Milyen vagy?

Irta: Linda Taylor

Kevin Dobson az irodája felé tartott, amikor a marketing osztály ajtaja előtt meglátott egy lányt. Talán észrevehető is volt, ahogy megtorpant, de mivel a lány már kopogott és csakhamar belépett, újra felgyorsította lépteit, hogy amíg lehet, láthassa. Nem tudta volna megmondani mi volt az, ami megfogta, talán az az észrevehető félszegség, vagy inkább izgalom, ami a kedves vonású arcról tükröződött, de ahogy végignézett a hibátlan alakon, érezte, hogy az a lány úgy szép és úgy csodálatraméltó, ahogy van. Bement az irodájába és mire az íróasztalig ért, tudta mit kell tennie. Felhívta a marketing igazgatót.- Bement hozzátok egy nő, ki az?- Még nem ért idáig, de a naptárom szerint egy üzletkötőt várok.- Add át nekem.- Megörültél? Sosem foglalkoztál még ilyen piszlicsáré ügyekkel. Ránk akar sózni egy oldalas hirdetést, és ha nem vagy túl dörzsölt, meg is teszi.- Honnan tudod? Ismered?- Sosem láttam, de mivel a fejhez kívánkozott, egye fene ráálltam hogy fogadom. De alig hiszem, hogy megbánom, ha te is érdeklődsz iránta. Olyan klassz?- Nem erről van szó. Szeretném, ha ide irányitanád.- Miértis ne, elvégre az igazi fej, te vagy.- Nem úgy értettem.- Csak vicceltem. Máris kiszólok, hogy menjen át hozzád.- Kösz, és ne izgulj nem kötök olyan boltot, ami miatt restelkednem kellene, de nem árt, ha az ember mindenbe belekóstol ami a cégénél folyik.

Pár perc múlva a titkárnő beszólt, hogy Miss. Madelein Lewis megérkezett.- Engedje be. Tehát Madelein Lewis. A neve is kedves. Hirtelen furcsa izgalom fogta el, nem tudta ülve maradjon-e vagy álljon fel, de miért tenné, hiszen csak egy vigécet fogad és mégiscsak ö a vállalat feje.- Jó napot uram. – mondta a lány belépve és Kevin úgy találta, belepirult abba, hogy újra találkoznak. Csak nem vette észre, hogy szemrevételezte?- Üdvözlöm Miss. Lewis, foglaljon helyet.- Köszönöm, és mindjárt rá is térnék a tárgyra. Megjelenik egy cégkódex amely eljut valamennyi tagállamba és azt hiszem Önök sem akarnak kimaradni belöle.- Hallgatom. Mi az amivel ez többet tud, mint minden eddigi hasonló kiadvány.

A lány beszélni kezdett. Magabiztosan, de valahogy ugy, mint aki betanult szöveget mond. Kevin nem a szavak értelmére, hanem a szépen ívelt, húsos ajkak mozgására figyelt, a szemek rebbenése bűvölte el, és alig állta a tengerkék szemek tekintetét. Ha ez a lány tudná, milyen alantas szándéktól vezérelve került ide- Nem is tudom… – mondta amikor már jó ideje csend lett. – Nem tudom milyen régen van a szakmában… úgy értem…- Tudom mire gondol uram. Tisztában vagyok vele, hogy ha egy ügynök el akar adni, akkor fel kell ajánlania a jutalék egy részét, vagy az én esetemben, feltéve ha nem tart beképzeltnek, a kegyeimet.- A kegyeit? Úgy érti, hogy. – dadogta Kevin.- Így szokás uram. Természetesen nem akarom magam ráerőszakolni senkire, de amennyiben jelentős megrendeléshez jutok a jutalékból szívesen leadok önnek, habár… egy elnöknek ilyen ajánlatot tenni, majdhogynem szentségtörés…- Honnan tudja, hogy elnök vagyok?- Az ajtaján olvastam. Megsértettem? – kérdezte a lány, egy gúnyos kis mosollyal, bolondítóan izgalmas szája szegletében.- Nem… de mit szólna hozzá, ha én nem az anyagaikat választanám és…- Tehát vetkőzzek? Vagy esetleg máshol kívánja behajtania követelését?- Mert ennek ez a rendje – módja? – kérdezte majdnem dühösen Kevin Dobson.- Sajnos az életnek vannak árnyoldalai, vagy farkastörvényei, nevezze aminek akarja, és aki azzal képtelen megbirkózni, vagy éhen hal, vagy nehezebben elérhető sikerek után kell néznie.- Tehát ha azt mondanám, hogy vetkőzzék?- Megtenném uram. Tudja nem szeretek kétszer menni egy helyre és ha egyszerre megoldható a hála és a rendelés, az csak jó.- Tehát jó? Vagyis élvezi a szexet?- Erre még sosem gondoltam, vagyis a szex ezen formáját nem nevezem szexnek.- Hanem minek? Amit maga művel…- Nemcsak én…- Amit maguk művelnek az titkos prostitúció…- Kicsit erősen fogalmaz uram. Ne feledje sosem mi kínálkozunk fel, csupán választunk a kétféle lehetőség között.- Ne akarja azt mondani, hogy ezen a területen minden megrendelő korrupt.- Vagy jó ízlése van! – vágta rá a lány.- Nem beképzelt maga egy kicsit? – kérdezte Kevin egyre dühösebben.- Sokan találnak csinosnak, de ez most ne legyen téma. Szeretném, ha ez egyszer én választhatnék a két hálamód között…- Maga? Elakad a szavam is azon amit művel…- Miért? Mert ez egyszer én is csinosnak, elbűvölőnek találom magát, és ha már így összejöttek a dolgok, miért ne tehetnénk pontot a szerződés végére egy futó, de annál izgalmasabb szeretkezéssel. Ne féljen utána elfelejtem, mintha a világon sem lenne.- Hát idefigyeljen Miss. Madelein: először is sosem bocsátkozom efféle kalandokba, mert szeretem az embereknek megadni a módot a választásra, és sosem tudnék kihasználni kényszerhelyzeteket.- De hát mondom, hogy nem kényszer! Maga tetszik nekem.- Ha mindent akar tudni, maga is nekem. Azért van itt. De ez még nem jelenti azt, hogy egymásnak essünk, mint. Azt hiszem most legjobb ha visszamegy oda, ahonnan ideküldték. Majd átszólok, hogy kössék meg magával a legelőnyösebb szerződést és meg ne próbálkozzék, hálalerovással, még akkor sem ha máshol…- Szinte mindenhol uram. Nem gondolja hogy kicsit sértő ez a visszautasítás? De megértem. Biztosan a barátnője sokkal csinosabb nálam, és még gondolatban sem tudná megcsalni.- Nem tartozik ugyan magára, de jelen pillanatban nincs szere töm, de ha lenne, természetesen még magával sem tudnám megcsalni.- Maga ritka emberpéldány.

[rkey]

Örülök, hogy találkoztunk és szívből kívánom – már csak a kolléganöim érdekében is – hogy minden e területen döntő férfiú tartsa meg a maga jó szokását. Köszönöm uram! – mondta a lány és felállva, elindult az ajtó felé.

Kevin elképedve nézett utána. Már a karját is kinyujtotta, hogy visszatartja, utána szól, nem engedi tovább azon az úton, amely nem neki való, de aztán legyintett. A fene vinné el. Egyszer akad meg igazán egy lányon a szeme, annál is olyan könnyen áll az odaadás, mint m, ásnák az ingváltás.

Kevin Dobson aznap képtelen volt kiverni a fejéből a lányt, és minél többet gondolt rá, annál inkább bánta, hogy kikosarazta. Ha találkoznak, ha nem is történik az, amire a lány gondolt, de legalább jobban megismerhette volna, így meg?! Azt sem tudja hol keresse. Dehogynem. Már majdnem vége volt a munkaidőnek, amikor, átszólt a Marketing igazgatónak.- Megkötöttétek a szerzödést? – kérdezte.- Tőlem kérdezed? Úgy tudtam te tárgyalsz vele.- Tárgyaltam, de visszaküldtem hozzád.- Ide? Azóta sem láttam.- Vagyis nem ment vissza? – kérdezte Kevin öröm és tehetetlenség keverékével.- Gondolom, te már megmondtad neki, hogy nem érdekes a dolog.- Sőt. Azt mondtam a legjobb üzletet kötheti veletek, ami csak lehetséges.- És legalább csinos volt? – kérdezte furcsán az igazgató. – - Ezt miért kérdezed?- Mert csinos nőknél szívesen rendelek.- Hogy megkapd a részedet?- Ha arra gondoolsz, hogy lefektetem-e őket, miértid ne? Amelyik felkínálkozik, vagy szinte az ember szájába adja a kikötést. Eddig még egyik sem panaszkodott és a cég sem fizetett rá. Első az üzlet és csak aztán a sikerélmény.- És a feleséged?- Ugyan már. Most hülyéskedsz? Látszik, , hogy még nem vagy nős ember. Ha minden piszlicsár kis hálaügyből csalást koholnánk, már régen elkárhoztunk volna. Remélem ha most leijesztetted is, holnap visszajön. Ha neked megakadt rajta a szemed, biztosan kár volt elszalasztanom. Remélem te nem tetted? – - Ha jelentkezik jelezd nekem… habár nem hiszem, hogy…- Alaposan ráijeszthettél, ha a jutaléka sem érdekli. Tulajdonképpen mi ütött beléd? Ott volt egy jó nő, tálcán felszolgálva és te…

Kevin Dobson letette a kagylót és hazafelé az úton is egyre az a furcsa lány járt az eszébe, aki tudja magáról, hogy szemrevaló, csinos teremtés, mégis úgy méri a kegyeit, mintha sosem fogyna el. Céda természet. Egy tisztességes lány nem is menne olyan pályára, ahol ilyen inzultusok érhetik és tudja magárról hogy képtelen kitérni el ölük. Legjobb ha elfelejti az egészet. , Biztosan van még a világon hozzá hasonlóan kellemes megjelenésű lány, és…- És ha lenne? Neki már ki van szemelve a jövendőbelije. Apja hónapok óta mondogatja: meg kell ismerned a családot. Pár éve üzlettársak vagyunk az apjával. nem ebben az államban élnek, de kellemes lenne, ha a két cég fuzionálna. Fényképen látva gyönyörü teremtés, de hát ízlések és pofonok különbözőek, és persze egy fiatal ember másként vesz szemügyre egy lányt, mint egy apa, aki a fiának jót akarva össze kivánja kötni a kellemest a hasznossal. Annyi szép kalandod volt már, harminc elmúltál ideje, hogy családot alapíts és olyan nagy kérés tőlem, hogy mielőtt berobban az életedbe az igazi, megnézd azt, aki sok szempontból jó megoldás lehetne?- Berobban az életedbe az igazi. Mint az a lány. Maga sem hitte hogy létezik ilyen. Eddig egészen másként figyelt fel egy – egy nőre, másként inditotta kapcsolatait. Legtöbbször nem is ö kezdeményezett, hanem a nők. a lányt pedig magához rendelte, akár egy török basa, hogy aztán összeomoljon benne mindaz a kép, amit olyan felépített a megpillantásakor. Lehet a piros alma is férges belül. Hát az a lány az. És legjobb lesz ha elfelejti.

Vacsoránál az apja újra szóbahozta a barátját.- A hét végére meghívtak bennünket. Nem tudtam visszautasitani. Ugye eljössz? – - Nem is tudom… de ami azt illeti, úgy sincs más programom. De előre megmondom apa, semmi elkötelezettség. Tudod én mindig úgy voltam eddig, hogy akit ajánlottak, juszt sem tetszett, nem szeretek a kapcsolatokban az aröszakoltságot. Az ember vagy maga válasszzon, vagy…

De hiszen magad választhatsz, csakhogy választani nem lehet másként: meg kell nézned, mielőtt azt mondod, nem.- Oké! Legyen! – mondta belnyugvóan Kevin és arra gondolt. Talán jobb is, ha elutaznak, mert ahogy felkavarta az a furcsa lány, még arra is képes lenne, ha itthon marad, hogy kutasson utána, hogy megpróbálja elérni valahogy és beálljon a megrendelők széles táborába, ha másért nem hálából. Undorító!

A repülőgép péntek este indult és majdnem lekésték, mert Kevin jól számított. Képtelen volt me3gállni, hogy ne tudakozódjék a lány után, aki nem ment ki a fejéből, amióta csak ott az ajtó előtt megpillantotta. Hívta a kódex kiadóját, de olyan nevű üzletkötőjük nincs. Talán nem figyelt oda eléggé, amikor az üzleti lehetőségeket ismertette, jobban érdekelte a szája a szeme, a tekintete, a formás bokája, és úgy ahogy van az egész lány. Éppen a telefontudakozó felvilágosítatásra várt, amikor apja beszólt érte.- Azonnal apám! – mondta ö, miközben hallgatta. Sajnos ilyen nevű előfizetőnk nincs uram.

A gépen szótlan volt és a vak is láthatta, hogy nem fűlik a foga a látogatáshoz. Szülei igyekeztek felvidítani,. szóra bírni, de mintha nem is az ö fiuk lenne. Összenéztek és hallgattak. Nem akartak olaját önteni a tűzre, mert szó, ami szó jó lenne, ha a fiatalok megtetszenének egymásnak, és összekapcsolhatnák két élet gyümölcsét, egy nagy mamut vállalattá.

A repülőtéren David Baxter és felesége vártak rájuk. A férfiak egymás nyakába borultak, az asszonyok kezet nyújtottak egymásnak, csak Kevin állt úgy, mint aki nem érti, hogy került oda.- És a kislányotok? – kérdezte a kocsiban Kevin apja.- Otthon van. Azt mondta túl megalázónak érezné, ha egy nyilvános helyen kellene közszemlére kitennie magát. – nevetett az apa.- Egyetértek! – dünnyögte Kevin.- Szóltál fiam? – nézett hátra az apja.- Nem… csak meg tudom érteni a szitut. Úgy látszik Miss. Evelyn… – vágott közbe az anya.- Miss. Evelynben van önérzet, és ugyanúgy ódzkodik az ilyen élethelyzetektől, mint én.- Nyugtával a napot öcsém! – nevetett Mrs Baxter. A lányom nem csúnya…- Senki nem mondta…- Te is jóképű vagy… hátha?! – mondta nevetve,. Az embernek mindent ki kell próbálnia, nehogy később szemrehányást tehessen magának valamiért is. Mi tagadás apáddal már szépen elterveztünk mindent… – - És Evelyn? Ö mit szól ehhez az egészhez? Feltételezem, tud róla – mondta némi gúnnyal, Kevin.- Nem árulunk zsákba macskát, és sosem titkolóztunk egymás előtt. Evelyn tudja miért jöttetek, és ami azt illeti… – - Nem örül neki! – vágott közbe némi elégtétellel Kevin.-. Eleinte nem örült, de… most m, ár azt hiszem izgatottan várja a találkozást. Mi másra gondolhatnék, hiszen ha közömbös lenne az egész dolog iránt, akkor kijött volna ö is… és…- Jól tette, hogy nem jött ki! – mondta Kevin, és többet nem is szólt amíg meg nem érkeztek a házig.

Előre félt, hogy amint belépnek ott terem a házikisasszony és úgy mosolyog mint egy bazsarózsa, mint aki tudja mi függ attól, hogy kell-e vagy sem. De tévedett. A hall üres volt, a szalon is, ahova a háziak beinvitálták öket.- Mit parancsoltok? Gondolom az úton megszomjaztatok. Még van idő a vacsoráig. Igyunk valamint? – mondta a gazda, majd mintha csak úgy mellesleg mondaná, odas7zóült Kevinnek. – Megtennéd, hogy fel mégy Evelynhez? Az inas odavezet.- De hát? – hebegett Kevin, mert sok szemközt is kellemetlennek tartotta a találkozást, hát még úgy, hogy egymásra bámulva hallgassanak, akár két kuka, tudván hogy mi hozta össze öket.- Indulj fiam! Csak nem félsz egy lánytól? – ölelte át az apja a tétova fiút, aki belenyugvóan elindult az inas után. -

Kevin úgy ment az inas nyomába, mint aki küzd magával, hogy sarkon forduljon és elrohanjon – e, vagy birka módjára tűrje, hogy belekényszerítsék valamibe, amit a háta közepe sem kiván.- Parancsoljon uram! – mondta az inas és kinyitott előtte egy ajtót.

Ahogy belépve felnézett szinte megmerevedtek a mozdulatai. A szoba közepén Madelein Lewis állt és úgy mosolygott, mint aki tudja, hogy rossz fát tett a tűzre, de nem fél a büntetéstöl.- Maga? – kérdezte elképedve Kevin. — Baj?- Még kérdi? Azóta csak magára gondolok. Már kerestem is.- Meggondolta magát? Mégis elfogadná egy kis üzletkötő magától adódó háláját?- Eszembe sincs, vagyishogy…- Tehát gondolt rá.- Talán… de csak azért, mert előbb magára gondoltam, vagyis senki mással, de magával… szóval…- Belezavarodott, és ez tetszik nekem. – mosolygott a lány. – A nevem Evelyn Baxter… és ha akar itt is hagyhat. Csúnya játékot űztem magával.- Játékot?- Talán nem is játékot, inkább halál komoly próbatételnek tettem ki. Kíváncsi voltam milyen maga, hogy viselkedik bizonyos helyzetekben, látni szerettem volna, mielőtt ide áll elém és azt mondja: kössük össze a kellemest a hasznossal. Undorítónak éreztem az összeboronálást, de szeretem a szüleimet, de mégis megpróbáltam tenni valamit. Tudni akartam milyen vagy! – mondta olyan kedves mosollyal, hogy Kevin izmaiból elmúlt a meglepetés görcse, és volt ereje lépni feléje. Tudni akartam kihasználsz -. e minden lehetőséget, ami adódik és…- Csodálatos voltál… csodálatos! – mondta szinte kacagva Kevin és felemelte ugyan a karját, de nem merte átölelni a lányt.- Pedig életem első üzletkötése lett volna. Sajnos kosarat kaptam… – - Sajnos?- Hál istennek! – mondta a lány úgy simult a széles mellkasra, hogy karjai teste mellett maradtak. Azt akarta, hogy a férfi ölelje át elsőnek, de amikor végre megérezte az erős karokat válla körül, nem tudott többé ellenállni a vágynak és felemelve arcát a férfi szemébe nézett. – Tudod milyen szép vagy? Mindig ilyen fiúról álmodtam, és olyanról, aki állhatatos, aki nem ugrik fejest mindenbe, akiben bízni lehet,. Miiért nem csókolsz meg? Most sem akarod elfogadni a felkínálkozásomat… – kérdezte szinte vacogva, de az utolsó szótag már csókba fulladt.

Kevin úgy csókolta a lelki szemeivel azóta is folyton látott, szép ivü ajkakat, hogy szinte beleszédült.- Csodálatos lány vagy! – mondta amikor egy pillanatra el tudott szakadni a sóvár ajkaktól.- És szerelmes! Amióta megláttalak… amióta visszautasítottál, szeretlek.- Én előbb szerettelek, most már tudom. Ott az ajtó előtt dőlt el a sorsom. Akkor tudhattam volna, hogy te vagy az igazi és nem kellett volna eleresszelek.- Jó volt, hogy eleresztetted. Ez a leghelyesebb, amit tehettél. Mert bár az érzelmeimen mit sem változtatott volna. ha nem úgy viselkedsz, ahogy tetted, de sosem lett volna nyugtom melletted: aki szeret, félt is, és nem akarja elveszíteni azt akit szeret, még futó kalandok erejéig sem. Mindig úgy gondoltam, hogy ha egyszer férjhez megyek, az eszemre is hallgatok. nemcsak a szívemre. Most minden összejött, a szüleimre, a szívemre és az eszemre hallgatva kérdezem:  megfelelek-e neked feleségnek, és nemcsak azért, hogy a szüleink vagyona egyesüljön…- Hogy kérdezhetsz ilyet. Amikor ott állták az ajtó előtt, még nem tudtam ki vagy, nem érdekjelt semmi, csak a látvány, ami azonnal megfogta a szívemet. Én kértem, hogy küldjenek át hozzám.- Szóval te? Sejtettem, de mivel nem tudtam, hogy te voltál az aki úgy rám csodálkoztál, csak annak örültem, hogy mégis eljuthattam ahhoz, akihez akartam. Én kis buta azt hittem, hogy egy vállalatnál mindennel az foglalkozik akié. Apa legalábbis mindig azt mondja, mindenről szeret tudni, ami a cégnél történik. Azt hittem odamegyek és bejutok hozzád, hogy próbára tegyelek, mint férfit. Persze nagyképűség volt tőlem, hogy azt higgyem, ha velem nem mással sem…- Nem volt nagyképűség. Veled mindenre kapható lennék, amire mással soha! Te édes… drága… üzletkötőcském, te. Azt hiszem kifogtad a legjobb üzletet, ami létezhet. És nemcsak te. Szeretlek. Most már ki merem mondani hangosan is, eddig csak magamban ismételgettem: szereted, keresd meg, hagyd azt a gazdag lányt, ne törődj vele hány férfinak volt hálás…- Azt is meg tudtad volna bocsátani? – mosolygott Evelyn. Ha így van akkor valóban nagyon szerethetsz, akárcsak én.

Ajkuk újból összeforrt, és amikor nagy sokára kopogtak az ajtón nem hallották. Mr. Baxter óvatosan nyitott be, aztán vissza is húzódott és úgy osont le a lépcsőn, hogy zajt ne üssön.- Szinte hihetetlen… Evelyn m, meghóditotta Kevint.- Vagy fordítva! – nevetett, Mrs. Dobson.- Nem mindegy?! Lényeg, hogy ott állnak a szoba közepén olyan szorosan egymást ölelve, mintha sosem akarnának szétválni. Kutya legyek, ha hallottam , ég ehhez hasonlót,. most már elárulhatnom, hogy Evelinnek nem volt ínyére ez az egész. Kézzel lábbal tiltakozott az erőszakos házasságközvetités ellen. Fogalmam sincs mi üthetett belé.- Talán meglátni és megszeretni Kevint egy pillanat műve volt. Habár… Kevin is tiltakozott az összeboronálás ellen, vagyis alighanem öt is meghódította a kislányotok, és ami azt illeti nem is tartott sokáig. Reméljük a boldogságuk sokkal hosszabb lesz, valamennyink örömére. Erre innunk kell. Rájuk egyelőre úgysem számit hatunk, és miért is zavarnánk őket. Addig jó, amíg nem kíváncsiak senkire, csak egymásra. Ne tegyünk úgy, mintha márr elfelejtettük volna.

[/rkey]