A szerelem forgandó.

Írta: Linda Taylor

“Titkos Szerelmem! Tudom, hogy meglepődsz, de nem bírom tovább magamban tartani, mennyire kívánlak. Nemcsak a közelséged, a jelenléted is szinte süt. Adj egy lehetőséget. Próbáljuk meg. Ha csak egy kis szikrája van benned az irántam való érdeklődésnek, mindent elkövetek, hogy égig érő lánggá szítsam. Ne gondolj másra, csak magunkra. Nekünk is kijár a boldogság. Bízd rám magad. Nem lesz semmi baj. Csütörtök este nyolckor a Rialtó szállóban kérd el a 727 – es kulcsot. Ha az időpont nem jó, inkább ne gyere el, de se levél, se telefon. Ha nincs ott a kulcs a portán, én már fenn leszek, és várlak. Ne maradjon álom a találkozásunk. Addig tegyünk ugy, mintha semmi nem változott volna, de e vétek lenne kihagyni”

Kevin Dalson ugratásnak vette volna a sorokat, hiszen ki szeret bele egy hatvan felé járó nem túl előnyös külsejű férfiba, hacsak nem a pénzéért teszi, de az aláírás, elgondolkoztatta. Priscilla. Legalább három éve ismeri. Majdnem mindennapos vendég a házában, hiszen a felesége legjobb barátnője, de eddig nem is nézte meg igazán. Sosem csalta meg a feleségét, még ha egyre unalmasabbá vált is a hüség, de az a nő. Más, mint Isabell. Sok mindenben más. Talán éppen azért voltak ennyi időn át barátnők. Először is: öt – hat évvel fiatalabb, és szebb. Keményebb húsúnak látszik, olyannak, akin a bolhát is el lehetne nyomni. Mindig is tetszettek a teltkarcsú nők. Priscilla töltött galamb, nem olyan, mint Isabell, aki egész életében fogyókúrázott, és bár lassan át lehet látni rajta, röntgen készülék nélkül is, sosem elégedett a karcsúságával. Nem az ö tiszte megmondani neki, hogy vannak nők, akik akkor sem lesznek karcsú derekúak, ha csontvázzá fogynak, mert az alkatuk, mellben erős, egyenes derekú, keskeny csipöjü nagyasszony fazon. Isabell olyan, és a természete is parancsoló, kemény, nem volt könnyü vele ennyi éven át. De ha már eddig kibírta. Most kezdjen kalandokba, ráadásul a legjobb barátnőjével? Örültség lenne. Ha egy csinos nőt látott, és kísértésbe esett a húsz év alatt mindig a házassági szerződésük jutott eszébe miáltal azonnal leeresztett, eltünt belöle a kanos vágy. Ö tette naggyá a céget de egy esetleges hűtlenséggel, elveszítené a felét, ha egyáltalán ketté lehet választani egy szerteágazó vállalkozást?

A levél azonban nem hagyta nyugodni, és mert egy nappal a randevú előtt Priscilla – talán hogy ne legyen feltűnő az elmaradása – beköszönt hozzájuk, zavarba jött. Elpirult, nem tudta merre nézzen, de azért, ahogy lehetett, szemügyre vette a szintén piruló, magabiztosságát vesztő asszonyt. Milyen karcsú, milyen szép, milyen formásak a lábai, és hosszúak a combjai. Mindig is bomlott a hosszu combú nőkért, dehát mikor az ember választ: nem biztos, hogy minden együtt van, amit szeretne. Isabelnek rövidek és elég vastagok a lábai, ami jobban szembetűnik, ha egymás mellett látja öket. Mekkora különbség van a két nő között? Csak remélni merte, hogy Isabell nem vette észre a zavarukat. Egyikük, sem mert a másikra nézni, miközben szinte ugyanúgy folyt minden, mint addig bármikor. Ital, cigaretta, tűzadás stb. Isabell gyanútlan, és bolond lenne, ha nem használná ki a lehetőséget. Öt fedezi a levél, nem ö kezdte, őrá szemet vetettek, és nem tehet róla, ha a figyelemfelivásnak képtelen ellenállni. Nagy benne a kíváncsiság, ami még az ö korában sem megvetendő szempont.

[rkey]

Amikor öt perccel nyolc előtt el akarta kérni a kulcsot már nem találta a helyén. Felment a liften és nem is kopogott. Az ajtó nem volt kulcsra zárva. Ugy készült a randira, mint valamikor kamasz korában, amikor tudta, hogy tilos, de bele is halt volna, ha nem teszi, meg amire lehetősége adódott. Alig lépett kettőt, előjött Priscilla, örömtől sugárzó arccal, feléje tárt karokkal.- Az a levél. – suttogta az asszony és már ott is volt a mellén a feje.- Igen. az a levél! – mondta ö is, és ahogy magához ölelte a karjába simuló asszonyt, elöntötte valami régen, érzem férfiöröm, ami ritka vendég olyanoknál, akiket az elszürkült házasság elég régóta muszájöleléssel kényeztet vagy arra kényszerit.

Az ital már ki volt töltve, szó nélkül ittak, csók előtte, csók közben és forró csók, miután letették a poharakat. A vetkőzés ugy ment, mint amikor tornádó tép le mindent, ami erőtől duzzadó szélkarjai útjába áll. Kezükkel, szájukkal, türelmetlen mozdulatokkal szabadították meg egymást a ruháiktól, aztán ott állt előtte az asszony: mellei kőkemények. Hogyan csinálja? Isabell már két mellműtéten van túl, mégis újra – meg újra elszomorodnak a gyönyördudorai, ahogy ö hívta valamikor. A dereka karcsú, és a combjai?! Priscilla értett hozzá, hogy kellesse magát, mert mellkasát kihúzva, még mindig cipőben, fordult egy kacérat.- Ilyennek képzeltél?- Éppen ilyennek. Te. te csodálatos asszony.

Mint csontszáraz szivacs, ha vizet ér, ugy szívta magába a nő édes illatát, gyönyörűséges testének látványát, és amikor nem bírt tovább a vágyával, önfeledten zuhantak az ágyra. Parázna szájú csupa fondorlat szerető volt az asszony. Olyasmiket kaptak és adtak egymásnak, amiről Isabell hallani sem akart volna soha. Eleinte próbálkozott, de szigorú tekintete visszariasztotta. Priscilla nem volt prűd. érezte, hogy minden porcikája érte ég, és sosem tudna betelni a kéjjel… Az általa adott kéjjel. Három éve ismeri és, a nőnek kellett kezdeményeznie?! Mi ez, ha nem teljes szenilitás? Elment volna a csiszolt gyémánt mellett, miközben egyre kevesebb öröme telt az homályos, kopott üveggyöngyben.- Azt hiszem beléd, szerettem! Régen volt bennem ennyi férfierő, és mintha kiapadhatatlan lenne! – súgta a férfi az asszony fülébe, amikor egy mindent erejüket kivevő, szeretkezés után egy kicsit megcsendesedve pihentek.- Csak hiszed? Én tudom is, hogy szerelmes lettem beléd! – mondta az asszony, és ajkai újra rátapadtak, a csóktól szinte elszokott férfiszájra, amely egyre vadabb vággyal becézte.- Éget a csókod. És a nyelved. Micsoda nő vagy Priscilla. Micsoda nő?

Az ajtó kopogtatás nélkül nyílt ki. Olyan halkan, hogy alig vették észre, csak amikor a három ember ott állt az ajtóban hűlt meg bennük a vér. Isabel az ügyvédjével és a szállodaigazgató. Tettenérés, ín flagranti. vége a vagyonának, a házasságának, vége mindennek.- Összejátszottatok! – vacogta Priscillára nézve, aki nyakáig húzta a takarót.- Én? De hiszen a levél.- Ö mondta, hogy írj nekem. De én átláttam rajtatok, csak azért vagyok itt, hogy bebizonyítsam, a feleségem annyira féltékeny, hogy képes volt ilyen helyzetbe hozni, csakhogy végre neki legyen igaza. Semmi nem történt.- Nem – e? Akkor, ha jól sejtem úszni tanítottad Priscillát az ágyban. Melyik módját gyakoroltátok éppen? A pillangózást, vagy a mellúszást. Mell és hát, egyszerre, mi? – kérdezte Isabell, és arcáról szinte sütött a gyűlölet. Vége. Elválunk. Ezt képtelen lennék megbocsátani. És éppen egy ilyen. egy hűtlen kígyóval?!- Szólj már te is Priscilla. mondd, meg az igazat. Ugye ö találta ki hogy írj nekem? – sürgette volna a szinte vacogó nőt, akinek saját házassága is veszélyben forgott.- Még hogy én írtam? Te írtad, hogy sütök, ha elmégy mellettem, hogy égig érö lánggá akarod szítani a vágyat, amely a szívedben ég.- Esküszöm én nem. Én soha. Nekem eszembe sem jutott volna. De a te leveled megmutathatom. Van bizonyítékom az ármányra, amit ellenem szőttetek. – ágált a férfi, felülve az ágyban.- További jó mulatást! – mondta Isabell és a két férfival, elhagyta a szobát. Mindketten látták mennyire elerőtlenedett, az ügyvédje fogta meg a karját, hogy össze ne akadjanak a lábai.- Ments meg Kevin. Esküszöm én semmit nem csináltam. ugrott ki az ágyból Priscilla. Itt a leveled. Ki tudna ennek ellenállni! – kapta elö a táskájából a hajszálra ugyanolyan gépelt levelet, amelyen csak az aláírás volt kézzel írva: Kevin.- Csapda! De nem hagyom magam. Feljelentem irás hamisitásért, személyi joggal való visszaélésért, tévedésben tartásért. Zsarolásért.- És velem, mi lesz? – nézett rá könnybelábadó szemmel Priscilla.- Talán a férjed nem tudja meg.- És ha mégis? – sirta az asszony. Nem a házasságot sajnálom, nem is a vagyont, amit veszitek vele, hiszen tizede sincs a tiednek, de a szégyen, hogy hagytuk magunkat rászedni, hogy ilyen könnyen ugrunk mind a ketten. Ez megalázó.- Igazad van. Legalább a büszkeségünket megmentjük, ha mást már ugy sem tudunk! – simogatta meg az asszonyt, Kevin. – Csodálatos voltál. És fura helyzetben, de ki kell mondanom: ha mindketten szabadok leszünk, boldoggá tennél, ha a feleségem lennél. Az Isabellel töltött valamennyi év nem adott ennyi boldogságot, mint ez az egy óra. veled. Először éreztem férfinek magam. Hímnek, akiért ég egy gyönyörű nő teste. El tudnál fogadni?- Tulajdonképpen azt a levelet akár én is írhattam volna. Régen tetszel nekem, dehát az ember a barátnője ellen nem vétkezhet. – ragyogtak fel az asszony szemei.- Én vétkeztem, önmagam ellen, azzal, hogy meg sem néztelek, mint nőt. Fel sem fedeztem ezeket a gyönyörű melleket, ezeket a rózsaszínű eperbimbókat, azt a reszketve is fodrosan buja szádat, a derekad a combod, és mindened, ugy ahogy vagy. Kellesz nekem Priscilla. Kellesz nekem, persze, csak ha lesz erőd végigcsinálni az egészet. Az anyagiaktól nem kell félned. Válás után is marad tízszer annyim, mint a férjednek van. Sajnálom szegényt, hogy ilyen asszonyt elveszít.- Vele sosem lettem volna ilyesmikre képes. Ö született prűd. Mindenben csak a hagyományost szereti, vagy viseli el. Ha tudnád, mit szenvedtem mellette. eleinte. Nem mertem kimutatni a vágyam, gyáva voltam részt venni az ölelésben, abban a gyatrában, amihez hozzá kellett szoknom, be kellett érnem annyival. Nem mertem kezdeményezni, azt mondta volna: kiöl tanultam, biztosan megcsaltam. De ugye kettőnk között nem lesz álszemérem, mindent szabad majd, és kell is, hogy minél boldogabbak lehessünk, amig csak lehetünk, de ha két test elsőre ennyire érti egymást, az a kapcsolat száz évig is eltart. – csókolta meg az asszony, és mert elmúlt belőlük a feszültség, karjaik új ölelésre indultak. Megállt az idő, csak ketten voltak, ők és a furán kezdődő szerelem.

- Sikerült! – mondta a telefonba Isabell Dalon, mihelyt hazaért és fel tudta hívni a fiút, akié az ötlet volt, és aki tizenöt évvel fiatalabb nála ugyan, de olyan intenzív szerelemmel veszi körül, hogy öröm lesz belezuhanni az ölelésébe.- Csodálatos! Nagyon fáj? – kérdezte a férfi.- Ha te nem lennél, porig alázott volna, amit láttam, de így? Nincs nálam boldogabb asszony a földön. Mepróbálom felgyorsítani a válópert. Azt hiszem, nem köti majd az ebet a karóhoz, hiszen két tanú előtt, nincs mit tagadnia és a szerződés döntő pontja: a házastársi hűtlenség, ami bizonyított, hála a te remek fogalmazványaidnak. Imádlak! – súgta az asszony. – Nézz ki egy házat, ahol boldogok leszünk.- Meg lesz Életem. És egy percre se feledd: nem számit semmi, csak amit érzünk. Hamarosan ránk köszönt a boldogság, hiszen gyermeketek nincs, egy – kettőre túl leszel a nehezén. Majd én elfejtetek veled minden mellőzést, unalmat, megaláztatást, ami a házasságodban ért. Én jobb férjed leszek. Aki mellett, remélem te is, kitartasz a sírig.- Biztos lehetsz benne, te csodálatos férfi, te. – súgta az asszony és elandalodva tette vissza a kagylót, a helyére.

A férfi azonnal tárcsázott.- Az öreglány bekapta a csalit. Fél év és újra szabad leszek. Addig sem kell szűkölködnöd anyagiakban, tejel a vén tehén csak a kedvében, kell járnom, hogy minél többet leadjon. De érted. Mindent. Te csodalány. Szeretsz? Mindent megadok neked, amire csak vágyódsz. Ugye sosem szeretsz mást? Ugye soha?

[/rkey]