attól fogva átbeszélgették a reggelit, s mire vége lett, a diák is ugy mosolygott, mint az aranyalma.

S hogy a napnak sose legyen vége, mielőtt a postakocsik és egyebek elindultak volna, a vendéglősné jelent meg sipákolva:

-Elromlott a hűtőkamra. Minden kiolvad és tönkremegy. Mit adunk a következő vendégeinknek. Honnan szerezzünk szakembert.

Aki tanult embernek mondta magát, kérte, mutassa, meg merre van a hűtőkamra. Nem nagy hiba volt, aki ért hozzá könnyen elhárítja, s így a kamra hűtése is biztosítva lett.

A vendéglős megköszönte a sok segítséget, és megkérdezte a tanult embert:

- Nem tudom kit, tisztelhetek az úrban, de a diákot éppúgy ki tudta segiteni, ahogy a kamránkban a villanyt megjavította. Megtudhatom kicsoda Ön?

-Matematika-fizika tanár vagyok, és esetemben ismerni kell az alapjait is annak, amit tanítok.

Ahogy fogyott a hurka, a sült oldalas, mérték a finom bort, ugy jött meg a vendégek kedve. Csakhamar nótázni kezdtek, de a nóta zene nélkül nem az igazi.

-De eljárnék egy szép táncot- szólalt meg az egyik atyafi. Nincs itt valaki, aki szolgáltatná a talpalávalót?

S akár hiszitek, akár nem, nyolctagú zenekar állt össze pillanatok alatt. Szájharmonika, gitár, gyerek dob, doromb, síp, tilinkó, minden elő került, amiből hangot lehet csiholni. A vendéglős is elővette a hegedűjét, és olyan mulatságot csaptak, hogy a fogadótól volt hangos a határ.

Mivel ők a mulatságba belefáradtak, aztán az eszük sem fogott a sok bortól olyan élesen, mint a mienk, ezért foglaljuk össze mi a vita lényegét: ki a legfontosabb ember a világon? Na, ki? Ugye tudjátok! Mindig az, akire az adott pillanatban égető szükség van. Aki valakinek a helyére tud állni, ha baj van, az nemcsak a legfontosabbá lép elő, de amolyan mesehősnek is tisztelhetjük. Mint a doktort, a hentest, a covbojt, a szerelőt, a tanárt, vagy akiknek a lelkéből előcsalogatták a muzsikát. Minden mesterséget, vagyis inkább tudást tisztelet illet, mert aki felismeri a bajt, és ért is a kijavításához, az nemcsak értékeket, de életet is menthet, tehát mindenkiből lehet legfontosabb ember! Igazam van?

[/rkey]