A csalás

Irta: L. Timothy

Sokan mondják, hogy az élet a legnagyobb meseíró, és hogy ez mennyire így van arra álljon itt egy bíborba hajló, igaz történet, amely velem esett meg, és ha eszembe jut egész testemen végigszáguld a szenvedély, az olthatatlan vágy, a múlhatatlan kéj édes izgalma, és úgy érzem belehalok, ha nem ölelhetem meg… valamelyiküket. Pedig?!

Azon a tíz év előtti estén egy sikeres tárgyalást zártunk le vacsorával. A partner abban az államban lakott, én repültem oda hozzá. A harmadik pohár után ajánlott egy helyet.- Ki ne hagyja. Diszkrét, finom intézmény, aki oda belép biztos lehet benne, hogy ami az ajtó mögött történik saját titka marad. Van ott egy nő… Melanie… hogy az miket tud? Ne haljon meg úgy, hogy ki nem próbálja. Nekem elhiheti: ö a szex professzora!- Most nősültem, alig féléve, úgyhogy… – mentegetöztem.- Mit számit az? Én is nős vagyok,. de amikor más nőt ölelek eszembe sem jut, hogy rosszat teszek. A szabadon választott ölelésekből a feleség is profitál. Nekem elhiheti. Már régen nem élnénk együtt, ha nem csaltam volna meg, de természetesen nem akárkikkel. Mindig a legjobbat kerestem: miatta. Mi úgy kerültünk össze, mint két tudatlan, és még mindig egy kicsit lámpalázas vagyok, ha újat akarok… de azért – mivel gyakorlatból tudom: megéri, képes vagyok megismertetni vele mindazt, amit más nőtől tanultam. Az ölelésben különben is csak a test van jelen, feltéve ha nem köti az embert mély érzelem ahhoz akivel szeretkezik, de az erotikában legjobb különválasztani a dolgokat. Más az otthoni és más az idegen kapcsolat, amely utóképzésnek, vagy feltöltődésnek is mondható, és nekem elhiheti, a házastársi hűség és az ilyen csalás nagyon jól megférnek egymás mellett…

A fickó hamar elázott, de én nem tudtam volna még aludni, ezért gondoltam járok egyet. A Melanie név nem ment ki a fejemből és az a sok izgató dolog, amit Harrison Woods mesélt róla. Rá, mint elmondta, az teszi a legnagyobb hatást, ha a Melánia, – utána -, langyos vízzel lemossa, miközben ö holtfáradtan fekszik a csodálatos extázistól kimerülve. A hosszú vörös körmű, majdhogynem karmú, puha begyű ujjak érintése, új erővel tölti fel, és szinte elszáll belőle a fáradtság. Van amikor rózsaszín gumikesztyűt húz, kiszámított, vérforraló mozdulatokkal, és úgy teszi rendbe alvó testrészét, feltéve a koronát a csodálatos extázisra, amit együtt éltek át. Nem tehetek róla, de ha pornó filmet látok, mindig elfog a gerjedelem, összerándul az egész belsőm, mert sosem tudnék úgy jóllakni, hogy ne legyek azonnal ölelésre éhes, és az embernek otthon… szóval nem viheti túlzásba a dolgokat. Pár percnyi séta után fogtam egy taxit és bemondtam az intézmény címét. Szerencsémre Melanie éppen szabad volt, amin – amikor megtudtam mibe kerül vele egy óra – nem is csodálkoztam. De ha már ott voltam, és az üzlet is jól sikerült, a pénzen ne múljon.

A club valóban osztályon felüli volt, odakísértek Melanie ajtajához és amikor benyitottam… földbegyökerezett a lábam. A feleségem… Natalie állt fel az ágyról és indult felém olyan kihívó, de azért kedves mosollyal, amit ha otthon, egyetlen egyszer is bevetne, sosem jutott volna eszembe, hogy bordélyházba vigyen a kíváncsiság, vagy a sors kiszámíthatatlan játéka?!- Olyan csúnyának talál, hogy nem tud beljebb jönni? – kérdezte az asszony, és a hangja már inkább elütött a feleségem orgánumától, ami valószínűleg az életmód, a dohányzás következménye.- Emlékeztet valakire és… – nyögtem ki nagy nehezen, mert elég sokat ittam és nem tudtam álmodom – e, vagy…- Pedig mindig szerettem volna egyedüli és utánozhatatlan lenni. Meg is teszek mindent, hogy annak tartsanak. De ha annyira hasonlítok valakire, hogy így megdöbbentette a látásom, talán… látta már valahol a testvéremet: Nataliet.- A testvérét? – kérdeztem még mindig döbbenten. Nem… nem hiszem.- Ikrek vagyunk, egy petéjűek, vagyis mint két tojás, legalábbis öt éves korunkig azt mondták ránk az emberek. Aztán a szüleink elváltak, és – sosem láttam még keményebb fejű akarnokokat, – elszakítottak bennünket egymástól, hogy egyiknek se kelljen tartásdíjat fizetnie, amit a másik magára költ, és úgy nevelhesse a gyerekrészét, ahogy kedve tartja. Felnőtt ideológia. Én anyámhoz kerültem… de gyere közelebb édes… gondolom nem azért jöttél, hogy meséljek – mondta a nő és odalépett hozzám. Közelről a sok festék mássá tette, de a vonásai, ha elhasználta is az életmód teljesen olyanok voltak, mint Nataliené.- Csak beszélj… legalább oldod a feszültségem… tudod van egy kis lelkifurdalásom. Féléve nősültem, és…- Értem, akkor mesélek tovább. Anyám hamarosan férjhez ment, engem a nevelőapám adoptált, de az már ki tudja hány állammal arrább történt, vagyis sosem hallottam azóta a húgomról. Ö tíz perccel később született. Gondolom rendes lány lett belőle, mert apámra, mint nagyon szigorú emberre emlékszem… de ki tudja?! Aztán anyám elvált, és engem ottfelejtett a nevelőapámnál… akkor már l5 éves voltam, vagyis kapva kapott rajtam. Akarod, hogy elmondjam, milyen rafinált módon csinált belőlem csitri – kurvát? Folyton lángoló testű nőt? Hogy oltott be az örökké égő, és kielégíthetetlen szenvedéllyel, olyan mesterien, hogy azóta is abból élek, amit tőle tanultam. Gyengéd volt és türelmes. Csodálatosan tudott örömöt szerezni. Talán életem végéig mellette maradok, ha nem próbál meg kisajátítani magának. De azt nem tudtam elviselni: a szüleim lánya vagyok. Elszöktem tőle, és öt éve a magam életét élem. S hogy éppen itt? Szerintem erre vagyok legalkalmasabb, és nemcsak szerintem. Remélem neked sem okozok csalódást. Ritkán akad olyan vendégem, aki ennyi pénzért csak meséltetni akar. Igyál egyet és bízd rám magad. Felejtsd el a lelkifurdalást. Milyen szexet kedvelsz… – kérdezte, és töltött.- Rád bízom magam! – mondtam erőtlenül, mert a történetüket már hallottam, a nejemtől. Igaz a házasságunk után, de elmondta, hogy nevelőanyja van és ö igazából nem is egyke. Amikor megkérdeztem miért nem kereste a testvérét: elszomorodott. Hiába akartam megtalálni, nem sikerült. Apámhoz pedig a világért sem fordulnék. Aki el tudott osztani két gyereket, ráadásul ikreket, az nekem nem apám.

Amíg gondolataim Natalien jártak, Melanie vetkőztetni kezdett. Mindigis izgatott, a lemeztelenítés. Akkor is ha tudtam mi van a ruha alatt, de Natalie elég szégyenlős volt, a fényt sem tűrte a hálószobában. Csak ha készülünk valahova, nem tud kituszkolni, végignézem, ahogy öltözik és mire elkészül, nem birok magammal. Vagy gyengéden, vagy türelmetlenül, leszedek róla mindent és olyan önfeledten szeretkezünk, ahogy az ágyban soha. Szerencsére nincs ellenére a késedelem, mert legtöbbször partira készülünk, ám ha színházba járnánk, az első felvonásról mindig lemaradnánk. – Vetkőzz le! – kértem Melaniet, aki rafinált mozdulatokkal szedte le magáról az  fátyolszerű pongyolát. Úgy állt előttem, olyan szemérmetlenül, mint aki tudja, hogy az alakja tökéletes, hogy minden idegszálával képes hatni arra aki nézi, és elég a pillantása, egyetlen mozdulata, hogy vágyat ébresszen. Szakasztott olyan, mint a húga… – gondoltam még, aztán átadtam, magam neki, valahogy úgy, mint amikor az ember odafekszik a gyúrópadra és a masszőrre bízza: mutassa meg mit tud. Sok embernek eszébe sem jut olyankor, hogy ami neki jó, a másiknak munka, fáradtság, de ahogy Melanie dolgozott az én passzív, de vágytól rángó testemen, azt olyan odaadással, beleéléssel művelte, hogy kezdtem hinni: egyetemi szinten érti a szerelem csínját binját.- Nagyon kapkodva, titokban kezdtél nemi életet élni? – kérdezte a ki tudja hányadik gyönyörérzés után, miközben forró ajkával csókolta, puha ujjaival pedig feltérképezte testem minden rejtekét. Újra elkapott a hév. Láttam az arcán, hogy elégedett önmagával. Lázba hozni egy férfit! Kell ennél nagyobb sikerélmény, egy csupa tűz asszonynak?

[rkey]

Amikor hazaértem a feleségemnek nem kis meglepetést okoztam, mert mindent egyszerre akartam bemutatni neki, amit tanultam. Bolond az aki ismeri a receptet mégsem használja. Natalie teste szakasztott olyan volt, mint a céda nővéréé, de ahhoz képest alvó csipkerózsika. Fel kell ébresztenem. Ikertestvérek. Ha egyik képes a gyönyör legmagasabb fokára juttatni a férfit és önmagát, akkor a másik sem képtelen rá. Átvettem Melanie szerepét és ugyanezt tettem Natalievel, amit ö velem. Hamar egy hullámhosszra kerültünk, és sosem láttam addig olyan gyönyörünek, mint azon, az első csalásomat követő éjszakán. Aztán folyamatosan csaltam. Ha már mindent mesterien tudott, amit Melanietöl tanultam, elmentem feltöltődni, újat ellesni. Amikor a céda testű, csodálatos asszonnyal voltam, soha nem gondoltam a feleségemre, inkább a feladat pontos elsajátítására, a pózokra, a karok, lábak, ajkak, és főleg a nyelv rafinált munkájára. Ám, miközben tovább adtam, amit tanultam, vagyis a feleségemet öleltem, mindig odaképzeltem magam elé, azt a szégyentelen, vérlázítóan érzéki, szerelem istennőt, aki nélkül nem lenne érdemes élni.

Két év múlva keveselltem a heti egy látogatást, de többször nem repülhettem át hozzá, nehogy a feleségem gyanút fogjon, és úgy gondoltam: felajánlok neki egy gondtalan életmódot, de kinevetett. Neki nem a gondtalanság kell, hanem a szerelem. Ha napokig várnia kellene arra, hogy engem boldogíthasson, és közben nem ölelhetne mást, önkielégítésre vetemedne, amit sosem kedvelt és csak akkor alkalmazott, ha minden kötél szakadt, de gyorsan menet, szinte alig kellett hozzásegítenie magát az orgazmushoz. Ö belehalna az ölelés nélküli életbe. Szeret örömet adni és kapni. Azért él. Így mondta, és én elhittem neki. Még mindig ott dolgozik. Olyan a sok fiatal lány között, mint az óbor, az édes aszú. Az igazán ínyencek öt akarják. Az ára emelkedett, de nekem megéri. És a házasságom?! Csodálatosan boldog. A feleségem ma már nyugodtan helyet cserélhetne a nővérével, ha tudna róla és ha lenne mersze hozzá, de öt magamnak akarom. Azt szeretném, ha soha nem jutna eszébe más férfi, ha általam megismerhetné a szerelmi játékok, az ölelések, az örömokozás végeláthatatlan sorú módját, és olyan boldog lenne, mint én… velük.

Sokszor elgondolkodtam a géneken, miközben öleltem őket. Micsoda átöröklési erő létezik a parányi sejtben, ha én aki ikertestvérekkel szeretkezem, észreveszem mi az ami legjobban hat rájuk. A szájuk… a nyelvük őket magukat is lázba hozza. Valahogy akkor legboldogabbak, ha azzal szolgálhatják azt, aki öleli őket. Melánia a maga trágár módján ki is mondta. Ma már a feleségem sem restell semmit a négy fal között, pedig tíz boldog éve élünk együtt. Más házasság ennyi idő alatt legalább kétszer leül, hacsak nem születik belőle gyerek. Mi még nem akarunk gyereket… még egy két évig csak egymással szeretnénk törődni, hogy ha kevesebb időnk jut a szerelemre a gyerekek miatt, a mozdulataink összeszokottan induljanak, és mézessé érjen a szerelmünk, olyanná amely hamarabb fejbe vág, de a mámor, amit ad: sokkal tartósabb, szinte végtelen.

Úgy gondoltam, egyszer megmondom majd Natalienek: hogy rátaláltam a nővérére és elhívom Melaniet a házunkba. De addig még meg kell barátkoztatnom a gondolattal, hogy a dupla ágyban három ember is boldog lehet, mert egyikükről sem tudnék lemondani. Van, amikor örültségnek tartom a gondolatot, de azt sem tűrhetem, hogy Melanie kivénüljön abból a házból és ki tudja hova sodorja az élet Nem tud bánni a pénzzel. Mióta negyven felé jár, két kézzel szórja. Fiukra. Tetszenek neki a húsz éves srácok, és azokat még egy olyan nőnek is meg kell fizetnie, aki úgy ért a szerelemhez, mint ő. A primőr áru drága. Kevés a félénk fiú aki idősebb nőhöz akar menni, ha kuplerájba téved. Pedig Melanieval nem jár rosszul aki rábízza magát. Sokszor mondtam neki az elmúlt évek során: nyitok neked egy szabadegyetemet. Oktasd a szerelmet. Nem baj, ha az óra végére úgy begerjeszted magad is, hogy gyakorlatban mutatod be a házi feladatot. Miért ne lehetne gyakorlati szerelem oktatás, amikor a sexkutatók igen szépen élnek, pedig talán fogalmuk sincs arról mi mindent jelent ez a szó: szerelem. Tőled kellene órákat venniük. Sok emberrel tehetnél jót, akárcsak velem. Azt mondják amit az ember megtanul, azt nem felejti el, de amiről fogalma sincs, vagy nem érzi fontosnak, hogy másokat boldogítson, hogyan szerezzen örömet magának?!

Az ikrek csodálatos szeretőimmé váltak. Melanie hivatalból dicsért, legalábbis az elején. Később megmondta, hogy hagyott némi kívánnivalót a szerelmi képességem, a hamar elmenés, az oda nem figyelés, de Natalie aki az első félévben akkor sem merte volna azt mondani: jó volt, ha megkérdeztem… most meg?! Isteni volt… micsoda észvesztő férfi vagy. Nem tudnék élni nélküled. Érzed milyen tüzes vagyok, hogy foglak, szorítalak?! Ugye nem is sejtetted, hogy a bensőmmel is képes vagyok fogságban tartani, éreztetni miként akarok eggyé válni veled?! Mondj csúnyát, mondj el bárminek, olyan jó, ha gátlástalanul beszélsz, nevezz kurvának, nem sértesz meg vele, hiszen tudom, hogy ők profik a szexben értik a mesterségüket, képesek észvesztő örömet adni.  Cédázz le, akkor tudom hogy jól csinálom, mert elveszem a józan eszedet. Most bízd rám magad, tégy úgy, mintha aludnál, ne mozdulj, úgyis észreveszem ha kívánsz, ti férfiak eláruljátok magatokat, mi nők könnyebb helyzetben vagyunk, hiszen meg tudjuk játszani az égig érő vágyat is, de nekem nincs szükségem rá. Én gátlás nélkül teszek mindent, belső sugallatra… csak arra gondolok, hogy a karodban vagyok, és magamban tartalak, sosem hagyhatsz el. Ugye nem tudnád mással ugyanezt csinálni?! – kérdezi az orgazmus sorozattól gyönyörűre pirult arccal, és én nem válaszolok, csak belecsókolom vágytól cserepes ajkai közé némán: dehogynem, hiszen ha tudnád, hogy a nővéreddel ugyanilyen jó, és neki köszönhetünk mindent… mindent.

Talán itt abba hagyhatnám a történetet, ha az élet nem gondoskodna arról, hogy minden mesének legyen csattanója, még akkor is, ha az ostor a mesélő bőrén csattan. Elmondom hát végig. Azon a szerencsétlen napon Melanie minden erőmet kiszedte, mindig kitalál valami újat, és engem elnyomott az álom. Furcsa szokás, de a pár perc szender szinte újjáéleszt, ám amíg alszom, minden megszűnik számomra. Melanie lesodorta a zakómat a székről, és ahogy lehajolt érte, kiesett a brifkóm. Szétnyílt. Ahogy meglátta, azonnal felkeltett. Először nem ismertem rá arra, a mindig mosolygós, édes arcára, olyan sápadt volt. Mintha tíz évet öregedett volna a pár perc alatt, amíg aludtam.- Ki ez a nő? – tartotta elém a tárcám áttetsző oldalában mosolygó Natalie képet. – Felelj! Mondd már… te… te átkozott. Te végig tudtad, hogy ö a testvérem, még élvezted is, hogy két ugyanolyan nőt dughatsz anélkül hogy tudnának róla?! Perverz állat vagy, és én még azt hittem, nemcsak a test ördöge, de az ember is munkál benned, amikor simogatsz, becézel. Azt képzeltem becsülsz is, nemcsak a kéjnőt látod bennem. Tudod mi vagy te?- Drágám… megmagyarázom… – próbálkoztam.- Nekem?! Ö tudja? – rohangált le föl, a gyönyörű, soha meg nem unható, izgalmas test. Az én csodálatos szeretöm.- Nem… de meg akartam mondani neki, hogy élsz.- És hogy velem kefélsz! Undorítóbb vagy, mint a nevelőapám… ö egy vadidegen ember volt. Férfi, vagyis éppen olyan féreg, mint te. Megcsalni az én egyetlen drága, szép kis húgomat… és ráadásul velem?! Tudtom nélkül, mert ugye tisztában vagy vele, hogy ha csak sejtem is…- Biztos voltam benne, hogy azonnal kidobnál, de nem tudtam meglenni nélküled. Figyelj ide kedves: ne legyen lelkifurdalásod miatta, és magad miatt sem, mert amíg téged nem ismertelek, nem sok öröme volt az ölelkezésünkből, de…- Nem akarom hallani. Öltözz és tűnj el. Ne keress többé.- Legalább fogadd el a pénzem. Nekem nem számit mennyit költesz, csak boldog légy. Tarthatsz fiatal, szőke szeretőket, váltogathatod, kiszolgáltathatod magad velük, ahogy te szolgáltál engem…- Nem csak téged… mindenkit. Nekem a férfi… volt, de te nem vagy az, te állat vagy. Mocskosnak érzem magam. Olyan érzés, mintha vérfertőzés vétkébe estem volna.- Ezt te mondod, egy ilyen helyen, ahol akár az igazi apáddal is összefekhettél volna? – mondtam kegyetlenül. Sosem láttam még arcot úgy eltorzulni. – Ne csináld ezt Melanie. Natalie örülne neked, ha meglátogatnád…- Én… ezek után? Sosem tudnék a szemébe nézni.- Gondold meg a dolgot… ha akarod elmondok neki mindent.- Még csak az kellene. Így csak nekem van lelkifurdalásom, de tegyem boldogtalanná azt, akire annyit gondoltam, akivel olyan jó volt játszani, összebújni, összetartani kicsi koromban? Ha tudni akarod ö az egyetlen ember, akit valaha is szívvel szerettem, akiért mindenre képes lettem volna, és ha nem úgy alakul az életem, ahogy alakult, ha nem restellem magam előtte: felkutatom. Tűnj el! Nem akarok hallani rólad többet. Csak egyet kérek, ha valóban boldog melletted, akkor verjen meg az isten, ha nem leszel hozzá olyan, mint eddig.

Eljöttem és azóta, ha a feleségem mellém bujik, mindig Melanie eltorzult arca jut eszembe és megfagyok, képtelen vagyok hozzányúlni. Akármit csinálhat velem, bármit, amitől azelőtt megörültem, aminek képtelen lettem volna ellenállni, olyan vagyok mellette mint egy darab fa. Ki érti ezt? Hogy lehet egy nőben kettőt szeretni, vagy kettőben egyet… és egyszerre?! Érthetetlen! A kétségbeesés határán vagyok. Félek, hogy elveszítem a feleségem, aki nélkül nem tudnék élni. Orvoshoz akar vinni, próbálkozik, miközben nekem az jár a fejemben: hogyan kellene elküldeni a testvéréhez, és ha elküldeném hogy zajlana le a találkozásuk? Elmondana-e neki mindent az a drága parázna lélek, vagy átölelnék egymást, és ha szerencsém van, egyszer még, a saját házamban, odabújhatnék kettőjük közé.

[/rkey]