Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hiu, és kapzsi király. Ruháját arannyal varratta ki, koronáját tengernyi drágakővel díszíttette, és se szeri, se száma nem volt ujjain a gyűrűknek. Még a lábbelijét sem suszter, hanem ötvös készítette, színezüstből, gyémánttal kirakva. Elképzelhetitek hát, hogy amikor két szolgája segítségével felkecmergett a hintójába, a kerekek tengelyig süllyedtek a ruházatát díszítő nemesfémkincsek terhétől.

Történt egyszer, hogy a király vendégségbe indult. Odafelé egy folyó hídján kellett áthaladni, és eltörött a hintó egyik tengelye. A batár belefordult a folyóba, lovastól, kocsistól, királyostól.

A lovak ki tudtak volna úszni, ha a szerszám engedi őket, de így odavesztek. A kocsisnak, meg a királynak szerencséje volt. A legény jó messzire pottyant a hintótól, bele a mélyen, sodró árba, de azonnal felbukott a víz színére. A király is hamarosan felszínre került volna, ha a tengernyi kincs súlya le nem húzza a folyó fenekére. A kocsis ledobta díszes libériáját, és kenyéradója segítségére sietett.

[rkey]

Alighogy odaért, ahol a királyt elmerülni látta, lebukott, és nagy erőfeszítéssel vonszolta urát, a messzi part felé.

- Dobd le királyom minden göncödet, ha kedves az életed! – prüszkölt a kocsis.

- Még mit nem? – hápogott, levegő után kapkodva a király. – A koronám, az aranykincseimet, nem adom…

- Ha nem dobod el a gyémántjaidat, itt veszel! – kiáltotta ereje végén, a parádés kocsis.

- Ennyi kincset? Soha! – ordította fuldokolva a király.

- Gondold meg! – figyelmeztette a szolga. – Kincsed lehet még, ezerszer ennyi is, de életed csak egy van… egyetlen egy!

Ekkor a király fején megbillent a korona, elengedte a kocsist, mert mindkét kezével, gyémántos éke után kapott. Sikerült is megragadnia a fejdíszt, de pompás öltözetének,  mázsányi súlya, lehúzta a folyó leges legmélyére.

A kocsis még próbálkozott ura megmentésével, de erejét fogyni érezvén, inkább partra úszott.

Amikor hazaért, futott elébe a felesége, meg a gyermekei. Ölelték, csókolták. A kocsis bizton érezte: nincs földi érték, amiért, a belőlük áradó szeretetet, érdemes lenne kockára tenni.

[/rkey]