Pók Peti

Remélem nincs köztetek olyan, aki fél a póktól. Ha mégis van, ő jól nyissa ki a fülét, mert mire véget ér a mesém, könnyen lehet belőle pókpuszipajtás.

Marci é Berci segítettek nagymamájuknak, aki új lakásba költözött. Ahogy a nagyi rakodta a tányérokat Berci felvisított: ott egy pók.

Valóban kibujt egy pók a beépített szekrény oldalánál, és pár centire megállva, figyelt.

-Csak nem ijedtek meg egy kis póktól? Akkorka, mint egy gombostű gombja. Azt is tudom, mit akar. Kijött megnézni, kikkel lakik euzentul

-Te nem akarod agyonütni a pókot?-ámult el Berci

-Nem. Nagyanyám arra tanított, a pók szerencsét hoz, lehet, hogy csak azért mondta, hogy amig el nem takarítja, ne féljünk tőle, de én nem visongtam úgy, mint ti, ha megláttam. Ez különben is Pók Peti. Annyi idős lehet pók korban, mint ti. Hát nem aranyos? Milyen bátran állja a tekintetünket. Na, bújj el Peti, mert a végén veled álmodnak az unokáim, mondta nagyi, és Peti, mintha értené, visszabujt a szekrény mögé.

Pár hét múlva Berci megint észre vette a szekrény mögül kimerészkedő pókot.

-Mama, ott van Pók Peti!- mondta de már nem visított, inkább közelebb ment, hogy jobban lássa.

A Nagyi ki tudja, hogy, ki tudja, hogy nem, de Pók Petit véletlenül-e vagy akarattal az óta sem takarította el. Peti mindig ügyesebb volt, megúszta. És most jön az, ami nagyobb csoda, mintha azt mondanám: láttam egy elefántot repülni.   Szemetek szátok eláll, ha jobban megismeritek a természetet. Annyi titok, annyi csoda létezik még mindig az állatok és növények világában, hogy sosem lesz vége a felfedezéseknek. De Pók Peti hálája, krónikába illő. Elmondom, vagy hiszitek, vagy nem, de legalább annyit elérek vele, hogy nem fogtok visongani, ha pókot láttok.

Nagyinak megütötték a térdét. A műtét után egy kis helyen begyulladt a seb. Lassan meggyógyult, de azon a kis lassan gógyuló helyen egyre erősebb ő ugy mondta- cincogó, de inkább nyilalló fájdalmat érzett. Akár ült, akár állt, a gyulladás helye fájt. Aztán egy reggel valami felébresztette. Nem tudta mi volt az, de öltözködés közben viszketést érzett a térdében, a gyulladás helye felett. Elcsodálkozott, amikor megtapogatta a piros, egyre duzzadó, erősen viszkető púpot. Mi lehet ez? Bekente egy kis hűsítő kenőccsel, és tette a dolgát. Egy óra múlva eszébe jutott a térde. Már csak egy csipás hely látszott rajta, és most kapaszkodjatok meg fiuk lányok? Nem nyilallt, nem fájt, a térde. Ha most azt mondanám, hogy Pók Peti, vagy a leszármazottja szíve esett meg Nagyin, mert tudja, hogy ha valahol gyulladás után ott maradt savó van, azt az ő mérge közömbösíti, vagyis elbánik vele. Tudósoknak hiába mondanám, mert annyit már tudnak, hogy a pók mérge nem halálos, de eddig még a hasznát sem igen ismerik. Hát én most világgá kiáltom: Pók Peti egyetlen csípéssel meggyógyította a Nagyi térdét, és több mint egy éves kínlódás után tett pontot. Ha nagyi csak képzeli, hogy a csípés gyógyította meg, lelke rajta, de azért meséltem el nektek, hogy ezután ne visongjatok, ha pókot láttok, mert mint az elején mondtam, mindennek van valami haszna a természetben, különben mi végre élne a földön.