Brummogó kis pajtásával Dünnyögővel játszadozott a barlang előtti tisztáson. Meg nem tudnám mondani, melyiknek jutott eszébe, hogy felmásszanak a legeslegmagasabb fára. Neki is veselkedtek. Eleinte nagyon nehezen ment, mert a bocsok köztudomásúan szeretik a málnát, meg a lépes mézet, és duciságuk miatt többet csúsztak vissza, mint amennyit felfelé araszoltak. Beleizzadtak, mire a fa derekáig értek. Elhatározták, hogy elég volt a fára mászásból, nem is olyan jó játék ez, s úgy döntöttek, hogy amilyen gyorsan csak lehet, talajt fognak.
Igen ám, de ahogy lenéztek a földre, egyszeriben be is hunyták a szemüket. A mélység úgy elrémítette őket, hogy alig maradt erejük a kapaszkodásra.
- Brummogó – szipogta Dünnyögő – ugye te tudod, hogy kell innen, lemenni?
- Amíg lent voltam, úgy éreztem tudom, de most, hogy ide felkecmeregtem, a lemászásnak még a gondolata is szédít! – nyöszörgött Brummogó.
- Kiáltsunk segítségért!
[rkey]
- Hogyisne, hogy kinevessenek?
- Akkor mit tegyünk? Én már alig birok kucorogni, és zsibbad a mancsom. Nem tudom tartani magam.
Nehéz percek teltek el, mire arra repült egy varjú.
- Majd én segítek. Kapaszkodjatok jó erősen, és nyújtsátok le a talpatokat, aztán tapogatózzatok vele, amíg biztos ágat nem éreztek alatta, amire ráereszkedhettek, és így szépen, lassan földet értek.
Elmondani könnyű volt, de a két bocs lába sehogy se talált ágat, csak kalimpáltak a levegőben. Arra vetődött Mókus Berci, és megmagyarázta, hogy ha felfelé elérte a mancsuk az ágat, lefelé is el kell, hogy érje, de csak akkor, ha nyújtott karral kilingózva keresik a biztos helyet. Ne csimpaszkodjatok olyan görcsösen a felső ágba, akkor sikerülni fog.
Sűrű, sötét este lett, mire a két medvebocs lehuppant, vagy inkább, a szó legszorosabb értelmében földre szállt, mert a fárasztó ágkeresgélésre, kalimpálásra ráunva, mihelyt elég közelinek látták az avart, behunyt szemmel elengedték az ágat. Lesz, ami lesz!
Csontjuk nem tört, hiszen vastag a medvebunda, de biztos, hogy az első fáramászásukat megemlegetik, amíg csak élnek.
Szerintetek mi nehezebb: a fel, vagy a le?
[/rkey]

MAGAMRÓL
84 éves vagyok, három fiam, hat unokám van. Kb. 3.000 - regényt,
novellát, mesét, humoreszket, szindarabot, jelenetet, stb. irtam. Húsz
bünügyi regényem, és 30 romantikus füzetregényem jelent meg a sok száz
mese, krimi, szerelmes, novella mellett. Peterdi Pál, -aki az első hat
bünügyi regényem lektorálta-, a magyar Agáthának nevezett. A
Betükincstár mottója: jó az, ami olvastat: A krimi végére tripla
csavar, a romantikus novellákhoz, remény, és a gyönyörités témaköre
TÉMÁHOZ-, az önvizsgálat, és a sosem múló SZERETNIVÁGYÁS, - a mesékhez
pedig az ARANY CSILLAGOK ártatlan csodavárása DUKÁL.
810 ÍRÁS, csupán- ÉLETMÜVEM
--EGYHARMADA. KELLEMES IDŐTÖLTÉST!
