- Brummogó! – kiáltott kisbocsának, Mackó néne. – Gyere be, mert letelt az óra, amit játszásra kértél.

- Már letelt? – kérdezte csalódott csodálkozással a kis medve, és alkudni kezdett:

- Hadd, maradjak még egy kicsit. Olyan jól játsszunk, és mindenki maradhat, csak nekem kell bemennem, abba a csúf barlangba…

- Elhiszem, hogy a többiek maradhatnak, de ők biztosan tudják már a versikét, amit UHU tanitó úr feladott. Tartsuk be az egyezséget: azt mondtad, előbb szeretnél egy órácskát  játszani, aztán tanulhatunk…

- Ilyen rövid ideig tart egy óra? – kesergett Brummogó, miközben cammogni kezdett a barlang felé.

[rkey]

- Egy óra, hatvan perc, egy másodperccel se, több se kevesebb – szögezte le medve néne.

Brummogó, mint akinek a fogát húzzák, duzzogva látott neki a verstanulásnak.

Történt egyszer, hogy a kis bocsnak kiszakadt a bundája. Nincs ezen, semmi csodálatos, veletek is előfordult már, hogy imitt – amott lehorzsoltátok, felszakítottátok a bőrt a testeteken. Ám a bunda kilyukadt, tehát be kellett varrni.

- Úgy reszketsz, akár a nyárfalevél – mondta Bagoly doktor. Semmi az egész. Negyedóra múlva azt is elfelejted, hogy lyukas volt a bundád!

Brummogó izzadtságban fürdött, mire a doki végzett a beavatkozással.

- Ugye igazam volt? Egy másodperccel sem tartott tovább negyedóránál!

Brummogó nem szólt, csak amikor hazafelé baktattak, akkor kérdezte meg:

- Mamóka, elhiggyem, hogy csak negyedóra volt?

- Igen. Bagoly doktor igazat mondott. Éppen tizenöt percig tartott a műtét. Tizenöt perc, pedig pontosan egy negyedóra.

- Mamóka, hogy lehet az, hogy amikor játszom, úgy elfut az egész óra, akár a nyúl, ha meg ilyen keserves dologban van részem egy perc is, óráknak tűnik?

- A kérdésedben benne volt a válasz – mosolygott mamóka. Jól jegyezd meg, kis bozontos üstökűm, hogy a kellemesen töltött idő úgy elszáll, mintha pille szárnya lenne, de a kellemetlen percek mindig ólomlábon telnek, pedig az óramutató egyforma tempóban jár, körbe – körbe.

[/rkey]