Nyilvánítson bolondnak…

Irta: Linda Taylor

Jack Graing ideggyógyász professzor csak harminchat éves volt, de már szinte mindent elért, amit egy orvos elérhet. A világ nagy részén jelennek meg publikációi, elismerik nem egy megállapítását, amelyek eléréséért, minden egyebet háttérbe helyezett. Szinte minden percét a munka, a kutatás, dolgozatok írása, és a betegekkel való törődés töltötte ki. Még szerencse, hogy az egyetem első éveiben, és a középiskolában alaposan kiélte magát, ahogy a köznyelv fogalmaz. Jó megjelenésű életvidám fiú volt. Nem csoda hát, ha sosem kellett az ismeretségeket keresnie, inkább az okozott neki néha fejtörést, hogyan hagyjon ki egy – egy lehetőséget. Tánc, mozi, száguldás, egy – egy barát, vagy a saját kocsiján, diszkó, éjszakai bulik, egyszóval mindent kipróbált ahhoz, hogy most a negyven felé közeledve, ne hiányozzon neki semmi, ami nem lenne összeegyeztethetö a munkájával.

Persze a nösülés már többször eszébe jutott, de látván kollégái és barátai félresikerült házasságát, egyre inkább elment a kedve a családalapítástól. Mert mit is várhatna a házasságtól? Egy feleséget, aki kisajátítaná magának, beosztaná az idejét, beleszólna, hogy mennyi munkát vállal, mikor és főleg mennyit dolgozik. A gyermekekért azonban sokszor megfájdul a szíve. Srácok, akik párának nedveznék! Csoda lenne. Ök. is négyen voltak testvérek, a többiek családjában már van egy – két trónörökös is. Az anyja attól félti, hogy agglegény marad. De hát mi rossz lenne abba? Ha megelégszik unokaöccsei és húgai szeretetével, amelyben már most sincs hiánya, akkor ugy sem találhat boldogitóbb társat a tudománynál. Az amikor abbahagyja, nem tesz megjegyzést, nem duzzog, s ha visszatér hozzá, biztos lehet benne, hogy ugy várja, ahogy elment tőle. Egy asszony erre képtelen lenne. Vagyis vár még a komoly kapcsolatteremtéssel. Egyelőre megteszik a két – három hónapos viszonyok, legtöbbször férjezett asszonyokkal, mert azok okozhatják a legkisebb problémát. Elvenni nem kell őket, nem viszik túlzásba a nyakába akaszkodást, vagyis semmi gond velük, csak örömet adnak és kikapcsolódást, amire persze egy tudósnak is szüksége van.- Miss. Susan Gurbett keresi, professzor Ur! – szólt be a titkárnöje. – Azt mondta, meg van beszélve.- Ja, igen. Engedje be kérem! – jutott eszébe hirtelen. Egy kolléga kérte, hogy fogadja a lányt.

Amikor kinyílt az ajtó, egy lélegzetelállítóan szép, szinte tüneményes lány lépett be rajta. Hullámos szőke haja, kedves arcot keretezett. A szeme zöld és ö Mindigis odavolt a macskaszemű nőkért. A szája, rúzs nélkül is gyönyörű, ívelt, és ha lehet még jobban kiemeli az arca szépségét, orra kedves, fitosságát.- Parancsoljon! – mondta némi zavarral, és felállt, hogy hellyel kínálja a látogatót. – Miben lehetek a segítségére? – kérdezte, amikor már mindketten leültek.- Nyilvánítson engem bolonddá! – kezdte a lány, egyenes tekintettel a szemébe nézve.- Hogy képzeli?! – lepődött meg Jeff Graing. – Aki beteg, az leginkább az ellenkezőjét kéri.- Segítsen rajtam! – esengett a lány, és arca belepirult az igyekezetbe.- Hogyan?- Hogy papíron bolond legyek. Az életem, a boldogságom függ ettöl.- Már ne haragudjon Miss. Gurbett, de amit mond cseppet sem ésszerű. A betegség inkább tönkreteszi az emberek életét, mintsem…- Azokét akik valóban betegek, de én…- Maga?- Mme vagyok bolond! – sóhajtotta, és látszott, hogy minden ereje, bátorsága elhagyja.- Csalásra akar rábírni? Miért?- A boldogságomért. Maga orvos, meg kell, hogy értse, az embernek csak egy élete van, és azt ugy szeretné leélni, ahogy a legjobbnak gondolja…- És hogyan gondolná a legjobbnak?- Hogy magam válasszam ki a páromat.- Kényszeríti valaki, az ellenkezőjére?- Tulajdonképpen rajtam múlik, de ez még rosszabb, mintha kényszerítenének, vagyis tulajdonképpen…- Nyugodjon meg. Kér valami italt, ugy értem üdítőt, vagy vizet. Nagyon feldúltnak látszik.- Csodálkozik? Ma estig választ kell adnom Burt apjának, hogy hozzámegyek-e feleségül a fiához?- És?- Nem akarok. Nem szeretem Burtot, vagyishogy nagyon kedvelem, mint gyermekkori játszótársat, barátot, de más a barátság és más a szerelem. A jövendőbelimet szeretnem kellene.- Ilyen jól el tud igazodni az érzésekben? Ezek szerint volt már szerelmes is, vagyis van viszonyítási alapja.- Sosem, voltam, éppen ez az.

[rkey]

Nem hiszem el, hogy csak ennyi az ember érzelmi élete. Nem mondom, hízelgett, ha a fiuk bókoltak, de abban sem nagyon volt részem, mert Burtot és engem ősidők óta egy párnak tekintett a baráti körünk. Senki nem mert volna kikezdeni velem. Tabu voltam.- És maga belenyugodott?- Amíg tanultam, még kényelmesnek is éreztem,. Burt mindig ott volt, ha kellet, segített, megvédett, jól el lehetet vele beszélgetni. Kísérgetett mindenhova, ahova vágytam, szóval jó barát volt. Ö akkor végezte az egyetemet, amikor én kezdtem, de tegnap én is a kezembe kaptam a diplomát és ez a türelmi idő végét jelenti.- Burt akaszkodik magára?- Dehogy, Ö már régen mást szeret, de arról a szülei hallani sem akarnak. Apám és az ö apja, jó barátok. Szavukat adták egymásnak, hogy belőlünk egy pár lesz…- Na és? Nem vagyunk a középkorban, hogy…- Mindketten a szeretetükkel zsarolnak bennünket, ráadásul, nekem kutya kötelességem, hogy megtegyem amit Burt apja vár. Apám tönkrement. Az apósjelöltem, gazdag. Bankár. Csak akkor ad kölcsön apám újrakezdéséhez, ha…- Gazember! Ezt nevezi maga jó barátnak? – emelte fel a hangját a professzor.- Segíteni szeretnék apámon, de csak akkor tudok, ha maga hajlandó írást adni arról, hogy bolond, vagy legalábbis terhelt vagyok.- Megmagyarázná?- Burt kitudakolta, hogy a szülei egészséges unokát akarnak és ezért ragaszkodnak a teljes orvosi vizsgálatomhoz. Természetesen a Burtéhoz is, de pechemre makkegészséges vagyok. Azt tudják, hogy a fiuknak semmi baja, de rólam semmit nem tudnak. Két hónapja már hogy tervet forraltunk, és minden a legjobb úton halad, hogy higgyenek az orvosi igazolásnak.- Mit csináltak- Csak én! Minden olyasmit, amit addig nem és, amit egy szakkönyvböl puskáztam ki. Örültségeket, amelyek gyakran az életveszély határát súrolták. Gyorshajtás, hiszti, de ájulásig menően… és mindig a Burt szüleinek látókörében. Még loptam is. Kleptománia! Az is egy betegség, de nem minden jó nevű család tapsikolna, ha egy olyan személy kerülne közéjük. Ugy intéztem, hogy amit elemeltem, meg is leljék nálam. Nehezíti a helyzetet, hogy apámat nem avathatom be. Elárulnám, túlságosan becsületes ahhoz, hogy alakoskodjék.- Csakhogy egy orvos nem adhat ki minden vizsgálat és megfigyelés nélkül igazolást.- Maga sem?- Miért éppen én?- Nem is tudom. Csak gondoltam. Tartott egy előadást az egyetemen és… szóval amióta belekezdtem a hisztizésbe, magában van minden reményem. Valahogy bizalom ébredt bennem, amikor hallgattam.- Hány éves? – kérdezte Jeff Graing, és elővette a tollát, meg a jegyzet tömbjét.- Megkapom? – ragyogott fel a lány arca.- Azt nem mondtam, de kérdeznem kell egyet mást. Tehát?- Huszonnégy!- Még sosem volt szerelmes?- Hát nem is tudom, mit mondjak erre?- Az igazat!- Most vagyok!- Tehát egy cipőben járnak a kiszemelt vőlegénnyel?- Bárcsak ugy lenne, de bele szerelmes az, akit szeret, az én imádottam pedig nem is sejti, hogy…- Vak, nős, vagy mi a baj?- Elfoglalt. Túlságosan belemerül abba, amit csinál.- És… mióta tart ez a szerelem! – kérdezte a doktor, egy alig észrevehető, de annál sokat mondóbb mosoly kiséretében.- Fontos ez? – kérdezte belepirulva a lány.- Bizonyos értelemben, nagyon! Elég ha arra válaszol, egybeesik-e a tiltakozásának kezdete, az irántam való bizalma ébredésével?- Nagyjából… vagyis azt hiszem igen! – nézett a férfira a kevésbé jobb szeműek számára is árulkodó tekintettel, Susan.- Szeretném pár hétig megfigyelés alatt tartani, de addig is írok pár sort, aminek olvastán, az apósjelöltje biztosan eláll a szándékától. Az apját pedig a ne féltse, van más bank is. Ha a jó barát nem segít, forduljon máshoz. Nem várhatja hogy a lánya feláldozza magát az ö balszerencséjéért. Tessék, a levél! – mondta, amikor befejezte a száguldva irt sorokat és lezárta a borítékot. Mondja a nevét!- Burt Balkans… ugy hívják, ahogy a fiát.- Adja oda neki és hagyja abba a hisztizést. A kivizsgálást pedig még ma este elkezdjük. Persze, csak ha ráér. Sétálunk egy nagyot. Szeret beszélgetni?- Magával igen! – ragyogott fel Susan arca, de hamar észbekapott, és fülig pirult az őszinte választól.- Akkor rendben van! Hova mehetnek magáért? – kérdezte Jeff Graing. – Mondja a címet. Legjobb, ha a ház előtt várom. Ott nem téveszthetjük el egymást. A levelet pedig mielöbb adja át.- Máris viszem, és köszönöm. De biztos, hogy azt Irta, bele, amit kértem?- Esküdni mernék rá! – jelentette ki magabiztosan a férfi és olyan kedvesen mosolygott, hogy Susanne nem tudta, miként került ki a szobából, miután lediktálta a címet, és megállapodtak az időpontban.

Az utcán Burt Balkans, a legjobb barátja volt.- Képzeld, elhitte… adott egy levelet az apádnak, de fő, hogy ma este találkozunk. Értem jön. Ki akar kezelni. Ha tudná szegénykém hogy lehetetlenre vállalkozik?! Szerelemből, orvos, még sosem gyógyított ki senkit. Engem meg különösen nem tud, hiszen ö az, akibe halálosan belezugtam.- Mivel az én nevem van a borítékon és apám csak mese volt, azt hiszem felnyithatom! – mondta Burt, és kivette a levelet.

… Uram Miss. Susanne engem szeret… és biztosit hatom, hogy én sem vagyok közömbös iránta, habár erről a mai napig nem tudtam. Ö, ha megelégszik velem, csakis az én feleségem lehet. Keressen a fiának mást, illetve engedje, hogy elvegye azt, akit szeret. Egyébként őszinte együttérzésem: ön egy remek fantáziájú, lenyűgözően bátor menyet veszi tett el. Híve: dr. Jeff Graing.- Tehát elárultam magam?! – kérdezte sírós boldogan Susan.- Mit hittél?! – próbálta megkacagtatni a lányt Burt. Ha nem tudnád Jeff Graing az egyik legjobb szakember, és egy pszichológus zsenit akartál átejteni?! Persze nem mondom, a megjelenésed is nyomhatott valamit a latban, ugyanis figyelemreméltó jelenség vagy. Kár, hogy a sors nem egymásnak rendelt bennünket. Szép pár lehettünk volna. De sose bánkódj! Vele sem vallhatsz szégyent, mindenki megnéz majd benneteket.- Burt én olyan boldog vagyok. De mit mondjak neki este?- Semmit! Szerintem ugy sem hitt neked. Ö abban volt biztos, amit hinni akar, vagyishogy beleszerettél.- Gondolod? – kacagott Suzanne. – Burt nyakába borulva.- Mi mást gondolhatnék? Mindent tudunk róla, nőtlen, jó fej, és férfi. A férfiak pedig nem lehetnek közömbösek egy olyan lánnyal szemben, amilyen te vagy. Csak a szerencséjüktől függ, hogy melyiket választod és istenemre, Jeff Graing nagyon szerencsés fickó! Ha nem lennék másba szerelmes, irigyelném!

[/rkey]