Szörnyek pedig nincsenek

Berci hét éves korában nem volt valami nagy hős. Amióta a televízióban szörnyeket látott, világosban is képzeleg, hát még éjszaka. A szülei hiába mondták neki, szörnyek nincsenek, azok csak bábuk voltak, kamera trükkök, de neki beszélhettek. Mihelyt magára maradt és az ablak alatt álló fa koronája árnyékot vetett a szobája falára, azt képzelte, hogy az árnyak szörnyek, és mert időnként elállt a szél, nem bólogattak a lombok, vagyis semmi nem mozdult a szoba falán, azt képzelte, hogy előle bújtak el. Hova máshova, mint az ágya alá. Magára húzta a takarót, és beleizzadt a félelembe. Előfordult, hogy nem bírta tovább a képzelgést, felugrott és átszaladt anyuék szobájába:

-Szörnyek vannak az ágyam alatt.

Anyu magához vonta, megnyugtatta, mesélt neki, és a végén azt mondta:

-Te vagy az oka, hogy belenéztél abba a filmbe. Mi nem engedtük meg, de a nagyanyám mindig azt mondta, ha kihívod magad ellen a bajt, magadnak is kell megoldanod. Menj vissza szépen és gondolkozz, hogy tudnád megszüntetni a szörnyjárást, ami persze nincs is.

Berci visszament a szobájába és azon törte a fejét, hogy tudná ő megoldani a szörnyjárást, amikor még csak kisgyerek. Addig addig gondolkodott, míg másnap délután eszébe jutott valami. Egyedül nem, mert nekifogni a terve megvalósításának, de alig várta, hogy apja hazajöjjön.

-Apu, ha megkérhetlek, lefürészeled az ágyam lábait?

-Miért, hogy kisebbet ess, ha legurulsz róla álmodban?

-Dehogy, csak anyu azt mondta, hogy a szörnyekkel bánjak el magam, és kigondoltam, hogy ha az ágyamnak nem lesz lába, nem tudnak alábújni a szörnyek, és belenyugszom, hogy az árnyak, amiket a falon látok, csak az ablak alatti vén fa lombjainak hajladozása okozza.

Nem jól néz ki egy láb nélküli, alacsony ágy, de apu ugy gondolta, ha fiát megnyugtatja, hogy amiről képzeleg, lehetetlen, lelke rajta, lefűrészelte a lábakat.

- Anyu az esti mese után megsimogatta kisfia fejét.

-Remek emberke vagy. Szót fogadtál a nagyanyámnak. Örülne szegény, ha tudná milyen talpraesett dédunokája, van, aki nemcsak hogy nem fél semmitől, de ki is fundálja, mi a védekezés legjobb módja.

Szörnyek pedig nincsenek

Berci hét éves korában nem volt valami nagy hős. Amióta a televízióban szörnyeket látott, világosban is képzeleg, hát még éjszaka. A szülei hiába mondták neki, szörnyek nincsenek, azok csak bábuk voltak, kamera trükkök, de neki beszélhettek. Mihelyt magára maradt és az ablak alatt álló fa koronája árnyékot vetett a szobája falára, azt képzelte, hogy az árnyak szörnyek, és mert időnként elállt a szél, nem bólogattak a lombok, vagyis semmi nem mozdult a szoba falán, azt képzelte, hogy előle bújtak el. Hova máshova, mint az ágya alá. Magára húzta a takarót, és beleizzadt a félelembe. Előfordult, hogy nem bírta tovább a képzelgést, felugrott és átszaladt anyuék szobájába:

-Szörnyek vannak az ágyam alatt.

Anyu magához vonta, megnyugtatta, mesélt neki, és a végén azt mondta:

-Te vagy az oka, hogy belenéztél abba a filmbe. Mi nem engedtük meg, de a nagyanyám mindig azt mondta, ha kihívod magad ellen a bajt, magadnak is kell megoldanod. Menj vissza szépen és gondolkozz, hogy tudnád megszüntetni a szörnyjárást, ami persze nincs is.

Berci visszament a szobájába és azon törte a fejét, hogy tudná ő megoldani a szörnyjárást, amikor még csak kisgyerek. Addig addig gondolkodott, míg másnap délután eszébe jutott valami. Egyedül nem, mert nekifogni a terve megvalósításának, de alig várta, hogy apja hazajöjjön.

-Apu, ha megkérhetlek, lefürészeled az ágyam lábait?

-Miért, hogy kisebbet ess, ha legurulsz róla álmodban?

-Dehogy, csak anyu azt mondta, hogy a szörnyekkel bánjak el magam, és kigondoltam, hogy ha az ágyamnak nem lesz lába, nem tudnak alábújni a szörnyek, és belenyugszom, hogy az árnyak, amiket a falon látok, csak az ablak alatti vén fa lombjainak hajladozása okozza.

Nem jól néz ki egy láb nélküli, alacsony ágy, de apu ugy gondolta, ha fiát megnyugtatja, hogy amiről képzeleg, lehetetlen, lelke rajta, lefűrészelte a lábakat.

- Anyu az esti mese után megsimogatta kisfia fejét.

-Remek emberke vagy. Szót fogadtál a nagyanyámnak. Örülne szegény, ha tudná milyen talpraesett dédunokája, van, aki nemcsak hogy nem fél semmitől, de ki is fundálja, mi a védekezés legjobb módja.