A sosincsvége mese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis rókalány, aki nagyon szerette a mesét. Esténként a rókalyukban összebujt a hat kölyök, és kántálva kérték  anyjukat, hogy meséljen.

Róka mama tündérszép meséket tudott. Erdei manókról, átlátszó, pillekönnyű tündérkékről, hájas kappanokról. A hat kis csemete közül öt, hamarosan álomba szenderedett, de Rozika szempillája csak nem akart elnehezedni. Róka mamának, már akadozott a szava, bele – beleszunyókált a mesébe, de Rozika kérő hangja csakhamar felébresztette.

- Mondd tovább, mondd tovább!

- Álmos vagyok, kincsem. Alszik már az erdő, az állatok, a virágok, apád, a testvérkéid, aludj te is, mert reggel nem tudod kinyitni a szemed az álmosságtól. Nekem is alhatnékom van már, hosszú volt a nap.

- Csak még egy kicsit mesélj, csak egy nyúlfarkincányit! – kunyerálta Rozika.

- Milyen mesét szeretnél?

- Aminek sosincs vége! – sóhajtotta vágyakozva, a rókalány.

- Jól van kincsen, most aludj szépen, és holnapra kigondolok egy olyan mesét, aminek sosem lesz vége…

Rozika befészkelte magát testvérkéi közé, és csakhamar elaludt.

Álmában egy parányi erdei tündér huppant le mellé, és azt mondta:

- Eljöttem, hogy elmondjam neked, a sosincsvége mesét.

Rozika ámulva hallgatta a tündérke meséjét. Hosszú ideig figyelte minden szavát, de egyszer csak úgy érezte, hogy elég volna már a meséből, jó lenne elnyújtózkodni a zsongító melegben és aludni… aludni… aludni…

[rkey]

A tündérke azonban nem hagyta abba. Látta, hogy Rozika figyelme lankad, de azért csak sorolta tovább a sosincsvége mesét.

A kis rókalánynak már zsibogott a feje, a hosszura nyúlt mesétől, aztán, amikor úgy érezte, hogy nem bírja tovább, kiáltozni kezdett a mamája után.

- Maminkó, segíts… nem akarok mesét… legyen vége már a mesének!

- Mi az, kincsem, rosszat álmodtál? – kérdezte Róka – mama, és ölbe kapta Rozikát.

- Igen! Nagyon rosszat…

- Mit?

- Hallgatnom kellett egy sosincsvége mesét…

- És az olyan borzasztó volt? – ámult el róka – mama.

- Igen. Nem akarok többé sosincsvége mesét. Aludni akarok

mondta a rókalány nagyot ásítva, és azon nyomban elnyomta

az álom. Mamókája elmosolyodott, és nagy- szeretettel,

betakargatta, majd egy puha puszit nyomott, a kis

rókalány hegyes nózija, legesleghegyére, mintegy

pontot téve a sosincsvége mese, legeslegvégére…

[/rkey]