Tomi és a sorakozó

Volt egyszer egy kisfiú, aki arról volt nevezetes, hogy mindig első akart lenni. Nem is lett volna baj, ha olyan dolgokban akar kitűnni, amit tudással érhet el az ember, tanulásban, vagy sportban. Tomi azonban csak olyan helyen harcolt az elsőségért, ahol valami haszna származott belőle.

A tanitó néni le akarta szoktatni a kisfiut a tolakodásról, mert igaz, ami igaz, az erőszakkal szerzett első hely, nem valami dicséretes dolog.

- Sorakozó- mondta egyszer a tanitó néni. -Üzemlátogatásra megyünk

A kicsik előre álltak, nagyságrendben, ahogy szokás. Tomi hirtelen maga mögé lökte az első párt, és beállt a sor elejére. A tanitó néni látta, nem szólt, megvárta, míg valamennyien felsorakoznak, és azt mondta:

-Hátra arc Osztály indulj!

Tominak leesett az álla, mert elsőből egyszeriben utolsó lett, és előrefutni már nem volt bátorsága. Így az üzem, látogatáson ő volt a sereghajtó.

Visszafelé megint sorakozniuk kellett, Tomi természetesen újra előre állt. A gyerekek izgatottan találgatták: hova megyünk még?

Amikor a sor elindult, a tanitó néni azt mondta:

- Oltásra megyünk! A doktor bácsi vár ránk.

Hü, de megijedt Tomi, mert az orvosi vizsgálatokon legszívesebben a sor végére húzódott. Ezúttal ő kapta elsőnek az oltást, és nem volt kitől megkérdezze: fájt-e?

Egy napon az utolsó óra előtti sorakozónál Tomi megint legelsőnek állt be.

-Lemegyünk az udvarra, kaptok szerszámokat, és akinek jut gereblye vagy lapát, segíthet a tavaszi nagytakarításban.

Tomi lopakodva hátraiszkolt.

- Majd bolond leszek gereblyézni. Ha a sor végén állok biztosan nem, jut szerszám, és mehetek haza. – Egy óra elmarad- gondolta sóhajtva.

….-akinek pedig nem jut szerszám, az visszajön, mert az órát megtartjuk. Feleltetés lesz-, fejezte ne a mondatot a tanitó néni.

Tominak nem jutott szerszám, a leckéből ijedtében azt is elfelejtette, amit tudott, de szerencsére a tanitó néni nem osztályozott.

Azóta Tomi a sorakozónál mindig ott áll, ahol a testmagassága okán állnia illik.