Tomi és a számok

Tomika alig volt két éves, amikor anyukája ölbe vette.

-Nézd kicsim milyen aranyos nudlicska ujjaid, vannak. Akarod, hogy megszámoljuk?

Tomi akarta, és anyu végigvette előbb csak egyik lábán a nudli ujjakat.

-Egy. kettő. Három, négy, öt. Öt ujja van Tomikának. És ez még csak az egyik lába. Ha ezeknek az ujjacskáknak megtanulod a számát, jöhet a másik lábacskád. Tomi élvezte a lábujjak sorrávételét, és azt, hogy mindegyikhez más szám tartozik. A legkönnyebb volt megjegyeznie az egyet és az ötöt. Lassan belejött, és egyik lábán végére ért a nudli számolásnak.

-Most a másikat- kérte.

-Előbb legyünk biztosak az első ötben. Folytasd Kicsim, megnézem az ebédet-, mondta Anyu és kiment.

Alig kavarta meg a levest és nézett be a sütőbe, a szobából keserves sírás hallatszott. Ugy rohant be, ahogy az anyukák szoktak, ha gyermeküket bajban sejtik.

-Mi baj Kicsim? Kérdezte az óriás gyöngyöket potyogtató szemű, zokogó kisfiútól.

-Elveszett egy lábujjam!-hüppögött a gyerek, és anyu alig tudta elhitetni vele, hogy a lábujjai oda vannak nőve, nem veszhetnek el, csak a számokat téveszthette el.

Nem sokkal később Tomi mindkét lábán meg tudta számolni az ujjait, és ha eszébe jutott mindig elsorolta. Ismétlés a tudás anyja.

Ha ez mese lenne, nem folytatnám, de nem mese és Tomika ugy megszerette a számokat, és az azokkal való fejtörést, hogy alkalmazott matematikus lett, ráadásul a diplomáján, ha számmal írták volna, mindegyik jegy mellett ötös szerepelne. Ti ismeritek már a számokat?

Tudtok felelni arra, hogy hány éves vagy, hányan vagytok testvérek?