Szerelmi bosszú…

Irta: Linda Taylor

A hófehér sportkocsi eszeveszetten száguldott a nem kifejezetten luxus járműveknek szánt bekötő úton. A kormánynál egy elszánt képű fiatal lány ült, akin látszott, hogy nem az útra figyel, inkább a feszültségét próbálja levezetni az esztelen rohanással. Amikor nekivágott, nem nézte merre indul, de a mellékútra már némileg lecsendesedve hajtott be, mint akiben felülkerekedik a józan ész, és próbálja lassítani az esztelen száguldást. Még csak az hiányzik, hogy elkapják a sztrádán, és elvegyék a jogsiját. Ahogy befelé haladt, ugy áradt szét benne a nyugalom, és kezdte érzékelni a környezetét. A táj kihaltnak tűnt. Sehol egy ház, sehol egy ember. Az utat szegélyező fák, a zöldellő réten legelésző állatok látványa, lassan magához térítette. Olyan érzése támadt, mintha hirtelen leszaladt volna a térképről, maga mögött hagyva a város égig érő házait, az autók száguldását, és minden bánatát. A természet nyugalma, a kies táj, lassan rendet teremtett a lelkében. Kezdte hinni, hogy újra képes szót érteni önmagával.- Te örült! Hát létezik a földön férfi, aki megérdemli, hogy akárcsak bosszankodj is miatta? És ha megcsalt? Csald vissza, vagy fütyülj rá. Na és ha rajtakaptad?! Nem te vagy az első, akit ilyesmivel szerencséltet a sors. Persze hogy sérti az önérzetedet mindig annak rosszabb, kit elhagynak, de inkább örülnöd kellene, hogy idejében kimutatta a foga fehérjét. Annyi férfi van a világon és te nem vagy mindennapi lány vagy. Nézz a tükörbe… Te jó ég! Ez én lennék? – riadt meg, amint szembetalálta magát a visszapillantóbéli tükörképével. Akár egy fúria. Hát megérdemli egyetlen fickó is, hogy ennyire kivetkőzzön magából egy lány? Csudát! Akkor hát nyugi Laura, nyugi, lassíts szépen, keress egy helyet, ahol elférsz és visszafordulhatsz, aztán végy néhány mély lélegzetet és irány a hazafelé. Alszol rá egyet és meglátod, holnap már mindent másképpen látsz majd.

A kocsi egyre lassabban haladt előre, majd nagyokat rángatva, hirtelen megállt.- Ez meg mi? Mindent ugy csináltam ahogy szoktam. Mi a csudának állt meg ez a tragacs? Próbált indítani, de a motor hörgött, majd elcsendesedett.- Már csak ez hiányzott? Mindjárt este lesz, besötétedik, és ezzel a hadihajóval, egy ilyen keskeny úton akkor sem tudok megfordulni, ha képes leszek beindítani a motort. De hát mi lehet vele? Ilyenkor sajnálta, hogy a jogsi szerzésnél elnagyolta a műszaki ismereteket. De mit tegyen, ha annyira technikai érdeklődése sincs, mint egy hangyának. Mi történhetett? Nem szabadna, hogy a járgánynak baja legyen. Alig fél éve kapta, de szinte holtbiztos, hogy nem olyan kim életlen bánásmódra szánták, amilyenben az utóbbi két órában része volt. Most mi lesz?

Kiszállt a kocsiból és körülnézett. Még ha jönne is szemben, vagy utána valamilyen jármű, nehezen tudnák mellőzni egymást. De nem jön. Ez itt a világvége. Valami farmféléhez vitt volna az út, ha a kocsi is hajlandó tovább menni, legalább valameddig. De bedöglött és a vége az lesz, hogy itt éjszakázhat az úton, hacsak nem kezd el már most visítani. Éjszaka úgyis biztosan megteszi. Ö, aki mindentől fél, ami mozog, legyen az béka, egér, kígyó: vagy bezárkózik a kocsiba és várja a hajnalt, vagy elindul gyalog, visszafelé. Fogalma sem volt mennyit jöhetett befelé. Akár két órai gyaloglásába is beletelne, mire kiér a sztrádára, de nem ebben a cipőben! – nézett a magas sarkú, nem éppen gyalogló Turára tervezett topánjára. Hogy a csuda vinné el! – csapott a levegőbe, aztán visszaült a kocsiba, és megpróbálta átgondolni szorongatott helyzetét.

Talán ha tíz perce mélázhatott a kormányra borulva, amikor ló paták dobogását hallotta. Gyorsan felhúzta az ablakot, bezárta az ajtókat, nehogy támadás érhesse. A kocsi belsejét biztonságosnak érezte.- Segíthetek? – kérdezte egy férfihang, de ö csak a sáros csizmát, a kopott farmert, és a kockás inget látta a tulajdonosából. Aztán a fickó lehajolt, és belőle hirtelen elszállt minden ijedtség. Szél borzolta hajú, de kellemes, mosolygós arcú fiatalember nézett be hozzá. – Azt kérdeztem segíthetek – e?- Nem hiszem…- Azért, mert az én pacim erejének több százszorosa hozta ide? Kocsi – kocsi. Nagyjából ugyanazon az elven működnek. Mi a baj? Gondolom nem jószántából állt meg éppen itt?- Hol vagyok?- Egy farm közelében. Hova igyekszik? Erre nincs semmi más, csak egy farm.- Maga ott dolgozik?- Igen.- Küldene egy szerelőt?- Ott csak olyan képességűek vannak, mint én. De ha nem enged hozzányúlni a járgányához, üsse kavics. Kellemes a nyári éjszaka a szabadban, és azt hiszem reggelig senki nem akar elhúzni maga mellett, még motorral sem. Isten áldja. – mondta és vissza akart ülni a nyeregbe.- Ne menjen el. Kérem… megnézné, hogy…- Azért szálltam le a lóról. Felnyitná a motorháztetőt? – kérte a férfi és indult előre. A lány megnyomta a gombot, de még mindig nem enyhi tett, – félelme diktálta – elzárkózásán. Ki tudja ki fia borja ez a fickó. Ha ennyire isten háta mögötti helyre került, akár erőszakoskodhatna is vele… ha olyan lenne. A farmokon sok a férfi, kevés a nő, és az elzártság… Egy tehenészlegénytől minden kitelik…

Ahogy kigondolta, azon nyomban el is szégyellte magát. – És egy diplomás úrtól nem? Robertnek kettő is van, mégis elbánt vele, komiszabbul, mintha megerőszakolta volna. Olyan megalázóan, ahogy csak férfi bánhat el egy növel… és persze egy a nő a férfival. – - vitázott önmagával gondolatban. Sosem fordult még meg a fejében a bosszúállás, de ez egyszer, ha tehetné móresre tanítaná azt az áspiskígyó Barbarát. De hát miért nem Robertet?! A csaláshoz mindig két ember kell, és nincs különbség. Egyik olyan hibás mint a másik. Ha Robert igazán szerette volna, ahogy állította, akkor Barbara minden ármánykodása gellert kapott volna az érzelmein. De Barbara csoda szexis csaj, és főleg annyi neki a szeretkezés, mint másnak a levegővétel, nem csinál nagy ügyet belőle, vagyis sosem az eszére, mindig az ösztöneire hallgat, és Robertet is meg lehet érteni, ha a vele való csókolózással átkínlódott órák után kapva kap az alkalmon és megpróbálja kiereszteni magából a felgyülemlett feszültséget. De akkor is aljasság… vele ilyesmit nem tehetnek meg… nem és nem…

A motorban matató férfi hangja térítette magához.- Kiszállna egy kicsit?- Minek? – kérdezte, még mindig gyanakodva.- Bemutatnám a gyertyájának. Azt hiszem még nem igen látták egymást, és megkérném, hogy adjon helyette egy másikat. Ki kell cserélni. Gondolom valahol van minden, ami szükséges. Alighanem a csomagtartóban.

Laura nézte a mosolygó arcot, aztán kiszállt és előre ment.- Ez itt a gyertya. Be van köpve. Ilyenkor azt mondja: egy tapodtat se tovább. Nem lehetett valami kíméletes a vezetésben. – sorolta minden szemrehányás nélkül a férfi.- Van benne valami… és most mi lesz?- Kinyitja a csomagtartót és keresünk helyette egy másikat.- És ha nem találunk?- Miért gondol mindig a legrosszabb lehetőségre? Ha találunk, beteszem és mehet tovább. Még a visszafordulásban is segítek, mert egyedül, a két mély árok miatt, nem túl egyszerű a dolog. A kocsit és az utat nem egymásnak szánták. – Nos? – nézett rá a férfi.- Ne haragudjon, máris nyitom! – mondta Laura és benyúlt a műszerfalhoz. A csomagtartó fedele felpattant.- Szeretném ha idejönne! – indult hátra a férfi. – Két okból: először, nehogy azt higgye, hogy mást is kiveszek, mint amit berakok, másodszor, ha legközelebb hasonló helyzetbe kerül, nem árt ha tudja, mit hol keressen.- Nem kerülök többé ilyen helyzetbe! – vágta rá határozottan, de érezhető türelmetlenséggel a lány.- Nem is áll jól magának! – mondta egy kis grimasszal a férfi.- Ezt meg hogy érti?- Kicsit feldúltnak látszik. Kár!- Miért?- Mert ha mosolyogna és megnyugodna gyönyörü lenne.- Most gyertyát keres, vagy…- Összekötöm a kellemest a hasznossal. Ideteszem a régit, és látja, ez az amit csak be kellett volna raknia, ha azokkal a hosszú körmöcskékkel egyáltalán rászánná magát a szerelésre. Érthető, az olaj nyomot hagy, és vannak, akik a szagát sem szeretik.- Maga sem! – vágta rá Laura, mert az ajtót lecsapó férfi felöl jól ismert illatot csapta meg.- Nekem nem is fontos… én leginkább állatok között forgolódom.- És mit szólnak a dezodorjához?- Szeretik. Több tejet adnak. Miért is ne? Ha a zene jó hatással van rájuk, a kellemes illat is serkentheti az adakozó készségüket. De leadni csak azt tudják, ami a tőgyükben képződik és ahhoz rendesen el kell látni őket, ami bizony nem a legtisztább munka, főleg, ha a végtermékre gondolok, habár egy jól gépesített farmon ma már…- Szóval maga tehenész legény?- Ugy is lehet mondani, de nem egészen pontos.- Maga mondta, hogy a farmon dolgozik.- De nem tehenészként, hanem… állattenyésztési technikusként.- Na bumm, és akkor mi van? – pimaszkodott a lány.- Négy év plusz tanulás. És persze hatékonyabb munka.- Biztosan jó helye van… ha ilyen szabadon kilovagolhat.- Nem kilovagoltam. Az istállóktól megláttam hogy elakadt. Csak maga miatt pattantam lóra. Ami azt illeti kár volt. Már meg is bántam, hogy segíteni próbáltam…- Ne haragudjon. Igazán nem akartam megsérteni, de…- Engem csak vasvillával lehetne megsérteni, de az nem illene magához. A kezébe sem venné, különösen ha tudná, hogy trágyáznia kellene vele. – mosolygott a férfi.- Sosem voltak trágyavillázási ambicióim.- És milyenek voltak, vagy vannak?- Mi köze hozzá?- Gondoltam nem titok hogy ha dolgozik, mit csinál…- A kocsi az enyém… remélem ezek után nem kell bővebb magyarázattal szolgálnám arról, hogy mivel telnek a napjaim.- Nem! Már az első pillanatban láttam, hogy maga amolyan kis elkényeztetett virágszál. De azért tanulni csak tanult? Tudom, hogy legtöbb magafajtájunak semmi szüksége rá, de mert az egyetem ma már sikk, beiratkoznak, és elbukdácsolnak a diplomáig, már aki?! Aztán bekeretezik, vagy még arra sem méltatják. Az idő elmegy vele és az sem semmi annak, aki sokat unatkozik, mert a legszórakozhatóbb dolgokra is ráunt. Készen van. Próbáljon indítani.

Laura beült a kocsiba és a motor elsőre felbúgott, de azonnal le is állitotta.- Akkor segítek megfordulni… – ajánlotta a férfi, és félreállt.- És a lova? Nehogy elüssem.- Ne féljen, neki van magához való esze. Legalább harminc méterre innen, legelészik. Szereti a zöld füvet és minden percet sajnál, amit, ha tehetné, nem legeléssel tölt el.

Laura elég jó vezető volt, de a szokatlan úton való fordulás sehogy nem ment neki. A férfi egy darabig irányította, aztán felajánlotta.- Szálljon ki, majd én megfordulok vele.- És ha elviszi? – kérdezte a lány, de azonnal meg is bánta.- Akkor itt marad helyette a lovam! – vágta rá kicsit felindultan a férfi. – De annyit előrebocsátok, maga gyanakvó cicababa, hogy Táltost nem adnám két ilyen kocsiért sem. Neki lelke van, persze az ilyen kocsiknak is, és néha talán még becsülendőbb is mint annak aki a volánnál ül. Nos, odaenged, vagy itt hagyom?- Tessék! – szállt ki Laura és félreállva nézte, milyen csodás precizitással fordul meg a kocsija. – Könnyű neki, gondolta, ismeri az utat széltében, hosszában.- Így gyorsabban ment, hagyta bekapcsolva a motort a férfi. – Üljön be és felejtse el, hogy erre járt. Pillanatnyi elmezavar lehetett. Különben nem igen fordul meg mifelénk ilyen csodálatos lány.- Most gúnyolódik?- Miért tenném. Ami igaz igaz. – mondta egykedvűen, de érezhető őszintén a férfi.- Kösz… a ja vitást és a fordulást is.- A bókot ne köszönje, az tőlem független. Szép az ami érdek nélkül tetszik és ezúttal egy mákszemnyi érdek sincs, ami azt mondatná velem, hogy szép, ha nem lenne az. Vigyázzon a körmeire, és hozza rendbe az arcát, mielőtt kiér a sztrádára. Sírt? Elmaszatolta a szemfestéket. Csak tudnám minek a festék annak, akit az isten ilyen seprűszerű szempillákkal áldott meg?! – mondta, csak ugy magának a férfi, majd füttyentett a lónak. A paci felkapta a fejét, abbahagyta a legelést és elindult feléje.

Laura kikapcsolta a motort.- Mi az? Megint elromlott? – kérdezte a férfi.- Nem… csak eszembe jutott valami.- Most már nem fél tölem?- Beszélni szeretnék magával. Támadt egy ötletem.- Nekem sok, csak idöm lenne hozzá. De az állatok, meg a farm…- Hagyja most ezeket a hétköznapi dolgokat…- Hogy hagyhatnám Miss…- Laura…- Miss Laura. Hiszen ebből élek.- Magát hogy hívják? – kérdezte a lány.- Phil Hopkinsnak.- Akkor figyeljen rám, Phil Hopkins. Akar tízezer dollárt keresni?- Az hat évi munkabér itt a farmon…- És sokkal könnyebb munkáért! – tette hozzá Laura.- Sosem voltam oda a könnyű megoldásokért.- Akkor maga az én emberem.- Hiszen nem is ismer. – nevette el magát a férfi.- Ez a jó az egészben. Megtenne nekem valamit?- Magának, vagy másnak?- Ahogy vesszük. Szóval tizezret ajánlok, ha…- Ne folytassa. Hajnaltól késő estig dolgozom…- És mit csinál éjszaka?- Alszom.- Nem bírna ki egy éjszakát alvás nélkül?- Sokat kibírtam már. Ha ellenek a tehenek, vagy csikóznak a lovak…- Hagyja már a biológiai felvilágosítást. Egészen másról lenne szó.- Gondoltam. Borsot akar törni valakinek az orra alá.- Honnan tudja? – képedt el a lány.- Pszichológiát is tanultam a négy év alatt. Ha egy nő szinte magából kikelve nekiszalad a nagyvilágnak, és utána eszébe jut valami, az csak a bosszú lehet. Ki az a fickó akit meg kellene vernem.- Isten ments. Nem ilyesmiről van szó.- Akkor mit kéne tennem?- El kellene csavarnia egy lány fejét.- Persze nincs olyan szép, mint maga. – vágta rá némi meglepetéssel Phil Hopkins.- Embere válogatja, egyesek szerint, szebb is, vagy legalábbis kapósabb.- Akkor vállalom. – nevetett fel a férfi. – Csak nem biztos hogy sikerül. Talán túlbecsüli a képességeimet. Remélem a pénzt akkor is megkapom, ha a becserkészendő alany megérzi rajtam az istállószagot és szóba sem áll velem. Nem vagyok én olyan jóképű fickó, hogy ilyen szerény öltözékben…- Hagyja már ezt. Természetesen mindent megkap ami a hódításhoz szükséges. A külalakjával ne legyen gondja. Igazi társasági úriembert öltöztetek magából.- Vagyis maga szerint csak a ruha teszi az embert? De sebaj! Kezd érdekes lenni. Egy úriember, akit csak a ruhája tesz azzá, izgalmas szerep. Azt hiszem megérne egy éjszakát, hogy kipróbálhassam magam, vagyis inkább a vonzerőmet. Ha egyáltalán van olyanom!- Ha nem lenne eszembe sem jutott volna, hogy ajánlatot tegyek. Magának sem lenne rossz bolt, különösen, ha egyetlen éjszaka alatt végez a feladattal.- Olyan ügyetlennek tart, hogy képtelen volnék rá? – húzta ki magát önérzetesen a férfi.- Oké, azt hiszem bízhatom magában, vagyis inkább a képességeiben. – jelentette ki a lány.- Mielőtt rábólintok, halljuk, miről lenne szó?- Beül, vagy én szálljak ki?- Beülök. Mehetsz még egy kicsit legelni, Táltos! – szólt a lovának, és beült a lány mellé. – Hallgatom. De figyelmeztetem, örültségekre nem vagyok kapható, még tízezerért sem. Nagyon szereti?- Kit? – képedt el a lány.- Akin bosszút akar állni!- Azt hiszem ez nem tartozik magára! – pirult el a Laura.- Oké. Nem kíváncsiskodom. Annyit már ugyis tudok róla, hogy örült.- Miből gondolja?- Ha ennyire ki tudott vetkőztetni magából egy ilyen lányt.- Mára abbahagyhatja a bókolást.- Oké. Akkor holnap folytatom. Feltéve, ha maga is ott lesz, ahol nekem lennem kell.- Nálunk kellene jelentkeznie. Remélem szombaton ráér. Az mindenütt szabad nap.- Kivéve a mezőgazdaságot, az állatok aznap is éhesek… de megoldható. Így menjek, vagy csípjem ki magam?- Akár így is jöhet, úgyis át kell öltöznie. Milyen méretű ruhát hord?- Minden ruhadarabomé érdekli, vagy csak az öltönyömé? – kérdezte kicsit pimasz mosollyal a férfi.- Ott tudna lenni este nyolcra?- Hogyne. Látszik hogy kevés köze van a mezőgazdasághoz. Este nyolckor már minden alszik, a tyúkok előbb is, de az állatok általában korán elpihennek és már pirkadatkor fenn vannak. Sietnem kell vissza.- Ne féljen, hajnalra itt lehet. Van magában némi színészi véna?- Állítólag! Legalábbis a helyzetfelismerésben profi vagyok… egyesek szerint…- Bemutatom egy lánynak, és meg kellene hódítania, vagyis egészen pontosan le kellene fektetnie! – mondta belepirulva a lány. – Van valami a tarsolyában amivel lázba tud hozni egy lányt.- Attól függ milyen az a lány? – komolykodott a férfi.- Ízlések és pofonok különböznek, de csinos.- És intelligens?- Mi köze ennek a hódításhoz?- Más műsort kell bevetnem egy üres fejű babának, mint egy eszes lánynak.- Eszes?! Mindenesetre akad amihez van esze.- Például a csábításhoz, vagyis a szexhez?- Nézze, még nem kötelezte el magát semmire. De, ha mielőtt kiszáll a kocsiból igent mond, akkor holnap este ott kell lennie… Nem ültethet fel.- Előleg?- Lehet róla szó, csak nem tudom miért kellene nekem jobban megbíznom magában, mint magának bennem… Van nálam csekkfüzet. – nyúlt a táskája után a lány.- Anélkül egy tapodtat se! – jegyezte meg enyhe iróniával a férfi.- Ne humorizáljon. A feladata, hogy magába bolondítson egy lányt, akinek a szex a mindene.- Ennél kedvemre valóbb feladatot még életemben nem kaptam. Ha ezred olyan gazdag lennék mint a megbízóm, szavamra ingyen vállalnám az egészet. A végkifejletig is elmehetek nála, ugy értem nem lesz belőle semmi gubanc, ha… megmutatom neki hogy szeretkeznek a magamfajta férfiak, hogy hozzák ki a nőből a legnagyobb gyönyörérzést, és hogy csinálnak magukhoz kedvet máskorra is. Tehát: mindent bele?- Ha képes rá! Tulajdonképpen azzal bizonyítja, hogy sikerült teljesítenie a megbízatást. De a feladatot nehezíti, hogy a csábításnak, vagy legalábbis a holtbiztos végkifejletet sejtető hódításnak, egy férfitársa szeme előtt kell végbe mennie.- Ugy érti mindent látnia kell?!- Csak a csábítást. Utána, akár ide is elhozhatja, azt a libát és pontot tehet az ire, ha ugy tartja kedve, de azt mondanom sem kell ugye, hogy semmi erőszak. Habár?! Szerintem az a cafka olyan, hogy ha valaki hellyel kínálja, azonnal lefekszik.- Minek néz engem? Különösen, ha olyan könnyen lefektethető az illető hölgy. Nem szégyen az, ha mindene a szex, egyes helyzetekben még előny is, de gondolom, maga más véleményen van. – tette hozzá Phil és kíváncsian várta a választ.- Az nem tartozik magára. Elégedjen meg annyival, amit fontosnak tartok elmondani. Fél órája még nem ismertem, mégis valami örült sugallatra, bízom magában, cinkosommá teszem. Valami azt súgja, hogy – sok szempontból – maga a legalkalmasabb a feladatra. A társaságban nem ismerik, és a foglalkozása, vagyis a környezete, szóval…- Abban a társaságban megalázásnak számit! – fejezte be a mondatot a férfi. – Köszönöm a megelőlegezett bizalmat. Akkor összefoglalom, mert lassan mennem kell. Holnap nyolckor ott leszek ahol parancsolja!- Tessék egy névjegy. A cím rajta van. Az inas már tudni fog magáról és ha valami közbejönne, telefonáljon.- Semmi nem jöhet közbe! – jelentette ki vidáman a férfi, miután megnézte a névjegyet. – Tűzön vízen át ott leszek. – Na hallja ennyi pénzt bolond lennék elszalasztani, ráadásul olyasmiért, ami nekem is gyönyörűséget okozhat. Tehát ott átöltözöm, és gondolom a házban maradunk.- Rosszul gondolja. Elmegyünk egy partyra. A házikisasszonyt kell meghóditania.- Csak nehogy ragaszkodjék a megszokott környezethez és már ott behódoljon nekem.- Mondja, nem beképzelt maga egy kicsit?- Eddig nem voltam az, de mióta egy ilyen gyönyörű lány kinézi belőlem, hogy egy hozzá hasonló csoda fejét képes lennék elcsavarni, megnőtt az ázsióm önmagam előtt. Akkor nyolckor! – szállt ki a férfi.- Remélem nem lóval jön. Oda tilos a behajtás…- Talán belovaglás. De ne féljen, tudom mi illik. Van ugyan kocsim, de inkább csak au, mint autó, vagyis kölcsönveszem a főnökét. Most ugy sincs itthon.- Gondoltam… – jegyezte meg a lány.- Miből?- A dezodorból. Magunk között vagyunk: csak nem gondolja, hogy elhiszem: egy tehenészlegény, akit ennyire lázba hoz tízezer dollár, ilyen drága parfümöt használ.- Az illat a mániám. Más iszik, vagy nőzik, kártyázik és ki tudja mi mindenre nem költ, nekem csak egy szenvedélyem van, a kellemes illat. Mostanában ez a legjobb, nem?- De igen. Sajnos a fiú is ezt használja… aki… – hallgatott el a lány.- Legalább nem kell átállítania az érzékelőjét, de ha akarja, holnap nem rakok magamra belőle, nehogy üssük egymás t.- Csak tegyen. Legalább dezodorról nem kell gondoskodnom, a világfivá formálásához. Elég lesz az egyebeket előállítanom. Diktálná a méretszámait? – kérdezte és tollat papírt vett elö.- De aztán nehogy lógjon rajtam valami, vagy kényelmetlenül feszengjek bármiben is, mert akkor nem tudok kellően figyelni a feladatra, az pedig nagyon fontos! – mondta Phil, miután mindent lediktált. – Megértheti, hogy a hódításra kell összpontosítanom és nem feszélyezhetnek gátló körülmények.- Mennyiről írjam a csekket? – kérdezte a lány, a kocsi mellett álló, és már a lova kötőfékét fogó férfitöl.- Hagyja csak. Majd utólag.- De azért ugye eljön?- Becsszóra Miss Laura. Szép neve van.- Ez most nem fontos.- Lehet hogy magának nem de én most kezdek ismerkedni vele, és ízlelgetem. Illik magához.- Hülyeség. Mindigis utáltam a nevemet.- Mert nem tud ugy viselkedni, ahogy egy Laurához illik? A Laurákat – én legalábbis – szelídnek, kedvesnek, mosolygósnak, és megnyugtatóan türelmesnek képzelem el. Tévedek?- Hasonlítok az elképzelésére, amíg ki nem hoznak a béketűrésből!- Akkor nem is szítom tovább a tüzet. Vigyázzon visszafelé. Jól áll magának a kócosság, és a valódi pír. A többit törölje le! Minek az? – mondta és behajolva, kivett a műszerfalon lévő zsebkendős dobozból egyet, s odanyújtotta. Laura egy darabig nézett rá, mint aki nem tudja mérgelődjön – e, vagy hálálkodjék, aztán elvette a törlőt, és a tükörben, kezdte magát rendbehozni.- Ö szereti, hogy sminkeli magát? – kérdezte a férfi, miközben nyeregbe pattant.- Ki nem sminkeli magát manapság?- Aki amugyis szép és van önbizalma, bízik abban, hogy neki minden sikerül.- Most már menjen… vigye a lovát… itatni… – bökte ki a lány.- Nahát! Ennyire ért a lovakhoz? Mielőtt bevezetem az istállóba, valóban meg szoktam itatni. Szép álmokat, és jó utat! – mondta a férfi, aztán vissza sem nézve, elvágtatott.

Laura fél szemmel a távolodó lovast nézve, a tönkremázolt sminkből leszedett, amennyit lehetett. A haját ugy hagyta. Nem azért, mert az a fickó megdicsérte, de mert minél előbb otthon akart lenni. A szülei már biztosan aggódnak. Ugy rohant ki a házból, hogy az sem lenne csoda, ha azóta köröznék a kocsiját.

Szép lassan vezetett. Hallgatta a motor lágy zümmögését. Az a vacak gyertya?! – gondolta. De milyen ügyesen cserélte ki. Szinte egy cseppnyi olaj sem került a kezére. Szép keze van. Ápolt és erős. Miért ne lehetne egy tehenésznek ápolta keze, különösen ha a jól ápoltság biztos jelét a kellemes illatokat is kedveli. De vajon képes-e bármilyen kellemes illat is, az istállószagot feledtetni? Nem szívesen tűrné meg maga mellett, mondjuk a trágyázás után. De van ízlése. Ugyanolyan parfümöt használ, mint az a hűtlen Robert, akit – amióta tudja, hogy el is veszítheti – még jobban szeret. Mindent meg tudna bocsátani neki. Igen! De akkor is megleckézteti. Bebizonyítja, hogy Barbarának mindegy csak férfi legyen… még egy tehenészlegénnyel is képes összeadni magát. De hát egy kicsit ö is hibás: miért nem képes végre elhatározni magát a testi szerelemre, hogy bebizonyíthassa Róbertnak, bárkivel képes felvenni a versenyt… az ágyban, hiszen ö szereti is, nemcsak megkívánta. Bárcsak biztos lehetne benne, hogy kellene minden elképzelést felülmúlónak lennie? Azt mégsem kérdezheti meg egy tehenészlegénytől?! Pedig a nép egyszerü fia, biztosan tudná rá a választ. A természetben a szaporodás mindennapi dolog, a gyerekek már eszmélésük idején megszokják a látványt, a kakast, a csődört, a kant, fajfenntartási tevékenysége közben. Talán ugy a legjobb, ha szó nélkül értik meg amiről álszemérmes szüleik ugy sem beszélnének. Csakhogy az állatok sem egyformán állnak a dologhoz: hallott egyszer valami viccet a tyúkról és a kakasról, már nem tudja miről szólt, csak az maradt meg benne, hogy a tyúkok is olyanok, mint az emberek, egyik fut a kakas elöl, vagy legalábbis megjátssza az elérhetetlent, mint ö, a másik azonnal megül neki. Neki?! A szomszéd szemétdomb urának is! Akárcsak Barbara. Fuj!

Másnap pontosan este nyolckor, Phil Hopkins kiszállt egy Mercedesből a Wilson ház előtt. Amikor Laura meglátta, nem hitt a szemének. Elküldte az inast hogy kimondhassa amit gondolt.- Csodálatosan néz ki. De hát nem erről volt szó. Mindent összehordattam és maga?! Csak nem a főnöke ruhatárába turkált bele?- Nem. Egy kölcsönzőben öltöztem ki ilyen parádésan, tetőtől talpig. Ott kényelmesebb volt, nyugodtan válogathattam. Gondolom megfelelek az elképzeléseinek. Ugy érzem magam ezekben a göncökben, mintha rám szabták volna, de természetesen külön kiadást jelentenek.- Oké… megkapja, de most figyeljen. Robert fél kilenckor jön értem. Maga az unokabátyám… vagyis egy szegény rokon.- Nem lehetnék gazdag rokon, vagy legalább nem templom egere? – kérte Phil. – Nagyobb reményem lehetne annál, akit meg kell hódítanom. Nem tudom milyen, lehet hogy rá se ránt a pénzre, hisz neki van elég, és különben sem férjhez menni akar, csak lefeküdni, vagy…- Oké, akkor a vagyoni helyzetéről nem beszélek.- És a szülei? Mit szólnak mindehhez?- Ennél nagyobb örültségben is szövetkeztünk már.- Maga tudja. Ami tőlem telik megteszem.- Ne értsen félre, de ha így látom először… el sem hittem volna, hogy nem bonviván, vagy világfi. Van akin a legjobban szabott szmoking sem áll jól, maga pedig még egy kölcsönzőből is képes ugy kiöltözni, mint akit skatulyából húztak elő. A kocsija?- Nem az enyém. Mondtam, hogy a főnökét veszem kölcsön.- De remélem nem furgon?- Ugyan. Gondolja, hogy illene ehhez a szmokinghoz?- Remélem azért nem kér térítést?- Mivel én sem fizetek érte, feltéve, ha ki nem tudódik, természetesen nem.- Kér valamit inni?- Sosem iszom.- Egy tehenész, aki nem iszik! – jegyezte meg némi éllel a lány.- Számomra legjobb ital a tej. Így stilszerü, nem? Ivott már jobbat a frissen fejt, langyos tejnél.- Nem szeretem a tejet!- Senki nem lehet hibátlan! Szokjon rá.- Mi a csudának? Eleget ettem kisbaba koromban?- A tej nyugtat, táplál, ercsit, és a bőrt bársonyossá teszi! Csodálatos! – nézett rá elámulva a férfi.- Micsoda?- Festék nélkül az arca! Még nincs készen, vagy ilyen kendőzetlenül akar kilépni a házból?- Miért ne tehetném meg? A társaságból nehéz kilógni, ha az ember uniformizálódik. Ma más leszek minta a többi. Pihentetem a bőrömet… – magyarázkodott egyre zavartabban Laura.- És nem azért, mert megfogadta a tanácsomat! – jegyezte meg a férfi. – Szegény tizennyolc éves bőröcskéje!- Tizenkilenc, de legalább hat éve sminkelek.- Atyavilág?! És a szülei?- Ezt maga nem érti. Anyám gyönyörű asszony… és…- Az alma nem esik messze a fájától! – vágott közbe Phil.- Nem erről van szó. Sokat forog társaságban, tehát adnia kell magára…- S miért éppen sminkkel?- Ha csak ékszerekkel díszítené magát, jobb lenne?!- Azzal se. Remélem magából sem lesz percek alatt karácsonyfa.- Utálom az ékszereket.- Végre valami, ami tetszik magában.- Nincs szükségem rá, hogy bármiben is elnyerjem a tetszését.- Akkor miért nem festi ki magát? Gondolom a vőlegénye ugy szokta meg…- Nem a vőlegényem!- Végre egy kellemes hir.- Hogy érti ezt?- Ugy, hogy amit még nem, döntött el véglegesen, azt meggondolhatja.- Miért gondolnám meg?- Mondjuk amiért bosszút akar állni rajta. De vegye ugy, hogy nem mondtam semmit. Azt hiszi beteg, ha csupasz arccal látja!- Öt bízza rám. Inkább készüljön fel lelkileg a találkozásra. Nem a kiszemelt növel, hanem Roberttel. Nemrég telefonált, hogy jön és egy barátnőmet is magával hozza. Útba esik jövet – menet. Miért menne külön kocsival?- Igaza van, ugy legalább az a szegény kislány ihat, habár józan sofőrnek itt vagyok én is.- Maga mással lesz elfoglalva, mintsem minket hazafurikázzon. Összpontosítson a házikisasszonyra, a fehér májú Barbarára.- Ez nem illett magához. Nem mondtam még, hogy a harag csúfit?- Mit ért maga ehhez? Ha csak eszembe jut, megüt a guta.- Azt ne. Ennyi pirosság éppen elég az arcán. Se többet, se kevesebbet. Most gyönyörű…

Kopogtak, és az inas által kitárt ajtón belépett Robert a hűtlen szerelmes, Angélával, a hűséges barátnővel.

Phil elámulva nézett Laurára, majd halkan odasúgta neki:- Ha a házikisasszony is ilyen gyönyörű, ingyen vállalom!

Laura arca még pirosabb lett, de visszasúgta. – Még szebb!

A lányok megcsókolták egymást.- Pontosan érkeztünk? – kérdezte Angela. Az én ötletem volt, hogy Robert ugorjon be értem! Ma szeretnék nagyon sokat inni!- Miért éppen ma ne szeretnél nagyon sokat inni! – nevetett Laura. – Bemutatom az unokabátyámat. Váratlanul toppant be, és kapóra jött. Szerencsére estélyi gúnyát is hozott magával, különben városnézéssel tölthetné az éjszakát. Maldenékhez nem mehet az ember akárhogy.

A férfiak is bemutatkoztak egymásnak.- Sok jót hallottam rólad Laurától! – mondta Phil.- Képzelem! – nevetett kényszeredetten a fiu.- Csak nem húzta fel az orrát a kishúgom? – kérdezte hozzáhajolva, bizalmasan Phil.- Dehogynem, de jól áll neki! – nevetett Robert. – Mikor indulhatunk? – kérdezte Laurától.- Máris.- De hiszen még nem vagy készen.- Már miért ne lenne? – kérdezte Phil. – A kedvemért ilyen, amilyen. Szeretem a természetes szépséget. Remélem lesz miben válogatnom azon a sznob partin. Ha megkívánják az estélyi öltözéket, akkor a hölgykínálatuk sem lehet szegényes.- Nem is. Ott van mindjárt a házikisasszony… Barbara… – bökte ki Angéla, Laurára kacsintva.- Ha szép, máris lestoppolom magamnak. Könnyen hódítható? Mert ha igen, nincs benne semmi élvezet. Szeretem ha meg kell küzdenem a nőért. Ha egy lány könnyen adja magát, olyan érzésem támad: csökkent értékű, bárki megszerezhette volna és ez lerontja a sikerélményt. Te nem így vagy vele, Robert? – nézett a férfira, miközben Laura csodálattal nyugtázta a férfi oldalvágást. – Remélem Miss. Barbara nem hódol be akárkinek és főleg nem fekszik le, amikor az ember még csak hellyel kínálja! – tett rá egy lapáttal Phil.- Tényleg így akarsz jönni? – kérdezte zavarában, Laurától Robert. – Ha moziba mennénk, tizenhat éven felüli filmre, el sem mernék indulni veled. Olyan gyereknek nézel ki…- De szép gyereknek! – tett hozzá elismeréssel Phil. – Láttál már a kis húgomnál gyönyörűbb teremtést? Te aztán megfogtad az isten lábát Robert.- Szálljatok le rólam! – kérte Laura, fülig pirulva.- Komolyan így akarsz jönni? – kérdezte Angela. – Mert ha igen, én is letörlök magamról mindent, habár abba beletelik néhány perc…- Rajta! – biztatta Laura. – Legalább kilógunk a sorból.- Akkor irány a fürdőszoba. Maradj csak, oda találok.- Még mindig haragszol? – lépett oda Robert Laurához, mihelyt Angéla kiment. Phil ugy tett, mint aki nem figyel rájuk. Az ablakon bámult kifelé. – Jobb lenne, ha letagadtam volna?- Amit a saját szememmel láttam? – kérdezte szinte sziszegve Laura.- Nem adhattam kölcsön a szobámat? Miért nem néztél be, hogy én vagyok-e ott?- Úgyis te voltál…- Igaz, de mivel nem néztél be, tagadhattam volna. Őszintén bevallottam hogy történt: találkoztunk a ház előtt, és azt mondta: hívjam meg egy italra…- Amit csak meztelenül lehetett meginni! Vagy leöntötte magát a drága, és ki kellett vonulnia a fürdőszobába? – emelte fel hangját a lány.- De Laura… mit szól az unokabátyád?! – csendesítette volna Robert.- Mindent tudok! – fordult vissza az ablaktól Phil. – Én voltam a lelki szennyesláda. Próbálom nyugtatni, hogy előfordul az ilyesmi, én is buktam már le. Biztosan melege volt és letusolt. Komissiózás közben elpilled az ember. Idővel megbékél! Ugye kishúgom? – lépett oda Laura mellé és valami csodálatosan kedves tekintettel, magához ölelte. Rokoni ölelésnek hihette, aki nem tudta, hogy csak szövetségesek. – Járj a kedvébe! – mondta Robertnek, miközben elengedte a fülig pirosodó, zavarban lévő lányt. – Dicsérd, bókolj, vagy talán nehezedre esik? Mert ha igen, akkor baj van a szépérzékeddel. A sminket ne is említsd. Nekem elhiheted, értek hozzá. A festék a színház világába való, ahol mindennek még szebbnek, kihívóbbnak kell lennie, hiszen a színpad álomvilág. A sminkesek igazán értik a dolgukat. A világosítókkal karöltve, képesek minden hibát elkendőzni, és kiemelni ami egy arcon szép. A kedves közönséget meg kell hódi tani, el kell kápráztatni, de Laurának nincs szüksége csalárd segédeszközökre. Azok nélkül is meghódítja, elbűvöli, megigézi akit akar. Remélem ezt neked nem kell bizonygatnom. – hallgatott el Phil, Robert arcát figyelve.

Amikor Angéla visszatért, Phil egy kicsit megszeppent. Ki hinné hogy nem mindenkinek tesz jót, a sminktelenség.- Szeret táncolni? – kérdezte, a lánytól, hogy zavarát leplezze.- Igen.- És tud is? Már elnézést, de valamikor táncbajnok voltam. A szép lassú, andalító táncokat szeretem.- Barbara is! – vágta rá Angéla. – Én a diszkó zene híve vagyok.- Akkor máris van valami, amiben közös húron pendülök a házikisasszonnyal. A lassú tánc közben, az ember, a másik testének minden rezzenését érzi. Ha két ember egymáshoz simul, és a zene lágy ritmusára, alig mozogva, egymás szemébe mélyesztik a tekintetüket, miközben az jár a fejükben, hogy a tánc után hol, és hogyan, az maga a csoda. A modern táncokban nem csípem, hogy az ember néha azt sem tudja ki a párja, kivel kezdte el, annyira elsodródnak egymástól a partnerek.- Ne izgassa magát. Barbaráéknál ilyesmi nem fordulhat elő. – nevetett Angéla. – Ők túlságosan konzervatívak. Legalábbis ami a szülőket illeti, mert Barbarától láttunk már sztriptízt is, természetesen nem a saját fészkükben.- Ne csigázza a fantáziámat! – mondta Phil. – Remélem az ismeretlen szexbomba ma este elfelejti, hogy a házikisasszonynak mindenkivel illik táncolnia és csak velem ropja. Természetesen a jelenlévő hölgyekre is szánok majd egy kis időt. Remélem megengeded Robert hogy táncba vigyem az unokahúgomat?- Különösen, ha közben igyekszel meggyőzni, hogy…- Bízd ide! Elvégre ki tartson össze, ha nem mi: férfiak?

Elindultak kifelé. Laura ugy lépett el Phil mellett, hogy odasúgta neki: maga ne törődjön mással csak azzal a…- Ki ne mondja: súgta vissza Phil. – Nem áll jól magának, a gyűlölet. És szerintem nincs is értelme. Robert oda van magáért, csak rá kell nézni.- A pénzemért…- Hűha, ez kemény dolog. Ilyesmibe nem szólok bele.- Akkor meg hallgasson…- Ti magázódtok? – kapta el, Laura utolsó szavát, Angela.- Csak ha dühös rám! – vágta rá Phil és Laura elismerően nyugtázta a segítségét.

Robert azt akarta, hogy mindnyájan az ö kocsijával menjenek, de Phil meggyőzte, hogy jobb, ha hazafelé külön úton járnak.- Nekem ott még nem ér véget az éjszaka… és remélem nem egyedül hagyom el a házat! Ugye megértitek? – nevetett magabiztosan.

A partin már majdnem telt ház volt. Phil esküdni mert volna rá, hogy a vendégsereg fele nem is ismeri egymást, jöttek – mentek, bájmosolyogtak, meg – megálltak néhány üres szóra, ettek, ittak, ahogy szokás. Maldenék óriási házat vittek. Barbara valóban figyelemre méltó teremtés volt. Az a fajta nő, aki körül azonnal felizzik a levegő, ha férfiak gyűrűjébe kerül. Érzékisége, forró temperamentuma, sőt bujasága, kiült az arcára, és akinek már köze volt hozzá, esküdni merne rá: olyan, mint egy vérbeli utcalány, aki, addig csábítgatja a vendégét, erotikus ígéretekkel, mig fel nem húzza önmagát is, de annyira, hogy ingyen is rendelkezésre áll Nem minden kéjnőnél első a pénz, ha képtelen kívül maradni érzelmileg az ölelésen. Barbara szexuális féktelensége szinte parázslott, minden mozdulata csupa erotika volt, akárcsak egy profi bártáncosnőé. A vágy, a kielégíthetetlen éhség kiült az arcára, és szemlátomást cseppet sem zavarta, hogy annak nézik, ami vagyis egy szerelemre mindig kész, csupatüz nőnek.

Phil, miután bemutatták, azonnal táncra kérte a lányt és nem kapott kosarat. Lauráék egy darabig nézték őket, aztán Angéla is elkelt, és kettesben maradtak.- Azért táncolni csak eljössz velem? – kérdezte engesztelően Robert. Laura ráállt, de a vak is láthatta, hogy nincsenek túl jóban. – Tegnap megígérted, hogy elfelejted az egészet! – próbálta volna engesztelni Robert.- Más ígérni és más amikor látlak. Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy kígyót melengettem a keblemen. Tetőtől – talpig álnok vagy.- Férfi vagyok… és ismered Barbarát. Tudod milyen rámenős! Ha egyszer valakit megkíván…- Legalább ne beszélj ilyen útszéli hangon!- Higgy nekem! Elképesztő amit mondok és a jogban szinte ismeretlen, de tény, hogy ö erőszakolt meg engem.- Na ne mond?! Miért nem kiabáltál segítségért? Könnyű Katót táncba vinni! – sorolta szomorúan a lány.- Egyetértek, különösen ha az a Kató, – jelen esetben én – , hónapok óta olyan lánnyal jár, aki még a mellét is alig engedi megsimogatni, de a csókolózásban örömét leli. Mondd hogy nem igaz? Mindig elismerted, hogy szeretsz csókolózni…- De csak veled!- Csakhogy a csókolózás előjáték, ha nem tudnád, amely után végkifejletnek kellene következnie, de azt nekem mindig más partnerrel kell eljátszanom, hacsak nem akarok a diliházba kerülni. Sosem hallottad még, hogy a túlzott önmegtartóztatás, különösen ha fel is cukkolják az embert, előbb – utóbb tébolydába vezet? Elvárnád tőlem, hogy szűzi életet éljek, amíg ki nem mondtuk a boldogító igent? Nem akarok agylágyulást kapni.- Tudtommal azt éppen az ellenkező életmóddal lehet beszerezni és, hogy tudd: sosem reménykedtem az állhatatosságodban, de legalább annyit elvártam volna tőled, hogy diszkréten csináld, és sose tudjam meg. Amiről nem tud az ember, az nem bántja.- Ha nem tudnál róla, nem bántana? Akkor sem ha ugyan ugy bevallanám, mint most?- Kényszerhelyzetben voltál, hiszen saját szememmel láttam Barbarát kijönni a fürdőszobádból! Anyaszült meztelen volt!- Ki számított a megjelenésedre? Azt mondtad csak este találkozunk, és nem is nálam. Nem kellett volna odajönnöd. Eddig sosem tudtalak felcsalni…- Arra jártam és gondoltam megleplek.- Sikerült. Az a hülye Jim, ahelyett hogy becsukta volna előtted az ajtót, amikor elment, még a markába is nevetett.- Miért öt okolod? Éppen csengetni akartam, amikor nyílt az ajtó, és kettőnk közül ö volt nagyobb zavarban, de nem sokáig, mert mihelyt elosont mellettem, máris nyílt a szemben lévő fürdőszoba ajtó és megjelent az ágyasod…- Csak tudnám honnan szeded ezeket a remek jelzőket! – nevetett kínjában Robert. – Egyébként így jár az ember, ha közösen bérel egy lakást. Minden más lenne, ha már téged is láthatnálak meztelenül, ha hozzám simulnál, ha nemcsak a csókjaiddal őrjítenél. Sosem okozott még olyan élvezetet a csókcsata, mint veled…- Akkor is megcsalnál!- Soha!- Azt hiszed csak Barbara képes mindenre, amikor el akarja érni a célját? És ha jönnek sorban a hozzá hasonló nők, én meg elsüllyedhetek szégyenemben. Nem valami élvezetes dolog a megcsaltatás. Mindenkinek sajnálatot látok a szemében…- Nincs okod rá. Senki nem tud róla, akinek nem te mondod el. Miért kellett Philt beavatni? Most jobb? Esküszöm, ha az enyém leszel, soha nem kell többé senki más. De tudod mit: kérdezd meg az unokabátyádat, ö kibírná-e a helyemben? Lehet, hogy inkább utcalányokhoz járna, mert diszkrétebb srác és jobban félne a kockázattól, de biztosan ö is nekem adna igazat.- Nem akarom beavatni a részletekbe. Az ilyesmit úgyis csak magyarázni lehet, megmagyarázni nem. Különösen annak, akit megcsaltak, pedig szíve minden melegével szeretett.- De hát a rokonod és…- Férfi. Ti valamennyien falaztok egymásnak. Egyformák vagytok. Nézz rájuk. Ugy összesimulnak Barbarával, hogy ha nem lenne rajtuk ruha, akár pornóklubban is érezhetné magát az ember.- Még rá is haragszol? Bolond lenne kihagyni, a helyzetet különösen ha nincs elkötelezve.- Olyan jó volt vele? – kérdezte keserűen a lány.- Ami azt illeti, érti a dolgát, és az embernek jólesik néha, ha nem tanítani, vagy együttműködni kell valakivel, hanem csak hagyni magát. Büszke lennék magamra, ha egy éves asszony korodban félig olyan rafinált szerető lennél, mint…- Undorító vagy!- Mert maga a szex undorit. Majd ha megismered másként vélekedsz róla. Csak már ott tartanánk?! – ölelte át a férfi, és megcsókolta a homlokát. – Na, mosolyogj már, Laura édes! Most látom, milyen gyönyörű vagy… festék nélkül is… a durcásságtól még duzzadtabb az a csodálatosan izgató szád. Legalább tűnjünk el innen egy kis időre, hogy a csókjaimmal megbékíthesselek. Olyan izgatóak az ajkaid… így festék nélkül. Most nem lenne rúzs íze a csókodnak, az elején sem.- Nem raktál magadra túl sok dezodort? Csavarja az orrom ez az erős illat. – húzta el a fejét a férfi melléről Laura, miközben fél szeme Phil éken volt.- Eddig szeretted. – értetlenkedett Robert.- Most is… csak valahogy… Nem érdekes!- Mondd hogy megbocsátottál és sosem beszélünk többé a dologról. Hidd el, összetalálkoztunk, ö hívatta meg magát egy italra, a többi már valóban majdnem olyan volt mint egy eröszakvétel.- Szegény férfiak! – jegyezte meg a lány, nem kevés gúnnyal, ami egyszerre szólt a partnerének és a Barbarával olyan vérforraló módon összesimuló Philnek.- Tartsuk meg minél előbb az esküvőt, vagy hagyj fel a régimódiságoddal, mert a test kísértése óriási. Mentségemre szóljon, hogy te is tudod: Barbaráért mindenki veszködik.- Éppen azért nem állnék be a sorba, ha férfi lennék! Különösen, ha közben azt hazudom valakinek, hogy szeretem. Nem ö a hibás, hanem az aki kapva kap az alkalmon. Mindenki tudja mennyire oda van a szexért, azért veszkődnek érte. Tizennégy éves kora óta ugy üzekedik, akár egy eszeveszett. És még el is meséli, mintha csak az időjárásról beszélne. Kíváncsi leszek végül is ki fogja ki, mint feleséget.- Lehet hogy jól jár vele! – jegyezte meg Robert.- Ezt komolyan mondod? – képedt el Laura.- Feltéve, ha bele is szeret. Neked fogalmad sincs az egészről, de azt mindenki tudja, hogy azzal a legjobb, akit szeret az ember.- Vagyis higgyem el, hogy velem csodálatos lesz? Bárcsak ne szeretnélek! – sóhajtotta Laura, és odahajtotta a fejét Robert mellére. Nem látta a férfi diadalmas mosolyát, de az erős illat, érthetetlenül zavarta. Csak nem azért, mert más is használja?! És az a más?! Rossz rájuk nézni! De akkor miért van mégis állandóan rajtuk a szeme?!

Phil tudta magáról, hogy jól táncol, és Barbara remek partner volt, és be nem állt a szája.- Laura sosem mondta, hogy ilyen unokabátyja van. Ismerem már néhány kedves rokonát, de csupa jelentéktelen zsúrfiú, vagy vénember. Maga csodálatosan izmos, jó belesimulni az ölelésébe. Miért nem válaszol? Más férfi, egy ilyen labdát azonnal leütne és felajánlaná egyéb szolgálatait is. Olyan csúnyának talál?! – nézett rá kacéran.- Olyan gyönyörűnek! – mosolygott Phil.- Akkor? Impotens?- Nem… csak sosem rendelem alá a józan észt, a testi vágynak.- Ez új dolog. Maguk felé ez így szokás? – mosolygott kihívóan a lány.- Szerintem háromféle nő létezik, az első csoportba tartoznak azok, akik csak szerelemből adják magukat, a másodikba, akik csak pénzért, de bármikor, és a harmadikba, akik akár fizetnének is, ha megkívánnak egy férfit.- Gondolom nem kell megkérdeznem, hogy engem melyik csoportba osztana? Mondja ki nyugodtan, ami másnak sértés, nekem bók. Szeretem, ha a férfi is őszintén kimondja, amit gondol, akárcsak én.- A harmadikba. És boldog lehet az a fickó, akit megkíván. Csak ugy süt magából az erotika… az ajkai vágyakozva remegnek, máris, pedig még csak táncol, csodálatos lehet magával az ágyban.- Kösz. Furán indítja a bókjait, de szó, ami szó végül is hízelgőek, legalábbis az én életfelfogásom szerint. Egyre inkább az az érzésem, hogy nem mindennapi férfival hozott össze a jó, vagy a rossz sorsom. – duruzsolta Barbara.- Kényelmetlen dolog az öndicséret, de azt mondják remek szerető vagyok, tudom a módját, hogy kell valakit egekig emelni, lankadatlan erövel.- Az öndicséret mindig gyanús. Szerencsére én csípem a felvágós férfiakat, mert felébresztik bennem a kíváncsiságot. Egyet tudnia kell, én nem csinálok nagy ügyet a szexből, vagyis a tűzzel játszik, ha dicséri a képességeit. Nálam nem a szavak, hanem tettek dominálnak. Biztosan hallott már a férfiéhségemről! Laura éppen nagyon fuj rám! De hát tehetek én róla? Megkívántam, vagy inkább megsajnáltam Robertet és…- Nem szeretem ha ennyire profán módon beszélnek a legszebb kapcsolatról, a szeretkezésről. Az erotika csodálatos, de csak ha a férfi érti a dolgát.- És persze, maga érti? – kérdezte még jobban belesimulva a férfi ölelésébe Barbara.- Azt mondják.- Kíváncsivá tesz. Le akarok feküdni magával! Baj?- Máris?! Nem szeretem elkapkodni a dolgot, az ember önön örömét csökkenti, ha nem adja meg a módját az ölelésnek.- Nem sokára eltünhetünk… de addig beszéljen.- Meséljek, mint Boccaccio? – kérdezte a férfi. – Figyeljen kislány, megpróbálom elmondani, hogyan repíti egy igazi férfi a partnerét a gyönyör legmagasabb csúcsára, ha érzi, hogy a párja kész vele tartani. Tegyen ugy, mintha az időjárásról beszélnék, mert az arca nagyon árulkodó. Máris olyan, hogy ölelkezés közben sem lehetne kéjjel telibb a tekintete. Senki ne sejtse miről beszélek, lazítsa el az arcvonásait, mosolyogjon. Gyönyörű, ha mosolyog, és vérlázítóan izgalmas.- Meséljen… mit csinál egy igazi férfi, ha végre ott áll a cél előtt…- Ha magával állna ott, a hajával kezdené. Mondták már milyen csodálatos a haja? Sok férfi imádja a vörös hajú nőket…- Festett… – kuncogott Barbara.- Nem igaz. Megismerem mi az igazi és mi az álszin. A magáé valódi. A vörös hajából következően, a párja azzal folytatná, hogy a bőre olyan akár a tej, és biztosan, nemcsak az arcán. Az a pár szeplő szexissé teszi. Meg ne próbálja elhalványítani. Az igazi férfi, először megfürösztené az arcát a hajában, beletúrna, mind a tíz ujjával és lágyan áteresztené rajtuk a selyemszálakat, de ugyanazzal a mozdulattal már kikapcsolná hátul a ruháját. Ugy venne le magáról mindent, hogy oda sem tudna figyelni, mert szája közben tejfehér bőrével ismerkedne…- Folytassa… – sóhajtotta kéjesen, lehunyt szemmel Barbara,- Végigpásztázná az arcát, a nyakát, a vállait, csak a száját hagyná ki…- Éppen azt? Imádok csókolózni!- Ki nem? De mindennek megvan a maga ideje. Amikor az ajkai már szinte remegnének a vágytól, a fogai vacogva koccannának össze, olyan hangot adva, mint a legfinomabb, papirvékonyságu kínai porcelán, elkezdené az ajkával való ismerkedést. Először csak szeliden, alig érintve egymást, kóstolgatva a csókja izét, aztán összecsapnának az ajkaik, és szájuk minden idegvégződésével érzékelnék egymást… Később a nyelvük is át – átsiklana a másik szájába, és egyre jobban kívánnák, marnák, tépnék egymás száját… a bolondulásig. – hallgatott el, Phil.- Te jó ég, ha így folytatja…- Tudom mit akar mondani, de ez még csak mese. Szavak amelyek elszállnak és csak négyszemközt van igazán értékük.- Folytassa!- Az igazi férfi azt mondaná: csodálatosan szexis nő vagy Barbara… szinte égeted a testem, ennyi göncön át is.- Maga is ugyanazt érzi amit én? – suttogta a lány.- Ne feledje, most én csak mesélek. Elmondom mit tenne a helyemben egy igazi férfi.- Hagyjuk abba. Tűnjünk el. Biztosan kocsival jött, de ha nem az én szobámba senki nem zavar bennünket. Nagyon kívánlak, szinte sóvárog érted a testem. Értesz hozzá, hogy kell egy nőt tűzbe hozni… ráadásul egyes szám harmadik személyben. Mindig így szoktál a nőkre ráhajtani?- Nem vagyok ráhajtós… – mosolygott szeli den Phil.- Csak mesélős?! Ha a szavaiddal is el tudod érni, hogy átéljem azt amivel kábítasz… álmaim férfija vagy.- Ott tartottam, hogy maga meztelen, és álmai férfija a karjába venné. Lágyan, ahogy a legszebb szerelmes filmekben teszik a szívdöglesztő amorózók, amikor nemcsak kívánják, de szeretik is azt, aki nekik adja magát, és persze ugy, ahogy minden nő szeretne egyszer az életben ölbe kerülni.- Máris a karodban érzem magam! – hunyta le a szemét a lány, és Phil érezte, elnehezülő testét. Karjait szorosabbra fonta, mert régen észrevette már, hogy mindenki őket nézi, és nem akart botrányt. A táncosok zöme lassan leállt, csak ök. vonaglottak a lassú, buja zenére.- Meztelenül? – kérdezte Phil. – Mert ha igen: az igazi férfi azt suttogná ezekbe a csodálatosan formás apró kis fülkagylókba, de ugy hogy a lehelete égesse az ajkai cirógassák: érzem a bőröd égető tüzét és bársonysimaságát. Olyan vagy akár a mágnes, magadhoz vonzod akire hatni tudsz… és kire ne tudnál?!- Folytasd! – bujt a mellére a lány.- Odavinné az ágyhoz és lefektetné… hasra.- Ez nekem új. A legtöbb férfi azonnal hanyatt vág…- Vagy maga intézi ugy, hogy azt tegyék. Tehát ott fekszik a sötét tónusú bársonytakarón, vágytól remegő hófehér testtel… hason. Akkor az igazi szerető felhajtaná ujjaival a vörös hajkoronát a nyakáról és csókolni kezdené. A tarkójától, az első csigolyáról indulva, érzéki ajakjátékkal, lassan haladna lefelé…- Hagyd abba! – rándult össze a lány.- Olyan rossz hallgatni? – suttogta Phil.- Az zavar, hogy nem érezlek. Tudni akarom, hogy te is ugy kívánsz engem, mint ahogy az én testem vacog érted. Még csak táncolunk és nekem már mindjárt végem lesz…- Vagyis jön az első orgazmus. Így helyes. Az előjáték nyitánya a bókok suttogása, és nem férfi az, akinek a csókokkal szaggatott becézése alatt, legalább egyszer nem élvez el a nö.- Te ilyen szerető vagy? Mert ha igen, akkor akarlak… tűnjünk el, nem bírom tovább. Megöl a vágy… ha nem tartanál már a földön hevernék. Minden erőm elhagyott.- Barbara, most nem rólam van szó, de az igazán jó szerető tudja késleltetni az áruló jeleket, az örömszerzés elhúzására is képes, azért jó szerető! Egy nőt kielégíteni nem nagy dolog, de órákon át extázisban tartani, és közben többször a mennyekbe emelni, az férfimulatság és igazi tiszteletadás a csodálatos és izgalmas női test előtt. Sokan használati tárgynak tekintik az asszonyt, pedig csodálatos hangszer, amelyet csak az igazán nagy művészek tudnak kristálytisztán megszólaltatni. Nincs olyan zeneszerszám, amelyből ne lehetne hangot kicsalni és micsoda boldogság, a férfinak, ha a hang egyre tisztábbá, áradóbbá válik, betölti az egész világmindenséget… legalábbis az ö fülei olyannak szférák zenéjeként érzékelik.- Abbahagynád? – nézett fel rá esengve a lány.- Baj van?- Még kérded? Első eset, hogy valaki elbeszélő képességével, állva, vagyis táncközben kielégítsen. Csupa lucsok vagyok. De olyan jó… olyan nagyon jó, hogy érzem a karod szoritását, látom azt a csodálatos szádat, ahogy rám hullanak a csodás csábszavak. Ki vagy te? Honnan teremtél ide földi halandók közé, amikor égi lakomákon lenne a méltó helyed.- Kár, hogy más helyett beszélek, hogy csak próbálom megértetni, milyen egy igazi szerető, de mivel én is férfi vagyok, nincs nehéz dolgom! – mosolygott kedvesen Phil. – Maga csodálatosan veszi a lapot…- Volt már olyan, hogy le is feküdtem valakivel, mégsem értem el a gyönyör ilyen fokát. Mindjárt összeesem, kivetted minden erömet.- A mesémmel?- Ne akard elhitetni velem, hogy csak mese volt. Arról beszéltél, amire vágysz. Azt hiszed félre vezethetsz?- Módszertani leírás volt, ha ugy jobban tetszik.- Tegnap lefeküdtem Roberttel. Tudtad? – kérdezte Barbara, kicsit összeszedve magát.- Igen. Laura kétségbe volt esve és kinek mondja el, ha nem nekem?- Bolond voltam! – sóhajtotta őszinte sajnálattal a lány. – Elveszítettem egy jó barátnőt és mit nyertem vele? Semmit. Ha Laura hallgatna rám, legszívesebben figyelmeztetném: vigyázz, Robertben nincs semmi különös. Dög unalom lesz vele az élet, még az ágyban is. De hát Laurának beszélhetnék, fogalma sincs a szexről, és főleg az ölelés fontosságáról. Ha két ember kapcsolatában az nem működik, akkor semmi nem megy ugy, ahogy kellene. Ha hozzámegy, örökre éhes marad!- Gondolja? Annyi esze csak lesz, hogy ne maradjon éhen! – mondta érdektelen hangon, Phil.- Laurának? Ö képtelen a csalásra… Amit én csinálok az cédaság, de az olyanok mint ö, fejjel mennek a falnak. Kettőnket össze kellene keverni és ketté osztani, és kitelne belőlünk két temperamentumos, évtizedeken át élvezhető nő. Ne engedd hozzámenni Roberthez.- Miért? Impotens?- Egy csudát. Kakaskodó típus. Egy perc és vége. De azt akár háromszor is képes megismételni, még záros határidőn belül is. Csakhogy nálam ilyen potenciával nem lehetne nyerő. Én nem szeretek hoppon maradni.- Na látja. Ezért fejleszti ki magában az igazi férfi a késleltetés, az elhúzás művészetét. Maga a karomban már a csúcson járt, miközben rajtam nem érezte, hogy harcra kész lennék. Nem kevés edzésbe került, mire elértem, a csúcs előtt való időzés – talán még nem is a legmagasabb – fokát. A másikra figyelés a szerelem művészete, és mint minden területen azon is vannak virtuózok, és dilettánsok. Boldoggá tenni a partnert, és akkor követni, amikor már csak egyetlen gyönyörnyi ereje van, aztán megpihenni az ölelésben, az az igazi kéj. Az utójáték is fontos. A köszönet puszik, a becézés, az elismerő szavak, amelyek spontán törnek elő az emberből, sosem maradnak hatástalanok. Azok a percek meghittek, és örökké emlékezetesek maradnak.- Meddig maradsz a városban? – kérdezte hirtelen a lány.- Ameddig kedvem tartja.- Holnap eljössz hozzám?- Miért nem innen egyenesen?- Mert… elő akarom készíteni a terepet, hogy semmi ne zavarja az együttlétünket. Nem szeretném elkapkodni. Azt hiszem benned emberemre találtam. Végre!- Fura lány maga, Barbara! – jegyezte meg elismerő mosollyal, Phil.- Már akinek. Magamnak egészen természetes vagyok. Tehát? Holnap hánykor?- Még megbeszéljük. – szorított ölelésén, Phil.- Ne őrjíts meg, hagyjuk abba a táncot. – állt meg hirtelen Barbara.- Már éppen javasolni akartam, mert… csak mi táncolunk és a többiek néznek. – mosolygott a férfi miközben elengedte.- Megbocsáss! – ocsúdott a lány. – Azonnal jövök… mondta és kisietett.

Phil odament Laurákéhoz. Messziről látta, hogy nincsenek a legrózsásabb hangulatban.- Csodálatos barátnőd van! – mondta a lánynak elismeréssel.- Csak az a baj, hogy összetéveszti a családja partiját egy pornó klubbal. És sajnos akad aki asszisztál neki… – háborgott Laura.- Haragszol? Tudtommal szórakozni jöttünk, vagy nem? – kérdezte kicsit kajánul, Phil.- Felétek ilyen a szórakozás? – folytatta egyre jobban belepirosodva Laura.- Milyen? Csak elmeséltem Angélának milyen lenne, ha egy igazi férfi ölelné. Kicsit tűzbe hozta. Amin nem csodálkozom. Erre jöhettek rá a kiadók, amikor pornófüzeteket jelentettek meg, és milliomosok lettek belőle. A vágyat szavakkal, képekkel is fel lehet kelteni, a könnyen lobbanókban és az örök kielégületlenekben. Aki mindent megkap egy ölelésben, amire vágyott, azt hidegen hagyják a csábszavak. Mindig tudtam, hogy jó a leirókészségem, de Barbara fogadtatása minden képzeletemet felülmúlta. Csupa tűz az a lány. Kár hogy nem talált még igazán emberére, aki megértetné vele, hogy a szex csuda jó dolog, de csak ha megadják a módját, és nem egymásnak esnek, hanem van türelmük kivárni, amíg létrejön köztük egy meghitt kapcsolat. – nevetett magabiztosan Phil.- Barbaránál nincs nehéz dolga egy férfinak. – jegyezte meg Robert, de azonnal meg is bánta.- Te csak tudod?! – nézett rá gúnyosan Laura.- Nem szabad bedőlni neki, inkább öt kell rászedni. Könnyű elérni nála, hogy játssza ki a lapjait. Adja ki magát! – magyarázta Phil.- Nem nagy ügy. Mindenki tudja, hogy könnyű nöcske… – bökte ki Robert, hogy Laura előtt mentse magát.- Én sosem mondanék ilyet egy hölgyről, akit előző nap a karjaimban tartottam, és ráadásul nem is kaptam tőle a legjobb osztályzatot! – jegyezte meg Phil.- Honnan veszed? – kérdezte elképedve Robert.- Tőle. Baj?- Azt hitted titokban tartja? – nézett Robertre, Laura. – Én ismerem, nem tud hazudni, csak az a baj, hogy hallgatni sem.- Vagyis hallgathatok miatta egy életen át… – mondta lemondóan Robert.- Ha hozzád megyek feleségül – vágta rá Laura, miközben elgondolkozva nézte Philt.- De hiszen az előbb már… – hökkent meg Robert.- Lehet az ilyesmit elfelejteni? – vágta rá indulatosan Laura és odafordult Philhez. – Táncolunk?- Boldogan! – nyújtotta karját a férfi.- De ha lehet, unokatestvérekként! – szólt utánuk Robert, mire Laura megtorpant.- Miért, te talán barátként viselkedtél Barbarával, amikor… szeretem, ha bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű…- Gyere… – huzta kedvesen a tánchely felé a lányt, Phil.- Ne tegezzen! – sziszegte alig hallhatóan Laurai- Bocsánat. Elfelejtettem, hogy csak mások előtt szabad.

Újra benépesült a parkett. Phil átfogta Laura derekát és a lassú dallamra, táncolni kezdtek. Laura hallgatott, mit is mondhatna egy tehenészlegénynek, akiből ráadásul árad a csalfa szerelmese illata?- Zavarom? – kérdezte nagy sokára, súgva, Phil. – Ha érdekli, minden a legjobb úton halad.- Nem érdekel. – vágta rá a lány.- Nem egészen értem, ha nem érdekli miért fogadott fel. Nem sajnál annyi pénzt kidobni az ablakon? Ha jól látom, Robertet nem nagyon izgatja a dolog.- Nem is azért csináltam, hogy izgassa, hanem hogy megszégyenítsem!- Azzal, hogy Barbara akár azonnal is képes lenne lefeküdni velem? De hát mi mást várhat az ember egy ilyen tüzes kancától?!- De kérem! Hogy beszél a…- Barátnőjéről? – kérdezte csúfondárosan Phil. – Ahogy egy állattenyésztőhöz illik. A mén is jobban kedveli az olyan kancát, amelyik adja magát, segít neki… mert ritkán fordul elő, hogy ne szorulna külső segítségre. Mindig magam előtt látok egy vékonyka kis lovászlányt, akiről tudtuk, hogy szex ügyekben kettőig sem tud számolni, ahogy megható kedvesen hozzásegítette kedvencét a beteljesülés lehetőségéhez… A ménesgazdák…- Nem hagyná abba? – pirult el Laura.- Dehogynem, ha elárulja mi a további teendőm. Mondjak bucsut mindenkinek és tűnjek el a balfenéken? Vagy csináljam végig?- Mit?- Barbara holnapra meghívott magához…- Ezzel ne nekem dicsekedjék, hanem Robertnek.- Gondolja, hogy zavarná?- Magát nem zavarná, ha a nő akivel dolga volt, mással is ugyanolyan cédamódon viselkedik?- Talán kicsit rosszul esne neki, de ez semmit nem változtatna a leányzó fekvésén.- Ha kérhetném ne használjon ilyen alpári szólásokat, ha arról a férfiról beszél, aki…- Bocsánat. Tehát? Lefeküdjek Barbarával?- Tőlem kérdezi?- Maga fizet, vagy nem?- És maga pénzért…- Hogy képes lennék – e? – vágott közbe fölényes mosollyal a férfi. – Mindenre, amire maga kér.- Legalább ne gunyolódjék.- Akkor árulja el, mire volt jó ez az egész? Maga tulajdonképpen fülig szerelmes Robertbe, és ha így van, komolyan el kellene gondolkoznia azon, hogy valóban nem sokáig bírja egy férfi a száraz kéjelgést. Amit maga művel vele az kész állatkinzás. Ha nem hagyja abba itt hagyom. – nézett rá sápadtan Laura.- Barbara szerint erős karom van, nem engedném.- Gondolja, hogy megakadályozhatna benne?- Talán, de nem szeretem az eröszakot.- Inkább lyukat beszél az emberek hasába. Barbarát a nyílt színen kielégítette! Elnézést… Robert mondta így, és gondolom, nemcsak ö értette, mi folyik a parketten, tánc okán.- Ilyet mondott… egy szende szűznek? Remélem kikérte magának?- Azt akarta bizonyítani vele, hogy nem ö a hibás. Hogy Barbara csupa tűz és még egy szentet is bűnbe vinne.- Nem vagyok szent… de remélem nem dűlt be neki. Vagy elhitte?- Miért ne. Valami mentséget csak kell találnom a számára…- Ha szereti… de én a maga helyében felülvizsgálnám az érzéseimet vele kapcsolatban. Sosem vezet jóra egy olyan kapcsolat, amely bosszúállásra készteti az embert. Vagy szeretni és megtartani, vagy belátni, hogy nem megy és elereszteni. Ez a járható út…- Azt hiszi parancsolhat az ember a szívének?- Igen… az eszével.- De amikor annyira szeretem…- Mint ö, a pénzét! – vágta rá elkomorulva Phil.- Ez aztán mégis csak sok! – torpant meg Laura.- Ha jól emlékszem maga mondta, hogy Robertnek sokat számit a vagyona. Ha így van, gondolom neki nincs.- És mi köze magának ehhez?- Semmi, csak mindig is utáltam a hozományvadászokat. Maga nem olyan lány, aki mellé oda kéne tenni egy csekkfüzetet, hogy valakinek méltóztassék elfogadni. Különösen egy olyan…- Fejezze be! – nézett vele farkasszemet a lány. Mondja ki, amit akart.- Majd Barbara kimondja, én is tőle tudom, nem vagyok hajlandó eljátszani a postás szerepét. A hírhozó, ha rossz a hír, önmaga alatt vághatja a fát.- Visszatérve a csekkfüzetre, én ha férjhez megyek csakis ahhoz, akit szeretek. Lehet koldusszegény is… csak ember legyen. Olyan akire amíg élek felnézhetek, aki nem árul el…- Akkor ne Róberthoz menjen! – állta a tekintetét Phil.- Nem hagyná abba? – kérdezte dühösen a lány.- Dehogynem. Mihelyt válaszol a kérdésemre. Elmenjek-e holnap Barbarához?- Vállalta, vagy nem? – próbálta palástolni bizonytalanságát a lány.- És teljesítem is, hiszen megígértem, de nem tudom van-e értelme.- Ezt meg hogy érti. Gondolja, hogy nem adom oda amit ígértem?- Dehogynem és abban is biztos vagyok, hogy Barbara is meghálálná minden percemet, csak azt nem tudom, maga hogyan akarja elérni a célját? Hogy akar bosszút állni Roberten?- Egyszerű! Elmondok nekik mindent!- Ha jól sejtem azt akarja közölni velük… utána, hogy én egy tehénpásztor, lovászlegény vagyok, és Barbarának mégis kellenék. Öt akarja lejáratni Robert előtt, hogy a lovagja inkább restellje, mintsem büszke legyen a Barbarával létrejött kapcsolatára! Most már értem, miért mondta ott a kocsija mellett, hogy én vagyok a legalkalmasabb a hódító feladatra. Én balga egy ideig azt képzeltem: azért, mert nem a kétkezi munkást, hanem a valamirevaló férfit látta bennem, de hát magának nem létezik különb hím, mint a vőlegénye! – sorolta szinte minden indulat nélkül Phil.- Nem a vőlegényem! – jegyezte meg csendesen a lány.- De a célját eltaláltam, ugye?- Igen! A célom az… volt!- Módosította? – kérdezte enyhe gúnnyal Phil.- Nem… vagyis felmentem a kötelezettsége alól. Ne értsen félre, a pénzt amit ígértem és a felmerült költségeit megkapja, Barbarával is azt tehet amit akar, de nekem elegem van ebből az egészböl.- Visszatáncolni mindig könnyebb, mint állni a sarat a célig!- Nekem már az is sok, ami eddig történt! – vágta rá Laura.- De hát mi történt?- Kinyílt a szemem. Tisztán látom hol vétettem el.- És hol?- Le kellett volna feküdnöm Roberttel. Nem lehet valakit hónapokig cikizni…- Én akár évekig is hagynám magam attól, akit igazán szeretek.- Maga más… maga nincs ugy kitéve a csábi tásnak… a tehenei meg a lovai között, mint…- A maga illatos Robertje. Tehát akkor szabad kezet ad nekem? Barbarával hamarosan eltűnök, és ki sem kelünk az ágyból ameddig ö nem akarja. – vidult fel Phil…- És az állatok? Azt mondta korán reggel el kell látnia öket.- Állítottam magam helyett embert. Nem akartam lemaradni semmi jóról…- Vagyis maga sem különb Robertnél. Behódol Barbarának.- Férfi – férfi! De én inkább ugy mondanám, hogy ö hódol be nekem.- Annyira hódi tónak hiszi magát? – kérdezte, szinte sajnálkozva Laura.- Miért? Nem vagyok az?- Aki tudja honnan jött… annak…- Nem? – állt meg Phil, és arca elkomorult.

Laura nem válaszolt. Phil karját nyújtotta és visszavezette Robert ékhez. Akkor már Barbara is ott volt neki, és láthatóan nagyon feldobva, mesélt neki.- Sajnos mennem kell! – kezdte Phil, mihelyt odaértek.- Hova? – nézett rá ijedten Barbara.- Dolgom van!- Magának? Ugyan mi dolga lenne? Vendég a városban…- Így igaz, de valahol várnak rám…- Kik? – kérdezte Barbara.- A tehenek…- A kik? – ismételte meg a szót döbbenten Robert. Már megbocsáss, de az én jelenlétemben még akkor sem beszélhetsz így a nőkről, ha ugy érzed, hogy az elmúlt percekben sikeres voltál.- Nem érzem ugy. Engem valóban a tehenek várnak. És a lovak, meg egyéb állatok. Nem vagyok Laura unokabátyja. Egy farmról jöttem… ahol…- Te jó ég, egy cowboy! – kapta szája elé a kezét Barbara.- Még jó hogy nem a hangszóróban kiáltja világgá! – kapta el Phil karját Robert. – Ha a háziak megtudják kit vegyítettünk a társaságba… Ugye nem igaz, Laura? – nézett a lányra.- De igaz! – válaszolt helyette nagyon komolyan Phil. – Tőlem nem fogják megtudni és azonnal el is megyek.

[rkey]

Egyébként én kértem meg Miss Laurát, hogy segítsen hozzá, egyszer az életben egy ilyen partihoz. Ezzel fizetett azért, mert megjavítottam a kocsiját- Te képes voltál rám uszitani egy tehenészlegényt? – nézett Barbara, Laurára gyűlölettel. – Csak azért, mert elvettem azt, ami neked ugy sem kell?! Miért ringatod magad abban, hogy szerelmes vagy, amikor még azt sem tudod kire pazarolod az érzelmeidet. Még a gyümölcsöt is megkóstolják a piacon, mielőtt vesznek belőle, te pedig…- És te?! – vette át a támadást Laura. – Képes voltál összeadni magad egy férfival, akiről azt sem tudtad kicsoda. De hát miért is kérdezek ilyet? Te azzal is képes vagy összeadni magad akiről tudod hogy kicsoda, sőt azt is, hogy milyen fájdalmat okozol vele annak akit barátnődnek mondasz.- Azt hiszem itt már az én jelenlétem felesleges! – további jó mulatást hölgyeim, isten vele Robert! – mondta Phil.- Téved ha azt hiszi, hogy amiért tehenész, visszavonom a randevút. Nálam nem a ruha teszi az embert… vagy inkább a férfit! – fogta meg a karját Barbara. Induljunk azonnal. Vigyen ahova akar, csak el innen. Torkig vagyok ezzel a sznob bandával. Mindegyik azt csinálná, amit én, ha merné. Ne okozzunk csalódást Laurának! Ismerem még a gondolatát is. Nem véletlenül vagyunk, vagy voltunk barátnők. Meg akarta szégyeníteni Robertet, azzal, hogy nálam egy tehenész is van annyi, mint egy hozományvadász.- Mit beszélsz? – sziszegte Robert.- Az igazat. Gondolod, hogy Laurán kívül van aki elhiszi, hogy téged nem érdekel a Wilson vagyon? Szereted a tejen a tejfölt vagyis szerintem semmi nincs abban, ha nem ö, vagy nemcsak ö, hanem a Wilson vagyon is érdekel? De hát miért ne? Elég jól nézel ki ahhoz, hogy válogathass és ráadásul úri foglalkozásod is van, vagy legalábbis olyan, amit még egy ilyen finom társaságban is elfogadnak, mint a mienk. Nekem egy tehenészlegény is isten adománya, és ha tudni akarod, a szavai is nagyobb gyönyört képesek nyújtani, mint a te nyamvadt férfiasságod…- Megkérhetnélek, hogy ne sértegesd a… a vőlegényemet? – szólt közbe kétségbeesett szégyenérzetében, Laura.- Kérlek… már itt sem vagyunk. Gyere te csodaférfi. Ne félj nem bánod meg, de remélem én sem! – karolt Philbe, Barbara és otthagyva az elképedt párt, kisiettek az ajtón.- Táncolunk? – szólalt meg nagy sokára Robert.- Szeretnék hazamenni! – mondta Laura, fázósan, vagy inkább halál fáradtan.- Máris? Vagyis még mindig nem bocsátottál meg? Látod én fel sem veszem, hogy borsot akartál törni az orrom alá ezzel a fickóval. Ha Barbarának nem sértö, én is tekinthetem férfinek. Ö fekszik le vele, nem én.- Barbarának semmi nem sértő, ami az ö érdekeit nem bántja Hívatok egy taxit.- De hiszen itt a kocsim. – képedt el Robert.- Nem kell. Senkit nem akarok látni egy darabig! – sietett ki a teremböl, Laura. Amikor kiért Angeláék már nem voltak ott. A kocsi hamar megérkezett. Beült és ha nem restellte volna magát a sofőr előtt, már a taxiban sírva fakad. Csak tudná miért érzi magát olyan szerencsétlennek? Össze vissza beszélt annak a fickónak! Még hogy lefekszik Róberttel és éppen most, amikor már tudja, hogy milyen csapodár, hogy mennyit jelent neki a testi szerelem? Örültnek hiheti az a fickó, vagy kineveti, hogy felső körökben kézről – kézre járnak a férfiak. De hát ö sem különb! Barbara kell neki, és annak meg, ki nem kellene?! Tulajdonképpen még hálás is lehetne neki. Amit a szülei már hetek óta hajtogatnak, vagyishogy Robert Badler nem más, mint hozományvadász, és nem érdeklik csak az élvezetek, meg a szórakozás, beigazolódott. Igaz, hogy fájt és sokáig fájni is fog, hiszen szereti… vagy már csak szerette?!

Egy partin ismerkedtek meg. Robert kérte fel táncolni, és ö csak akkor nézte meg jobban, amikor tánc közben olyan kellemesen összepasszoltak és az illata is vonzotta. Remek társalgó volt, és attól fogva el sem mozdult mell öle. A toalettben egyik barátnője, született jóakarója, a fülébe duruzsolta.- Vigyázz, csak egy kis zsúrfiú, banktisztviselő, de nehogy cégvezetőre gondolj. Nem régen tűnt fel egy partin, azóta majdnem mindenhova meghívják. Virágról virágra száll, ugy értem nem köti le magát. Nem udvarol senkinek. Ha jól sejtem mazsolázik, vagyis keresi közülünk a leggazdagabbat…- Kösz! – mondta akkor ö, nem minden gunyorosság nélkül, mert Robert az első pillanatban megtetszett neki és, mivel róla mindig lerí az igazság, nem tud képmutatóskodni, a “jó” barátnő tudhatta hogy érdemes néhány jól elhelyezett oldalvágással, befolyásolni az érzelmeit. – Tehát vegyem ugy, hogy mielőtt felkért táncolni, ellenőrizte az anyagi helyzetemet?- Sokak szerint ugy csinálja, de azt is hallottam már, hogy fizetnek neki a háziak, mint a pargettáncosnak, hogy emelje az est fénypontját, ugy értem szórakoztatásban. Meg kell hagyni csinos fickó. A helyedben én nem hagynám ki. Jók a színei, minden ruhához remekül mennek, és ha eddig csak a férfiak fordultak utánad, vele elérheted, hogy a nők szeme is megakadjon rajtatok. Egyébként… nem rossz érzés. – tette hozzá nevetve.- Te csak tudod!- Ahogy mondod, de sajnos én nem jöhetek számításba nála. Hol van az én apám vagyona a tiedhez, és ráadásul engem nem egyedül hozott a gólya: van egy ikertestvérem is. Ha nem is egypetéjű, de fiú és nem adnám apám fele királyságáért sem. Érdekel is engem, hogy a vagyon majd kétfelé megy. Öt sem izgatja, jó testvérek vagyunk és főleg van egy stabil gardedámom. Vele akárhova elengednek, mert tudják, hogy tűzbe menne értem. Ennyi előnye van annak, ha az ember nem egyedüli örökös, és ez nem semmi, de sajnos azok szemében, akik nemcsak néznek, de számolnak is, én túlságosan kis halacska vagyok. – nevetett a lány.- Nincs szándékomban férjhez menni és különösen nem egy hozományvadászhoz. – jelentette ki ö, határozottan.- Akkor oké, táncosnak megteszi és ki ne hagyd, amíg nem lankad a figyelme.

Robert figyelme nem lankadt. Három napon át virágot küldött. Fehér rózsákat, szép hosszú szárral, és a negyediken telefonált.- Jól van? – kérdezte, mihelyt meghallotta a hangját.- Igen, és köszönöm a virágokat.- Ha tudná milyen irigy vagyok rájuk! Ök. legalább egy levegőt szívhatnak magával, és esetleg még rájuk is mosolyog. Mikor láthatom?- Majd valamelyik partin összefutunk. Ugy tudom gyakori vendég a közös ismerösöknél.- Ott sokan vannak. Megvárhatom az egyetem előtt?- Az nem jó. De küldetek magának egy meghívót a születésnapomra. Szombaton tartják a szüleim. Nem vagyok oda a protokollért, ugy értem ha engem ünnepelnek, de hát képtelenség volt lebeszélni őket. Minden évben kitalálják a legjobb kifogást, amivel sikerül is levenniük a lábamról, vagyis hogy: az ember csak egyszer tizenkilenc éves!- Igazuk van, és megtiszteltetésnek venném, ha…- Diktálja a cimét.- De biztos, hogy nem zavarok? Ugy értem senkit nem fogok kiütni a nyeregből?- Nekem egyelőre a tanulás mindennél fontosabb, bár a szüleim azt hiszik csak fellángolás az egyetem. Bizonyítani akarom nekik, hogy nem. Valóban érdekel a pszichológia. Az egyetlen tudomány, amelynek akkor is hasznát veheti az ember, ha semmit nem csinál, ugy értem nem vállal állást, csupán feleség, háziasszony, anya lesz belőle. Örülök, hogy eljön. Maga jól táncol és legalább örömet szerzek a lányoknak, ha…- Engem nem a lányok érdekelnek… hanem csak egy lány, aki szombaton lesz tizenkilenc éves.

Az a parti már a Robert jegyében telt, és azóta egyre több időt töltöttek együtt. Belekerült a baráti vérkeringésébe. A szüleinek is bemutatta és nem is lepődött meg, amikor apja rá egy hétre, a térdére ültette, és azt mondta:- Ugy látom került egy gyakori vendég a házhoz. Jóképű fickó ez a Robert, de…- Ne folytasd papa, tudom hogy szegény…- Én nem így mondanám. Vagyontalan. Mert, szegény az, akinek munkája sincs. Neki van. Elégedettek vele, csak hát abból a keresetből a te igényeidet nem igen tudná kielégíteni, és tudom milyenek a emberek.- Milyenek?- Gyanakvóak. Megállapodtunk, hogy nem szólunk bele a dolgaidba, a párválasztásodba sem, habár arra még bőven van időd, de ha már elkezdted, fejezd be az egyetemet, és főleg nem biztos, hogy az első az igazi.- Ezt meg hogy érted Papa?- Ahogy mondom. A mi időnkben még nem voltak fogamzásgátló szerek, és sajnos szabadosság sem volt. A lányok nem adták magukat olyan könnyen, mint manapság… és sokan beleválasztottak azzal, hogy nem próbálták a nász előtt, megismerni egymást.- De papa, még semmi sincs köztem és Robert között, ugy értem a csókolózáson kivül.- Rád bízom, hogy mi lesz még, de ha rám hallgatsz nem ragadsz le az elsőnél. Tudod mit mondott a húgom nemrég? Ha újra fiatal lány lenne, a mai lehetőségekkel, kipróbálna legalább harminc férfit, és nem restellne visszamenni a tizennyolcadikhoz, ha azzal érezte magát legjobban. Sajnos neki nem sikerült túl rózsásan a házassága, és szerinte a szexszel kapcsolatos másságuk miatt.- Meg is csalja David bácsit… ahol csak tudja!- Most mondjam neki, hogy rosszul teszi? Amikor elpanaszolta, hogy semmi jót nem talál az ölelésben, csak tűri, mint házastársi kötelességet, tudod mit mondtam neki: csak egyszer csald meg Dávidot, hogy legalább meg tudd, mi benne a jó?! Megtette és ma már tudja mennyire különbözhet két férfi ölelése. Aki az életben egoista, az az ágyban is az, pedig örömöt adni nagyobb öröm, mint kapni, de ha szinkronba kerül a két ember, akkor az igazi. Addig válogass amíg megteheted és ha társadalmilag nem hozzád való, de nagyon szereted, semmi gond, csak az előéletével ne legyen baj. Az anyagiak mindig elboronálhatók. Fő, hogy boldog legyél. Mi másért dolgozza át az ember az egész életét, ha nem a sikerélményért, és a gyerekéért, meg az unokáiért?!- Akkor most menjek férjhez, vagy ráérek?- Remélem van még annyi időnk az életből, hogy megláthassuk az unokáinkat, de kiegyensúlyozott, boldog családban nevelődő kicsiket szeretnénk.

Ennek három hónapja. Laura tudta, hogy apjának már minden Róbertra vonatkozó adat rendelkezésére áll, és tudja, mit tegyen, ha odaáll elébük, hogy férjhez szeretne menni, mert szerelmes. Pár napja már nem is sok választotta el attól, hogy megtegye. Ugy gondolta az egyetemet asszonyként is látogathatja, de ha Robert nem akar várni, elveszítheti az igazi boldogságot. Még így is jó, hogy kitartott, az észvesztő csókolózások közben. Az egyetemen nem tesz vattát a fülébe, és hallja a fiuk szövegelését, a ledér lányokról épp ugy, mint a testükkel fukarkodó, mégis minden érzékszervükön uralkodó akarókról. Szerintük egyik sem tündérálom. És akkor Barbara mindent elrontott. Vagy egyszer talán még hálás lesz neki, mert Robertet sem volt képes kihagyni? Ha az volt az első eset, amikor rajtakapta őket?! De hát Barbara nem szokott hazudni, és sosem dicsekszik olyasmivel ami nem volt meg, vagyis mindent kibeszél, ami megtörtént. Róbertnak tudnia kellett, milyen fecsegős, mégis kikezdett vele. Higgye el neki, hogy a visszafojtott vágyakozás hajtotta Barbara karjába? Még csak az hiányzik, hogy ö is bebeszélje magának: Robert árulásának, ö az oka?!

Hát nem jobb a Barbara féléknek? Mindennap más fiút próbál ki. Ha minden jól megy éppen egy tehenészlegény képességeit meózhatja, de hát minden férfi egyforma. Legalábbis ami a szexet illeti. A csekk! Át kell adnia a pénzt annak a fickónak. Nem maradhat adósa még akkor sem, ha bátran vállalta, hogy nem való a társaságban és ö mondta ki azt, amit neki jelentett volna elégtételt, amire felfogadta. Hogyan képzelhette, hogy Róbertnak sértené az önérzetét, ha akivel lefeküdt, annak nem az számit a kivel, csak a mivel. Undorító! Érdemes egy ilyen csélcsap férfiért vállalni az érdekházasság árnyékában alapit ott családi életet? Szabad-e megbízni egy ilyen alak szavában? Jó, még nincsenek eljegyezve és megérti, hogy a férfi más mint a nő, de akkor is? A barátnőjével?! De ha egyszer Barbara ennyire érti a módját. Azt a fickót is sikerült az ujjai köré csavarnia. Szemesnek áll a világ. Hülyeség amit csinál. Férjhez megy érintetlenül és mivel esze ágában sincs, hogy akinek a felesége lesz azt megcsalja, ugy fog meghalni, hogy nem lesz alkalma összehasonlítani kétféle ölelést, két férfi csókját. És ha ugy jár mint a nagynénje? Ha akit választ, szóra sem érdemes az ágyban?! Neki be kell érnie azzal, akit választott? Barbarának van igaza, de azt mégsem gondolta volna, hogy Robertre is szemet vet, hiszen tudta, hogy szereti, és nem akarja elveszíteni? Nem akarja, nem akarja… csak tudná, mit akar?!

Robert már másnap hívta telefonon, virágot küldött, de ö nem állt szóba vele. Egy kicsit nyomasztotta az adóssága, ám Phil nem jelentkezett, ö pedig megpróbálta tanulásba fojtani szerelmi bánatát. Sokszor elkalandoztak a gondolatai amíg az unalmas, vagy érdekfeszitö előadásokat hallgatta. Örült ötlet volt azt a fiút felfogadni, de jól megkapta a magáét, tőle! Emberségből!

Sokszor eszébe jutott, hátha Barbara megmarad mellette, ha jól meglesznek egymással, hiszen amit tánc közben rendeztek, az “csak felnőtteknek” kikötéssel mehetett volna a moziban is. Phil természetes, őszinte, sokat mosolygó férfi, és ugy áll rajta a szmoking, hogy nem lenne csoda, ha az a férfifaló nőszemély sosem eresztené ki a karmai közül. Egy tehenészlegénynek akkor is megéri belekóstolni a gondtalan örömökbe, ha hajnaltól késő estig dolgozik. Csak hát valamikor aludnia is kéne? Hogy meglepte, amikor beállított a hibátlan szmokingban?! De hát olyan alakra bármelyik boltban találhat konfekciót is, és a kölcsönzőben sem a deli méretűekkel van a gond, hanem a pocakos, alacsony, görbeháti, csupa csont fickókkal. Azokra nehéz megfelelő göncöt találni.

Ahogy teltek a napok egyre többször gondolt arra: kár, hogy leleplezte Philt, vagyis inkább az magát. Így Róbertet is elveszítette, Philt is vérig sértette, ha van benne önérzet, és, hogy van, azt már a kocsi javitás közben is tapasztalhatta.

Eltelt két hét, Robertnek még mindig nem sikerült megbékítenie. Hiába küldte hozzá sorra a barátnőit üzenetekkel, hiába kért fel szószólókat, hiába hívta, nem ment a telefonhoz, nem hallgatott senkire.

Két hét múlva egyszeriben ugy érezte, nem halogathatja tovább a Philnek ígért csekk átadását. Megkérte Angélát, hívja fel Barbarát és próbálja kitudakolni Phil címét, mert nem sok kedve volt kiautózni oda az istenháta mögé, amit nem is igazán tudott merre van. Amikor odafelé hajtott, mint egy űzött vad nem figyelt semmire, visszafelé pedig már a bosszú hajtotta. Nem érdekelte más, csak a szerelmi bosszú. Annyi letérő út van a sztráda mellett, akár minden tízedik kilométernél lefordulhatott, de ö jó pár kilométert mehetett, mire bedöglött a kocsija és ott találta magát a prérin.

Angela pár óra múlva jelentkezett. Nem volt túl vidám.- Kapaszkodj meg! A te tehenészlegényed, a házból kilépve tisztelettudóan elköszönt, és Barbara mérgében visszavonult. Nem volt kedve a mulatáshoz. Hát, ami azt illeti nem sok tehenészlegény utasíthatta vissza eddig szegény fejét, és minden kezdet nehéz…- Ez biztos? – kérdezte elképedve Laura.- Na hallod?! Ugy ismered te Barbarát, hogy kudarcokat találjon ki magának?! Nagyon pipás. Azt mondja öt még nem utasította vissza, sokkal különb fickó sem, persze a sokkal különbséget nem Phil külalakjára, hanem a társadalmi helyzetére érti. Azt mondta majd jelentkezik, ha leülepedtek bennetek a dolgok. Nem lehet, hogy egy semmi fazon miatt, örök – harag legyen köztetek.- Szóval Phil beült a kocsijába és elhajtott. Hova ment?- Elvártad volna Barbarától, hogy fusson utána? Nem valami kellemes dolog pofára esni, amikor az ember már ott érzi magát az ágyban. Miért érdekel annyira ez a dolog?- Maradt egy elintézetlen ügyünk… és…- Írj neki, vagy menj el hozzá. Csak tudod a címét?- Nem, de nem is érdekes! – köszönt el Laura, miközben olyan furcsa, vagy inkább csodálatos megkönnyebbülést érzett.- Megfutamodott a feladat elöl! Szegény Barbara… még egy tehenésznek sem kellett! Vagy mégsem káröröm amit érez, hanem , színtiszta, őszinte boldogság? Hogy vannak férfiak, akik tudnak disztingválni… még ha dühösek is. Nem ugy, mint ö! Nagyon elvetette sulykot és attól tart, sosem tudna többé a szemébe nézni annak, az egyszerű fiúnak, hiszen annyira megalázta! Jóérzésű ember nem tesz olyat, amire öt az a Robert iránti kába érzés rávitte.

Még két napig bírta, aztán bebeszélte magának, hogy jót tenne neki egy kis gondtalan száguldás, és nekivágott az egyszer már megjárt útnak. Számtalan letérőt talált, ahogy – tőle szokatlanul – lassan hajtva haladt előre. A sztrádában biztos volt, csak a letérőben nem. Az egyiken bement, de hiába került egyre mélyebben a természetbe, semmit nem talált ismerősnek. Nem látott állatokat, még messzi távolban sem. Nagy nehezen megfordult, kihajtott az útra és ment tovább. Már esteledett, amikor feladta. Legalább nézte volna meg, hányadik kilométerkőnél ért vissza a főútra. De hát olyan bosszúvágy és káröröm váltotta fel benne az elkeseredést, hogy visszafelé épp ugy nem tudott az útra figyelni, mint amikor hajtott bele a nagyvilágba.

Másnap délután újra elindult. Most már tovább hajtott és talált is egy betérőt, ami valami miatt ismerősnek tetszett. Minél beljebb haladt annál inkább kezdett hinni benne, hogy jó helyen jár. Megállt! Gondolta, hátha újra ott terem Phil, mint három hete. De hiába ücsörgött a volán mellett, sehol nem mozdult semmi. Indított és addig hajtott befelé, amíg épületeket nem látott.

Mihelyt leállította a kocsit elindult feléje egy idős ember. Ugy gondolta, az őr, vagy az udvaros.- Phil Hopkinst keresem! – mondta Laura.- Phil… és miért éppen itt keresi.- Ismeri, vagy nem?- Sosem hallottam ezt a nevet, pedig nem tegnap kerültem a tanyára. Esküdni mernék rá, hogy Phil nevű alkalmazott, legalábbis harminc évre visszamenöleg, nem dolgozott ezen a farmon.- Magas, fekete hajú… – próbálkozott Laura.- Olyanforma sok megfordult már itt, az elmúlt évek során, de Phil… és ráadásul Hopkins… nem emlékszem.- Három hete találkoztam vele az úton. Megjavította a kocsimat.- Biztos, hogy ezen az úton? Van itt több farm is! Tudja z az állattenyésztéshez nem kell túl nagy terület, hacsak nem rideg marha nevelésre rendezkedik be egy farmer. A takarmányt nem muszáj helyben megtermelni, percre pontosan házhoz szállítják és mindig megfelelő minőségben. Felesleges tárolni, félteni, küszködni vele. Mi is ugy dolgozunk…- Ki itt a gazda? – kérdezte hirtelen Laura.- Én! – vágta rá az öreg, szemrebbenés nélkül.- És biztos, hogy,…- Egészen biztos, de talán elvétette a behajtó utat. Megtudhatnám, hogy mit akar attól a fickótól, de persze csak akkor, ha nem titok.- Tulajdonképpen neki kellene keresnie engem, mert adósa maradtam.- Akkor elég élhetetlen, ha nem hajtja be! – vágta rá az öreg.- Nem tudna tanácsot adni, hogy találhatnám meg anélkül, hogy valamennyi bekötőutat végigjárjak?- Talán ha hirdetne… nekünk állattenyésztőknek van egy lapunk. Üzenjen neki abban, de miért éppen egy farmon keresi?- Mert tehenészlegény!- Akkor a járható út a hirdetés, Miss. Ha arra sem jelentkezik az a kába, felejtse el az adósságát, hiszen ö is biztosan elfelejtette.- Azt nem hiszem! – bökte ki Laura, de nem az ígért csekkre gondolt.

Az ötletet nem tartotta rossznak, és hazaérve fellapozta a telefonkönyvet. A környéken megjelenő valamennyi mezögazdasági és állattenyésztők számára kiadott lapban feladott egy hirdetést:

“Phil Hopkins jelentkezzék. Nem akarok adósa maradni. Laura”

A hirdetés megjelent, de hiába várta a telefont, levelet, vagy a személyes jelentkezést. Phil Hopkinsnak nyoma veszett. Vagy nem olvas újságot, vagy hamis nevet mondott. De hát miért mondott volna? Amikor bemutatkozott még szó sem volt arról, hogy szövetkezik vele. Megismételtette a hirdetés és várt.

Közben Angellától megtudta, hogy Robert feladta a békülést- Te nem vagy normális. Azt mondtad szereted! – támadt Laurára. Tulajdonképpen mi bajod? Hogy lefeküdt egy cédával? Melyik nem fekszik le? Különösen ha te mindig csak felhúzod mint a csörgőórát, aztán útjára engeded. Mit ér a kulcs zár nélkül? Olyan nagy baj, hogy megpróbálta összehozni a kettőt. Ha nem kapod rajta még most is imádod akár egy holdkóros. Annyiszor mondtam, hogy nem kell kimutatni a rajongást. A srácok azt a lányt csípik, aki ugratja őket, nem adja ki magát. Sok bajod lesz még velük, mire megtalálod az igazit, mert hogy Robert nem az, arra letenném a nagyesküt. Még az a tehenész is keményebb fickó, morálisan is, nála. Fizikumra sem sokban térnek el egymástól, de valahogy Phil ugy ahogy van, szóval teljes valóságában sokkal klasszabb. Tele van, humorral, melegséggel, egyszóval sharmeos. Most már elárulhatom, hogy amint megláttam kiszúrtam magamnak, de hát te azonnal ráuszítottad Barbarára. Csak legalább nekem elmondtad volna mire készülsz, hogy lebeszélhesselek róla. Örült ötlet volt. Azt hiszed egy ilyen szerencselovagnak mint Robert…- Már te is kezded?- Csak folytatom. Gondolom apád már feltérképezte a pénzügyi helyzetét. Más sem hiányzott az életéből csak te. Na nem a személyed, mert lányt sokat kaphatna, hanem a pénzed.- Mintha apámat hallanám.- Akkor kezdj el végre gondolkozni. Nekem semmi érdekem, hogy lebeszéljelek róla, Robert nem az esetem… Phil annál inkább az volt, vagy az lett volna. Mi van vele?- Semmi. Nem jelentkezett a hirdetésre.- Pedig nála van a névjegyed. Ugy látszik tízezernél is többre tartja az önérzetét. Bocsánatot kellene kérned töle.- Igen, de hogy?- Hirdetésben!- Megörültél?- Ha nem tudnál mindenféle hirdetést feladhatsz, kivéve persze a zsaroló és életveszélyes fenyegetést tartalmazót. Én a helyedben újra üzennék neki: “Phil Hopkins, bocsásson meg. Laura” Mit szólsz?- Gondolod, hogy…- Biztos vagyok benne. Ha az újság a kezébe kerül, mert feltételezem, hogy olvasni tud, bár én sajnos nem sokat társalogtam vele, de Barbara szerint remek fej…- Szerintem is! – vágta rá Laura.- Akkor mire vársz? Senki nem tudja hogy ki az a Laura, kivéve persze Robertet és Barbarát, de azok nem olvasnak mezőgazdasági szaklapot, vagy farmerujságot, én pedig hallgatok, akár a sir. A helyedben máris hívnám a szerkesztösdégeket.- Csak sosem bánjam meg, hogy hallgattam rád. – sóhajtotta Laura.- Ugyan miért bánhatnád meg. Legalább az önvádtól megszabadulsz, mert szó, ami szó nem valami emberségesen bántál vele, és akárhogy vesszük is, adósa vagy, mert ha a tettet nem is vitte végbe, de az egyezsége megvolt Barbarával. Vagyis a bomba robbant. Elérted amit akartál, Robert utóda egy tehenészlegény… lett volna. Csak tudnám mi ebben a pláne. Sosem foglak megérteni. Hiába vagyok tíz éve a barátnőd, nagyon kacskaringós az életfelfogásod. Pedig olyan egyszerű minden. Az ember szeret és behunyja a szemét, befogja a fülét, vagy nem szeret és akkor undok, kiállhatatlan, ugy táncoltatja a hapsikat, ahogy akarja, végülis mindent megtehetsz. Nem vagy templom egere, de nehogy elszúrd már az életed a lelkizések miatt. A helyedben én már régen lefeküdtem volna valakivel. Mondjuk Roberttel és ma már tudnád mit akarsz. Mert nehogy azt hidd, hogy ugyan ugy mennek a dolgok utána, mint előtte. Ha megtörténnek a dolgok, mindketten másként láttok mindent és, vagy nagyon csípitek egymást: akkor ásó – kapa – nagyharang, vagy semmi különöset nem leltek egymásban és előbb utóbb úgyis szétesik a kapcsolat. Ilyen egyszerű, csak te komplikálod túl a dolgokat. Neked nem hallgatnod kellene a lélektant, hanem keresni egy jó analitikust, aki helyrerázná az életről alkotott elképzeléseidet.

“Phil Hopkins! Kérem bocsásson meg. Jelentkezzék! Laura” – jelent meg a hirdetés és egyre nehezebben teltek a napok. Minden telefoncsörgésre összerezzent, elfogta valami édes izgalom, ha meglátta a postást, de semmi.

Aztán egy hét múlva, amikor már az ujabb hirdetés feladásán gondolkodott, hajnali ötkor csörgött a telefon. Aludt az egész ház, de, mivel ö éjfélig beszélgetett Angélával, nála maradt a vonal, ott jelzett a készülék. Az első csengetésre felriadt és a kábaságtól azt sem tudta hol van, de ösztönösen kapott a kagyló után. Hátha?!- Jó reggelt! – hallotta Phil vidám hangját. Csak nem alszik még? Én már végeztem az állatokkal, és ha látná milyen gyönyörűen süt a nap.- Maga az? – szólalt meg nagy sokára, de annál örömtelibb hangon Laura.- Csakhogy felébredt.- Miért nem jelentkezett elöbb.- A pénzért?- Mondjuk. Nem szeretek senkinek adósa maradni.- Azt vettem észre! Akit csak tud kifizet. Kit pénzzel, kit szóval, de kiméletlenül.- Ne haragudjon…- Ha haragudnék nem jelentkeztem volna. Ma éjjel született egy kiscsikó. Csodálatos ahogy – mihelyt a világra jön lábra áll. Kicsit inog, keresi az egyensúlyát, de annyi benne az akarás, hogy némely ember példát vehetne róla.- Akkor maga egész éjjel nem aludt!- Aki erre a pályára adja a fejét, annak számolnia kell az éjszakai nyugalom hiányával. De hát van még néhány huszonnégy órás elfoglaltság, vagyis inkább közös nevezővel: hivatás, mint például az orvosi, katonai, és egyebek.- Hogy hívják a kiscsikót? – kérdezte ellágyulva Laura.- Ne sértődjön meg érte, de maga kérdezte! Ha nem kíváncsi rá, sosem tudja meg, hogy… Laurának!- Laurának? Csak nem…- Nem… a ló a világ egyik legokosabb, legkecsesebb, legcsodálatosabb teremtménye, az ember olyan nevet ad neki, ami méltó hozzá. Eredetileg ugy terveztem, hogy ha kanca lesz virág nevet adok neki, Rózsa, vagy Liliom lett volna, mert kicsit megorroltam a női nemre, de éppen az este került a kezembe az újság… a második szöveggel… és mire a kiscsikó a világra jött elszállt bel ölem, minden neheztelés. Így lett Laura. Elhiszi már, hogy megbocsátottam? Tulajdonképpen nem is volt mit. Amikor vállaltam gondolhattam volna, mire megy ki a játék. Meg akarta alázni a vőlegényét…- Nem az…- Akkor még annak hitte, különben miért akart volna bosszút állni? Szerette, ne is tagadja. Csak magukra kellett nézni. Az ö érzelmeiben már nem voltam annyira biztos, de a maga tekintete tele volt csodálattal. Sose nézzen ugy egy férfira. A fajankók könnyen elbizzák magukat.- Maga persze nem sorolja magát közzéjük.- Rám még sosem nézett ugy, olyan lány, mint maga. Én már igen, de saját kárán tanul az okos.- Tehát maga is ugy járt ahogy én. Pofára esett…- Én nem mondanám ilyen keményen. Felismertem a helyzetet és azóta megnézem kivel állok szóba.- Most éppen kivel áll?- Ez kiváncsiság, vagy udvariasság diktálta érdeklődés? Mert mindkettőre ugyanazt válaszolhatom: köszönöm most minden oké. Akiért odavagyok, azt hiszem kezd rájönni, hogy szeret…- Szóval szerelmes?- Elég régen…- És mégis vállalta volna, hogy…- Miért ne? A férfi, férfi. Más a szex és más a szerelem. A szex érzelmek nélkül nem több, mint egy jóleső tusolás, frissítő lábmosás, vagy bármi más ami elengedhetetlen. Ám, ha szereti is az ember azt, akit megölel… az maga a csoda! Azért mondom, mert magának még csak elképzelései lehetnek…- Nincsenek.- Sajnálom. De ha így van, akkor azt kell mondanom, hogy még sosem volt igazán szerelmes. Az ember ha megszeret valakit álmodozik, és miről álmodozzon, ha nem arról, hogy mi lesz, hogy tesz, mit vár, ha végre egymáséi lehetnek. Magának nincsenek álmai?- És ha vannak? Érdemes rájuk időt pazarolni? Az ember elképzel valamit valakivel kapcsolatban, vár, vár szívszakadásig, a remény a felhőkbe emeli, de csak azért, hogy minél magasabbról pottyantsa le, hogy csak ugy nyekken.- Ez szép mondat volt, szóval még mindig bánatos. Csak nem forgat a fejében ujabb bosszút…- Mert maga újra benne lenne?- Azt hiszem nem. Sosem vállalnék többé ilyesmit, senkiért…- Most higgyem el, hogy csak miattam…- Nem. Ne higgye el. Senkinek ne higgyen, csak önmagának… és a másik tetteinek. A tettek önmagukért beszélnek.- Hova küldhetem a csekket?- Ha mindenáron égeti a zsebét, adja jótékony célra. Biztosan értesült róla, hogy nem tettem fel a pontot az ire. Az a lány akkor sem kellene nekem, ha nem tehenészlegény, csak szimpla trágyahordó lennék, mert az emberség és a foglalkozás nem függ össze. Az egy üres fejű, elkényeztetett kis fruska, és ha maga nem tenyerel bele a Róberttal való kapcsolatába, akkor is vége szakadt volna a maguk idillinek hitt kapcsolatának. Nem magához való az a fiú, feltéve persze, ha szavát is akarja venni annak, akit a karjában tart, és nem lehet sokáig csak csacsogni, tartalma is kell legyen a szónak. Figyeljem tovább az újságokat, vagy van még valami, amit hirdetés nélkül is el akar mondani?- Nem… semmi… vagyishogy belemerültem a tanulásba.- Helyes… és Robert?- Nem érdekel. Azt hiszem már talált is magának valakit.- Remek. Legalább boldog lesz.- De Phil! Ez azt jelenti, hogy velem nem lehetett volna az?- Biztos, hogy nem! Boldog csak az lehet, aki nemcsak szeret, hanem viszontszeretik, és minden porcikája a párjáért ég. A szerelmeseknek a teste is egyet kell értsen, és tudniuk kell lemondani, akár egymásról is, egymásért.- Ilyen kapcsolat nem létezik. – mondta hitetlenkedve Laura.- Dehogynem… csakhogy az elvárások felének magunkban kell megfelelnünk, a másik felére pedig rá kell találnunk valakiben, ami nem mindig megy könnyen. Mit üzen a kis Laurának? Gyönyörű! Fehér folt van a homlokán. Csodalovat nevelek belőle. Az is lehet, hogy hallani fog még róla. Hátha megállja a helyét a versenyzésben is. Régi álmom hogy legyen egy versenylovam!- Magának? Talán a gazdájának?- Az állat nem tulajdonjog szerint valakié. A gondozóhoz sokkal jobban húznak, mint a gazdájukhoz. Azt sokszor alig ismerik, az ápolójuknak meg már a hangjára is felkapják a fejüket, nyerítenek, örülnek. Aki jó hozzájuk annak messziről megérzik a szagát is.- A magáét nem nehéz.- Csakhogy az állatok nem szeretik a mesterkélt illatot. Az istállóhoz a verejtékszag illik. Természetesen a tiszta test, erőfeszítése közben keletkezett verejtéké. Az állatok arra vevők. Maga szerette az illatomat… Roberten! Jó gyógyszer szívfájdalom ellen, ha vesz egy üveggel és széthinti maga körül. A végén megcsömörlik tőle és azt sem tudja elviselni, aki csak diszkréten teszi magára.- Viccel?- Nem. Sosem hallott még a csömörről? Ábrándítsa ki magát belőle, ha ugy érzi, hogy még mindig sajog az emléke, vagy vissza akar térni hozzá?- Soha! De parfümöt sem veszek.- Sajnálja rá a pénzt? Még ha én mondanám? Egy tehenészlegénynek egy havi bérét viszi el, de…- Nem azért! Én nem szeretnék kiábrándulni… az illatból.- Olyannak, amilyen Roberten volt, ugy sem érezheti soha, máson. A parfümöknek van egy sajátosságuk. Átveszik az egyén verejtékszagát, hozzáidomulnak, keverednek, mássá válnak. Ha felrakják tíz különböző, ápolt férfira, az első percben mindent elnyom az átható illat, de fél óra, múlva, – különösen ha megerőltető mozgást végeznek, mondjuk – a maguk köreiben a teniszezők, vagy a kocogók, – valamennyien más illatúak lesznek.- Ha nem tudnám, hogy maga…- Akkor elmondanám, hogy a mezőgazdászok képzésében sok szó esik az illatanyagokról, az állatok energiahasználatáról, erőkifejtéséről, és sok mindenről, amit még olyan körökben is hasznosíthat az ember, mint a maguké. Az illatlebomlás is ilyen.- Most visszafekszik, vagy dolgozik tovább? – kérdezte Laura.- Dolgozom tovább. Ebéd után pihenhet egy kicsit az ember, de én olyankor olvasni szoktam. Nem tudnék nappal aludni.- Nem égette a zsebét a névjegyem, hogy eddig nem jelentkezett?- Miért jelentkeztem volna? Magának kellett lépnie. Nem én bántottam meg, nekem más elvárásom nem volt, csakhogy kiengeszteljen. A pénzét tartsa meg.- Sosem akarta önállósítani magát?- Hitem szerint a gazda szeme hizlalja a jószágot, de én mindent a magam erejéből szeretek elérni. Csak nem akar valami módos lányt ajánlani? – nevetett a férfi.- Nem… de miért is tenném, ha úgyis szerelmes.- Hál istennek így igaz.- Kérhetek valamit? Ha megnősül, értesítsen. Sosem voltam még igazi… szóval…- Mondja csak ki: farmer lakodalmban. Ha isten is ugy akarja, ahogy én, vagyis, ha továbbra is ilyen jól mennek a dolgok, hamarosan értesítem, Miss. Wilson és esküszöm, hogy sem a kézfogóm, sem a nászom, nem mehet végbe maga nélkül. Ezzel bizonyítom be, hogy nem haragszom. Azt is elfelejtem, hogy valaha gyertyát cseréltem, a kocsijában. Csak a szépre emlékezem, és az a parti valóban szép lehetett… volna. Különösen amikor olyan táncosom volt, akivel jólesett az enyhe szédület…- Hogy maga miket mond?- Szépeket. Aki szerelmes annak nem kell keresgélnie a szép szavakat, akkor is a szájára tolulnak, ha érdektelenekkel beszél. A szerelem még a szókincsét is gyarapítja az embernek. Olyasmiket gondol, vagy mond ki hangosan, amik igazi értelméről addig fogalma sem volt. Mondták már magának, hogy reménysugaram, földi örömöm, életcélom?- Nem… ilyesmiket még soha.- Mifelénk még az ilyen udvarlás járja, nem az hogy jó vagy nálam, és gyerünk az ágyba, ahogy Barbara csinálja.- Csakhogy az udvarlás társasjáték és ha ilyen is az adjon isten, nem mindig passzol rá a fogadj isten. Például nálam eddig még nem boldogult senki, vagy úgyis mondhatnám, hogy én nem boldogultam senkivel.- Majd jön, aki boldogulni fog. Előbb utóbb megadja magát, csak nehogy félreértelmezett érzelmek vigyék rá. A testi szerelem maga a csoda, ha két szerelmes ember között zajlik, de a legkiábrándítóbb, szinte állati művelet, ha…- Ne folytassa. Nekem feltett szándékom, hogy csak azé leszek…- A partin már megadta magát. Azt mondta enged Robertnek.- Maga erre is emlékszik?- Mi másra emlékékezhetnék? Talán arra, hogy élvezte a megaláztatásomat…- Nem én kezdtem a leleplezést. Tőlem sosem tudták volna meg, hogy…- Tehenész vagyok? – kérdezte furcsán nevetve Phil. – Miért ne mondtam volna ki. Nincs abban semmi szégyen. Sosem azt néztem, hogy mit gondolnak rólam, hanem hogy békességben legyek önmagammal. Ne vegye magára, de ha valaki lenézi a másikat azért amit csinál, vagy mert szegényebb nála, azon ugy nézek keresztül, mintha előttem sem állna. Vagyis semmibe veszem.- Azt mondta megbocsátott és most mégis bánt?- Nem magamért haragszom, hanem magáért. Hogy forralhat valaki bosszút valaki ellen, akit pedig akkor már inkább megvet, mint szeret. Mert ne mondja, hogy nem így volt!- Ezt nem egészen értem.- Akkor gondolkozzék el rajta, elvégre egy pszichológusnak a rejtett értelmeket is ki kell tudni csipegetni a szavak, vagy a sorok közül.- Tudja hogy megpróbáltam a nyomára bukkanni, mielőtt a hirdetést feladtam?- És nem sikerült? Pedig el sem lehetne téveszteni a farmot. Csakhát aki dühében fordul be valamerre, és visszafelé meg a bosszúvágy hajtja, az nehezen tud eligazodni.- Akkor igazítson el: merre találnám meg… ha keresném.- De miért keresne?- Mondjuk, hogy megnézzem Laurát, a druszámat.- Kedves magától, de majd megsimogatom maga helyett. Nem lenne helyes ha idejönne. Ez munkahely és…- Olyan szigorú a főnöke?- Amilyen csak egy főnök lehet.- Akkor hagyja ott. Annyi farm van a világon, aki ennyire szívvel lélekkel végzi a dolgát, azzal bármelyik gazda boldog lehet. Nem gond a helyváltoztatás.- Éppen mert ennyire szívvel lélekkel csinálom, okozna gondot. Az állatok megszokják az embert és a vonzalmuk erősebb kapocs, mint sokan hinnék. Hallott már maga a gazdája után síró állatot? Esetleg kutyát hallhatott, és az sem szivderitö. De annyi bennük a ragaszkodás, hogy bár az emberekben fele annyi hálakészség lenne.- Akkor minden jót és várom a meghívót a kézfogójára. Az igazán szép szavakat maguk viszik tovább. Kézfogó… ebben a szóban benne van az is, hogy az elhatározás egy életre szól.- Ahogy mondja. De a szép szavaknak nem lehet határt szabni, ahogy a csúnyáknak sem. Csak az embereken múlik, mit őriznek meg az anyjuk nyelvéből, és hogy öntik szavakba az érzéseiket. Én szeretem a szép verseket… valamikor színjátszó is voltam. Nagy szerepeket domborítottam, természetesen soha eszembe sem jutott, hogy a világot jelentő deszkákra lépjek, csak iskolás szinten voltam benne mindenben, ami szép és gyönyörűséget ad nekem s általam másoknak. Aki nem iszik, nem kártyázik, annak bőven jut ideje a tanulás mellett is, sok egyébre.- Már akinek. Nálunk általában kétféle diák létezik: aki gond nélkül tanulhat, mert van anyagi háttere és akinek meg kell keresnie a tanulásra valót. Gondolom magának sem lehetett könnyü.- Mi könnyű az életben? Aki semmittevő az arról panaszkodik, hogy megöli a tétlenség, az unalom, aki látástól vakulásig dolgozik, azt sérelmezi, hogy elfut mellette az élet és semmit nem élvezhet belőle. Én mindig tudtam mik a lehetőségeim és csak egy kicsivel akartam többet, de azt el is értem. Ha egy magasugró túl magasra rakja a lécet, kedvét szegheti a sorozatos kudarc, hát nem jobb lassan, de biztosan átrepülni a rúd felett, mint mindent feladva, megjuhászkodva átbújni alatta. Az ember, ha bízik önmagában, sok mindent elérhet. Magában sincs túl sok önmbizalom.- Bennem? De hiszen a fejemre olvasta hogy dölyfös, gőgös vagyok, hogy lenéztem azt, aki alacsonyabb társadalmi csoporthoz tartozik, hogy…- Miért nem vesz fel még egy – két tantárgyat az egyetemen? Persze csak ha komolyan gondolja. Egyik lehetne az angol… mert amíg nem tud különbséget tenni a tengersok jelző árnyalt értelme között és nem tudja egészen pontosan megfogalmazni amit a másikról tart, addig nem beszéli igazán jól az anyanyelvét. Az önbizalom olyan távol áll a gőgtől és a dölyfösségtől, hogy reménytelen dolog lenne közös vonásokat keresni az értelmükben. Az önbizalom hitet, akarást, töretlen erőt feltételez, a gőg és a dölyf nem igazán szép emberi jellemvonás, még akkor sem, ha különben minden oka meg van rá valakinek, hogy gőgös, vagy dölyfös legyen. Mifelénk ugy mondják: van mire szerénynek lennie! Érti már?- Ha ilyen professzorom lenne az egyetemen mint maga, már ma beiratkoznék.- Köszönöm! – nevetett Phil. – De sosem lehet tudni. Az élet hosszú és a java még előttünk áll. Hátha nemcsak a gyakorlati része érdekel a mezőgazdaságnak? A gyakorlat nem esik messze az elmélettől, és gyermekkori álmom, hogy megpróbálkozzam a folyton tanulással. Na, de professzorságig akkor sem vihetném…- Miért nem? Maga mondta, hogy aki hisz önmagában, az mindenre képes.- Bizonyítsa be!- Én? Mivel?- Hogy el sem komorul többé egy olyan fiúért mint Robert. Kár hogy nem video telefonon beszélgetünk.- Még csak az kellene. A hajam kócos, a szemem álomtól duzzadt…- De természetes szépségében tündököl. Biztosan lemosta magáról a sminket mielőtt elaludt.- Nem volt mit lemosnom. Mostanában, semmit nem használok. Nem árt a bőrnek egy kis pihentetés… a szakemberek szerint.- Remélem nem rám érti a szakemberséget, mert igaz ugyan, hogy céloztam a smink feleslegességére, de eszembe sem jutott, hogy hallgatni fog egy tehenészlegényre.- Azt mondta technikus, akkor miért döf újra és újra szíven a szóval, amelyet használtam… és amiért már bocsánatot kértem.- Igaza van. Tehát egy állattenyésztési technikus ne adjon tanácsot kozmetikai dolgokban. Amit én is biztosan tudhatok az annyi, hogy akinek olyan gyönyörű bőre, és szép vonásai vannak, mint magának, az gondoljon a következő nyolcvan évre is. Anyám sosem festette magát, a haját sem. Most hatvan éves, hófehér haja van, de a mosolya olyan tiszta és erőt adó, mint amikor még kisbaba voltam. Akit szeret az ember azt mindig szépnek látja, különösen ha az is szereti, és sosem hervad le a mosoly az arcáról. De nem tartom fel tovább. Gondolom készülnie kell… vagy visszaalszik még…- Ad egy puszit a Laura fehér foltjára a nevemben? – kérdezte meghatódva a lány. – Jó volna tudni, örült-e neki?- Az első adandó alkalommal elmondom.- De mikor lesz az?- Hát ha előbb nem, de a kézfogómon biztosan! Kellemes napot és sok örömet Laura… – mondta kedvesem Phil és letette a kagylót.

A lány még sokáig a markában tartotta. Ugy kapaszkodott bele, mintha Phil hangját akarta volna ott tartani… Tehát szerelmes. De hát csoda, hogy megtalálja a párját egy ilyen ember? Ez még egy kiscsikóhoz is hűségesebb, önfeláldozóbb, mint Robert volt hozzá, akit állítólag szeretett.- Mi bajod kislányom? – kérdezte pár napra rá az apja. – Ennyire bánt, hogy elmaradt mellőled az a fiú?- Robert?- Igen. Azt mondtad komoly a dolog. Tulajdonképpen ö hagyott el, vagy…- Nem érdekes papi. Ö elárult én elhagytam. Nem érdekes. Mintha ezer éve lett volna.- De akkor miért vagy olyan lehangolt? Az embernek az az érzése, hogy pár hét alatt felnőttél, de az a baj, hogy nem tudom megfontoltabb is lettél-e vagy csak szomorúbb, kedvetlenebb.- Sokat tanulok papi. Angol irodalmat is hallgatok…- Csak hogy teljen az idő, vagy érdekel is?- Érdekel papi.- Na de ennyire? Az utóbbi hetekben nem jöttél velünk sehova. Ott a sok vidám fiatal, mi pedig ketten képviseljük a Wilson családot anyáddal. Annyira csak nem köt le a tanulás, hogy szórakozni is elfelejts.- Angélával találkozom, beszélgetünk, vagyis minden oké.- Te tudod kislányom. Egyébként, ha már úgyis vége Roberttel, elárulhatom neked, hogy megkönnyebbülést jelentett számomra a szaki tás. Az hogy nem vagyonos ember ebben a korban még nem hiba, hiszen hacsak nem örökölte amije lenne, még nem igen szerezhetett volna jelentősebb vagyont, de hogy nincs is benne ambíció, az baj. Elég aggasztó információkat kaptam róla. Nem veszi komolyan a munkáját, egy munkahelyén sem tud gyökeret ereszteni, vagy nem hagyják, hogy gyökeret eresszen, mert a bankvilágban napi teljesítmények, ötletek, agilitás, frissesség szükségeltetik, akárcsak az élet minden területén, és Robertből mindez hiányzik. Nem mondom jóképű fickó, de örülök, hogy nem kerülünk rokoni kapcsolatba. Szeretném az egyetlen lányomat boldognak látni. Olyan nagy kívánság ez? – kérdezte és megcsókolta Laura arcát. – Mennyiért mosolyognád el magad?- Semmi pénzért papi, de egy kedves szóért, nem is kell kérned rá.- Szeretlek, Kicsim!- Én is papa.- Végre mosolyogsz. Anyád már belebetegszik a bánatodba. Más is csalódott már életében, gombház… mindent ki lehet heverni.- A csalódást esetleg, de a reménytelen szerelmet soha. – jegyezte meg nagyon szomorúan Laura.- Reménytelen? Ugy tudom Robert hetekig ostromolta a várat, miután összekoccantatok, és te hajthatatlan voltál. Ha szereted, nehogy azt hidd, hogy reménytelen a dolog, még annak ellenére sem, hogy az imént elmondtam róla a véleményemet.- Nem erről van szó Papi.- De hát akkor miről?- Hiszen ha tudnám, papi?- Mondd kislányom nincs ott a karon valami jó képességű pszichológus professzor aki még az én kislányomnak is képes volna a lelkébe látni, vagy legalábbis kiszedni belőle: mi az ami fáj?- Nem igen hiszem papa. Nem vagyok túl közlékeny. Te is felejtsd el, amit mondtam. Butaság volt. Kicsúszott a számon.- Már hogy az ördögbe felejthetném el, hogy az egyetlen lányom reménytelenül szerelmes valakibe. Nős az illető?- Nem tudom!- Nem vagy neki elég jó? Elég vagyonos?- Nem ilyesmiről van szó papa, éppen ellenkezöleg.- Szegény, mint a templom egere? Mondtam már hogy nem számit, csak ember legyen a talpán és ne lássalak ilyen búval béleltnek. Ez már felér egy betegséggel. Abból legalább előbb utóbb kigyógyulhat az ember, de te egyre nagyobb letargiáéba süllyedsz, és most már azt is tudom miért: reménytelen szerelem. Megáll az eszem. Biztos, hogy nem nős az illető?- Nem… azt hiszem nem… de a legjobb úton halad afelé hogy családot alapitson.- Akkor meg mi a baj? Hátha még visszafordítható a dolog, ha megtudja hogy szereted, esetleg…- Sosem tudnám elvenni valakitől. Azt mondta szereti. Hát legyenek boldogok!- Mondta? De hát mikor… hol?- Nem fontos papi. Felejtsd el. Megyek tanulni.

Artúr Wilson még aznap megbízott egy magándetektívet, hogy figyelje a lányát, de nagyon diszkréten. Mindenről tudni akart: kivel találkozik, hol. Ha lehet készítsen róluk fotót is.

Eltelt két hét minden jelentenivaló nélkül. Senki nem tűnt fel Laura környezetében, aki addig ne lett volna látható vele

Laura esténként, mielőtt lefeküdt, ellenőrizte, oda van-e kapcsolva hozzá a vonal. Már ott tartott, hogy öt óra körül magától ébredt, és hirtelen felkapta a kagylót, mert azt hitte csengett. De a készülék mindig vonalat adott. De hát miért is jelentkezne? Boldog szerelmes, aki el van foglalva a választottjával. A kézfogó pedig nem sürgős… legalábbis neki nem. Még akkor sem, ha tudja, hogy azon újra láthatná… és megsimogathatná a kis csikót aki a nevére hallgat. Vajon ö elmosolyodik, amikor ránéz, ellágyul a mozdulata ha simogatja? Miért jelentene neki egy kis csikó többet a többinél, csak azért, mert Laurának hívják, s ráadásul több a kellemetlen emlék ami hozzá Füzi, mint ami kellemes érzéseket ébreszthet benne. Hogy is lehetett olyan fennhéjázó. Gyűlöli a pénzt. Az tette gőgössé, elkényeztetetté. Ha neki is ugy meg kellene dolgoznia mindent centért, mint Philnek, kora hajnaltól, késő estig, sőt ha kell, éjszaka is, akkor biztosan becsülné, mert tudná, hogy abból él. De neki eddig a pénz csak a tékozlást jelentette. Otthon mindene megvolt, semmi nem számított elérhetetlennek, amit meglátott, vagy elirigyelt valakitől. És ami a legérdekesebb, így visszagondolva semminek a megszerzése nem okozott neki olyan felhőtlen és hosszantartó örömet, mint az a perc, amikor megtudta, hogy róla neveztek el egy kiscsikót, aki azonnal lábra állt, és fehér folt van a homlokán. Phil ismeri a boldogság titkát. Tudja, hogy nemcsak pénzzel lehet örömet szerezni másoknak, és talán magunknak sem. Olyan boldogan mesélte el, szinte látta ahogy ragyog az a szép, okos arca. A tengerzöld szemek… Őrület. Már akkor is látja, ha nem akarja. Ez így nem mehet tovább. Mit is mondott az apja: soha nem megy velük a partikra, hát a legközelebbin ott lesz. És táncol, szórakozik, mosolyog, hátha képes lesz megértetni magával, hogy nem érdemes olyasmin búslakodni, amit úgyis képtelenség megváltoztatni.

A parti két nap múlva, szombaton este volt. Szülei megörültek amikor közölte velük, hogy ö is megy.- Végre, már ugy sem győzlek kimentegetni. Boldog boldogtalan utánad érdeklödik.- Csak egyet mondjál papa, persze Roberten, vagy Angélán kivül.- Na várj csak… tegnapelőtt egy egyetemi tanár kérdezte: hogy van a kislányuk?- Egyetemi tanár? Legalább olyan, akit élvezet hallgatni az óráin, vagy valami ecetes uborka, akinek kínszenvedés végigülni- Nem tanít téged…- Ezt meg hogy érted? Máshonnan ismer? Ugy értem találkoztunk már, amikor veletek voltunk valamelyik partin, vagy egyebütt?- Kizárt dolog, mert én nem ismerem, anyád sem emlékezett rá.- Akkor honnan tudjátok, hogy egyetemi tanár?- Megkérdeztük a háziakat: ki volt az, akivel az imént beszéltünk?- Hogy hívják?- Tudod, hogy nem illik kíváncsiskodni. Ö nem mondta, mi nem kérdeztük. Gondoltuk annyi tanár ismerhet téged az egyetemről, hogy…- És nem lehetne… szóval nem tudnád megkérdezni tőle?- Miért érdekes ez?- Hülyeség. Felejtsd el, papi.- Csakis az egyetemről ismerhet. Meg is lennék sértve, ha nem tűnnél fel ott, olyan tanárnak is, aki nem tanít. Tudod, hogy nagyon szép vagy. Különösen amióta nem fested magad? Minek is?! Akinek ilyen szemei vannak, és istentől serpü szempillákat kapott, a szája pedig akár a kibuggyanóvá érett vérvörös gyümölcs…- Papi, ne udvarolj! – nevetett Laura. – Azért mert veletek tartok, nem kötelező! Különben is saját szórakozásom érdekében dugom ki az orrom a házból.- Mindegy nekem miért, fő hogy kidugod. Szép legyél…- Az előbb próbáltál meggyőzni arról, hogy mindig az vagyok! – adott egy puszit apjának a lány.- A ruhádra gondoltam. A tengerzöld, könnyű anyag jól áll neked, megy a szemed színéhez. Ugy emlékszem láttam rajtad egyszer valami olyasmit. Ha kérhetek valamit a szülinapomra, az a kívánságom, hogy azt vedd fel.- Ugyan papi, mikor lesz még a szülinapod, de oké. Azt veszem fel. Ugy festek majd benne, akár egy démon.- Ha vampra sminkelnéd magad, de ha természetes maradsz, olyan megnyugtató leszel, mint az apró fehér hullámokkal, alig fodrozódó, fenséges tenger. Jó lesz rádnézni… megnyugtató. Csak aztán nehogy feldühítsen valami, mert akkor azonnal elüt a szemed színe a ruhádétól.- Papi, csak te hiszed, hogy a szemem kék lesz, amikor haragszom. Szerintem mindig egyformán zöldes, akár a macskáé…- A cicáé.- Egykutya. A cicát sem szeretem… taszít a természete. Egyik pillanatban dorombol, simul, törleszkedik, a másikban fuj és karmol.- Ki akar sajátítani magának! – fejezte be az apja.- Ezt most ugy mondtad, mintha…- Nem akartalak megsérteni, de néha kicsit macskatermészetű vagy. Főleg ami a fújást és támadóhelyzetet illeti. Valamikor hízelegni, ölelésbe simulni is tudtál, de mióta azt hiszed magadról, hogy felnőttél, leszoktál róla. Kár. A gyengédségre mindenkinek szüksége van. Jó ha fogadják az ember vonzódását, szeretetét, és viszonozzák. Önmagadat bünteted, ha nem hagyod hogy szeressenek. Legalább nekünk. Olyan lettél, akár egy süni.- Most macska vagy süni… – nevetett a lány.- Mikor melyik! Egyik végletből a másikba estél. De semmi baj, azt is lehet szeretni benned, hogy nem vagy unalmas, langyos viz, mindig képes vagy meglepetést okozni az embernek. Csak megtaláld hozzá a megfelelő partnert. Ugy értem aki eltűri, vagy fogadja, a megnyilvánulásaidat, és szeretettel viszonozza. Nagyon hasonlítasz anyádra… de jól együtt lehet élni veletek. Nekem elhiheted. Huszonöt éve gyakorolom. Bárcsak téged tudnálak olyan boldognak, mint mi vagyunk.- Mert anya mindent rádhagy.- Mert anyád szeret, és én nem kérek tőle mást csak amit én is ráhagynék. Ilyen egyszerű ez. Előfordul, hogy utána meg hányja – veti az ember a dolgokat, de mindig a pillanatnyi reagálás a fogadókészség a döntő. Tönkreteheti az ember egész napját, ha morcosan, vagy hitvesi csók… jól értetted, nem puszi, hanem odafigyelve, érzéssel váltott szerelmes csók nélkül lép ki a házból. Velem még sosem fordult elő. Az sem hogy ne azzal köszöntsük egymást, amikor újra találkoztunk. De hát neked magyarázzam?! Itt élünk elötted.- Igaz papa, és sokszor elég furcsán érzem magam, főleg mostanában, amikor már tudom is, hogy mit jelent a csók! Néha annyira egymásba tudtok felejtkezni…- Így van ez rendjén kislányom. A házasságot nem elég megkötni, karban is kell tartani és nem illik rá az idétlen mondás, hogy ki az a bolond, aki kifogja a halat és utána is csalival eteti. Öt perced van az indulásig, különben itt hagylak és az ember sosem tudhatja mit hoz az este. Hátha ezúttal megbánnád, hogy itthon maradtál. Nyugtával a napot…

A parti olyan volt mint a sok – sok régi. Laura megpróbált uralkodni a rosszkedvén, és hazafelé menet hazudott volna, ha apja kérdésére azt feleli: nem mulatott jól. Voltak táncosai, Robertet nem látta, Angellával sokat beszélgettek, nevettek, a zene is kellemes volt, mit akarhat még egy partitól, amelyről hiányzik valaki?! És mindig is hiányozni fog.- Mindig hiányozni fog? – ismételte meg önmagának amikor lefeküdt, és elfogta az utóbbi napokban egyre felerősödő nyugtalanság. Két dolgot tehet, vagy lemond Philröl örökre, vagy megpróbál valahogy a közelébe férkőzni. Látnia kell! Talán utoljára az életben, de beszélnie kell vele, még a… kézfogója előtt. Hacsak nincs túl rajta réged – rég, csak az ö meghívásáról feledkezett el. Kiugrott az ágyból és elővette a telefonkönyvet. Hogy ez eddig nem jutott eszébe?! Nyolc Phil Hopkins sorakozott egymás alatt. Három közülük doktor, professzor, vagy tanár volt. Most kezdje hívogatni őket? De hát kész elmebaj amiben bízik! Hogy is lehetne egy tehenészlegény egyetemi tanár? De akkor ki volt az, aki érdeklődött utána? Amióta apja a fülébe tette a bogarat, azóta nem megy ki a fejéből, hogy hátha Phil… Türelem. Megígérte, hogy jelentkezni fog. – próbálta lehűteni magát. Csakhogy akkor már késő lesz. Nem állíthat oda hozzá a kézfogóján: itt vagyok, szeretlek, ne vele tarts kézfogót, hanem velem. Bolondokházába zárnák, nem is szólva, annak a szegény gyanútlan lánynak a bánatáról. Egyiket azért mégis felhívja: éjjel kettőkor. Na és?! Ha ö az, akkor még otthon van, ha nem ö az, akkor már otthon van. Tárcsázott és biztos volt benne, hogy nem jön ki a hang torkán, ha Phil szól bele a kagylóba.

Tévedett.- Bocsánat! – mondta az álmos dörmögő hangot hallva. – Azt hittem Phil Hopkins számát tárcsáztam.- Így is van, de kicsoda maga?- És maga?- Én Phil Hopkins vagyok.- Egyetemi tanár?- Igen… de miért fontos ez éjnek évadján. Most engem hívott, vagy nem?

Letette a kagylót. Még elnézést sem kért, de ha már belekezdett a pimaszságba, nem hagyja abba. Ki tudja képes lesz-e erőt venni magán újra, és tovább hívogatni a Phil Hopkinsokat. Tárcsázta a következöt.- Tessék, Phil Hopkins lakása beszél.- Elnézést… én Mr Hopkins egyik hallgatója vagyok és…- Miben segíthetek, igaz hogy késő van, és a férjem itt alszik mellettem, de hátha én is tudok segíteni. Nem szívesen ébreszteném fel, ha nem muszáj.

Katt. Letette a kagylót. Még hogy a felesége és nem lenne szíve felébreszteni. Vagy már megnősült, vagy ez sem az. De hát hogy is lehetne az? Agyára megy a reménytelenség, csak nehogy rájöjjön, hogy ez is olyan, mint a többi fellángolása volt. Hívta a harmadik számot.- Phil Hopkinst keresem! – mondta azonnal, amikor egy álmos férfihang felvette a kagylót.- Sajnos a gazdám meghalt. Tegnap temettük. Kit irhatok fel a kondoleálók sorába?- A kondoleálók… de hát… hány éves volt a gazdája?- Hetvenkettő, de nem volt várható, a tragédia. Szívhalál. Hirtelen jött. Tehát?- Téves kapcsolás! – mondta Laura és letette a kagylót. Három szám, és ha lenne fantáziája három sztorit kerekíthetne a néhány szó, vagy mondat köré. Belehallgatott, vagy inkább taposott három család életébe… de sajnos, vagy inkább hál istennek, egyik sem Philé volt. Csak azt a farmot megtalálná. Ha lesz elég mersze megpróbálja még egyszer… de azután jobb ötlete támadt, és a biztató reménykedés, hamar álomba ringatta.

Másnap délelőtt nem volt órája. Tanulást ütemezett be, de a kíváncsiság hamar felébresztette. Újra elővette a telefonkönyvet és feltárcsázta az első intézményt, ahol mezőgazdászokat és állattenyésztöket képeznek.- Elnézést kérek, a férjem egyik évfolyamtársát keresem. Önöknél végzett, de ne kérdezze melyik évben. Van esetleg olyan kimutatásuk, amely ömlesztve és alfabetikus sorrendben tünteti fel az oktatásban résztvevők nevét?- Hogyne asszonyom. Kit keres?- Phil Hopkinsot?- Egy pillanat… milyen korú lehet az illető, mert már azoknál tartok akik tizenöt éve végeztek…- Harminc körüli.- Akkor nem jól emlékszik asszonyom. Hozzánk ilyen nevű fiatalember nem járt.- Köszönöm! – mondta Laura, és hívta a következő egyetemet, főiskolát, szakiskolát és mindent ami az állattenyésztéssel, biológiával, vagy agrártudománnyal kapcsolatos.

Dél volt mire az utolsó számot tárcsázta.

Már kívülről tudta a szöveget, amit valamennyi helyen elsorolt. Amikor befejezte nagyot sóhajtva elhallgatott, és várt. Reménytelen! – gondolta, de nem lenne nyugta, ha egyet is kihagyott volna. Annyi állam van az egyesült államokban, miért kellett volna Philnek éppen ebben végeznie?- Annyira itt végzett asszonyom, hogy itt is maradt nálunk tanitani.- hallotta másodperceken belül.

Biztosan ö az egyik, a két élő tanár közül, akiket az éjjel szerencséltetett a hívásával. – gondolta.- Most nem tudom kapcsolni, mert kinn van a farmján. Két hely van ahol biztosan meg lehet találni az egyetemi katedrán, vagy a farmján. Az ember sosem tudja, hogy kit tiszteljen benne inkább, az elméleti, vagy a gyakorlati szakembert.- Pedig nem hetven éves? – kérdezte vagy mondta, óvatosan Laura.- Hiszen ha már annyi lenne, nem is csodálkoznék az elhivatottságán, de a harmincon is innen van.- És szőke? – kérdezte lassan ficánkoló örömmel.- Dehogy kérem. Koromfekete, hullámos hajú és a szeme eltéveszthetetlenül…- Zöld?!- Eltalálta. Ismeri?- Azt hiszem igen. Megmondaná a farmja címét vagy a telefonszámát.- Hát nem is tudom. Talán inkább várja meg amíg benn találja és kérje el tőle. Nem nagyon örül, ha ott zavarják, vagyis tele van programmal. Szemléltető előadások, szakmai viták… tudja hogy van egy tudománynak élő embernél. Hívja holnap délelőtt, akkor biztosan itt találja, mert három órája lesz.- Köszönöm asszonyom. Az isten áldja meg! – mondta Laura olyan boldogan, hogy az utolsó szavai már örömsírásba csuklottak.- Tehát holnap délelőtt?! – ujjongott, mihelyt letette a kagylót. De nem hívja, esze ágában sincs. Elváltoztatja a külsejét, nehogy ráismerjen, ha véletlenül összetalálkoznak, és odamegy. Beül az előadására, és nemcsak láthatja, hallgathatja is. Mert hogy Phil az, abban már egészen biztos volt. Vajon mást is ugy el tud andalítani, ahogy öt képes volt levenni a lábáról?! Biztos volt benne, hogy a fekete hajú, zöld szemű, harmincon innen lévő Phil Hipkinsból nem igen létezhet kettő, csak tudná hogy az öt, foglalkozási megjelölés nélküli telefonszám közül melyik lehet az övé. De jobb hogy nem tudja, mert ugy sem bírná ki, hogy fel ne tárcsázza, és mindent elronthatna. Csak legalább a hangját hallhatná?! De hát nem hívogathat fel öt családot, csakhogy hallja a hangját! Holnap gyönyörű nap lesz! – sóhajtotta és először vette észre hosszú idő óta, milyen ragyogóan süt a nap.

Tudta, hogy még mindig abbahagyhatná. Talán nagy csalódástól kímélhetné meg magát, ha nem akarna mindenképpen Phil nyomára jutni. Jobb lenne, ha nem élné bele magát semmibe, hiszen tudhatja, hogy a szíve már a másé… és sokkal becsületesebb annál, annál mintsem ott tudjon hagyni valakit, akiről olyan áradó szeretettel beszélt.

Reggel korán ébredt és gondosan elkészítette új arculatát. Ugy surrant ki a házból, hogy senkivel nem találkozott, mert aligha ismertek volna rá, vagy azonnal megkérdezik: hova így, ilyen lenyalt hajjal, arctakaró napszemüvegben és szedett – védett – egyáltalán nem az ö stílusa – öltözékben. Akkor nyugodott meg, amikor már a kocsiban ült. Belenézett a tükörbe és jólesően állapította meg, hogy, ha véletlenül találkoznának, a saját anyja sem ismerne rá. Közel két órás autóút állt előtte. A város, amelyben Phil tanít, még ötven kilométerre esik attól a bekötő úttól, amelyig, mint legmesszebb lévőig, a nyomozása során elmerészkedett. Kilencre ott akart lenni, mert bár a kedves hölgy azt mondta három órája lesz, de azt nem kérdezte meg: mikor.

Az előadótermet könnyen megtalálta. Az ajtón ott állt Phil neve, és az előadás témája: embriók mesterséges úton történő beültetése, és a sejtosztódásos tenyésztési rendszer! Te jó ég! Amennyit ö ebből érteni fog. Majd megpróbál okos arcot vágni. Bement és leült az egyik felső padsor szélére. Már majdnem tele volt a terem. Három perc hiányzott a kilenc órához.- Te új vagy? Nem láttalak még itt. – szólította meg, a mellette ülő lány.- Igen… nemrégen költöztünk a városba és szondázom az előadókat. Ö milyen?- Még kérdezed? Látszik, hogy új lány vagy a halpiacon. Isteni! – mondta a lány, mintha valami csodálatos izü ételről beszélne.- Mint tanár?- Is!- Vagyis jóképű?- Kinek a pap, kinek a papné. Nekem ö… kellene.- Nős?- Dehogy, hiszen ha azt lenne nem dobogna annyi szív utána, feleslegesen.- A tied is?- Na hallod? Fekete magas, izmos, csak a szeme furcsa egy férfinél. Vagyis inkább ritka. Zöld. De azért el tudnék képzelni vele egy éjszakát az ágyban. – nevetett a lány. És nemcsak én! Vagyunk egy páran, akik miatta szerettünk bele az állatokba…- Könnyen megy? Ugy értem a megkörnyékezése! – kérdezte Laura fülig pirulva.- Egy frászt. Eddig csak egy lány akadt aki…- Aki?- El mert dicsekedni, hogy megvolt neki. De a fiuk leégették, meg a többi lány, akik sokkal klasszabbul néznek ki mégis pofára ejtette őket a prof. Nem fogod elhinni milyen ocsmányak vagyunk mi nők. Olyan is akadt már aki kiment a farmjára, és belopakodott az ágyába…- Ne mondd… mire ö?- Beültette a kocsijába és elvitte az első közlekedése eszközig.- Kitette a tanyájáról?- Miért? Ha ott tartja jobb lett volna? Hely biztosan akadt volna a kába szerelmes számára, de a prof gondosan ügyel, hogy a tanár – diák kapcsolaton ne essék csorba. Betartja és betartatja a játékszabályokat. Mint érdeklődőt, bárkit szívesen lát a tanyáján, de csak bejelentve, tisztességes körülmények között.- Te jártál már ott?- Igen.- Messze van?- Harminc kilométer. Busszal mentünk és azzal is jöttünk. Isteni volt. Tudod egészen más tanulni, hogy bújik ki a csibe a tojásból, vagy hogy ellik egy tehén és látni… s ráadásul ha valaki, ö aztán igazán ért a világrasegitéshez…- Ezt hogy érted?- Állatorvos is, nem tudtad? Szinkronban végzett két egyetemet. Haláli fej… de pszt… már jön.

A hallgatók egy emberként pattantak talpra, amikor Phil Hopkins megjelent a katedrán, majd visszaültek és lábukkal dübörögve fejezték ki az iránta érzett tiszteletüket, vagy inkább rajongásukat. Laurát meghatotta a jelenet, hiszen az ö általa látogatott órákon, leginkább félig alvó, tengő – lengő diákok vártak az unalmasan előadó profokra.- Phil körülnézett, kisfiús szemérmességgel elmosolyodott, majd azon az álmában is folyton visszatérő, utánozhatatlanul kedves hangján, beszélni kezdett.- Köszönöm az érdeklődésüket, akkor csapjunk a lovak közé. Apropó lovak. Laura remekül van… ugy ugrándozik akár egy… kis tündér, vagyis inkább csikó. Akinek kedve van látogassa meg. Biztosan örül majd neki. Laura csodálatos és nagy terveim vannak vele. Ha beválik amit szeretnék, minden álmom megvalósulna, mondta ellágyuló arccal, majd mint a kutya, ha eső után megrázza magát és hirtelen víztelenné válik, elkomolyodott és belekezdett a téma taglalásába.

Laura ugy ült a helyén, akár egy szélütött. A kiscsikóról szóló beszámoló, felért számára ezer szerelmes levéllel és tíz kosár rózsával. Semminek nem tudott volna ugy örülni, mint annak a néhány szónak, amelyet véletlenül hallott meg, de érezte, hitte, hogy amíg Phil a kiscsikóról beszélt, vagyis minden kedves jelző, amit vele kapcsolatban elmondott… valahol a lelke legmélyén fogant és neki szólt. Vagy inkább róla is! Hátha ö lenne az, aki beválthatná a csodálatos terveket, álmokat. Csakhogy a kiscsikó az… és még valaki, akit ez a csodálatos férfi szeret. Hallgatta a zsongító baritont, és bár abból a sok latin kifejezéssel tarkított előadásból nem sokat értett, de szemüvege bástyája mögül gyönyörködhetett reménytelen szerelmesébe. Phil olyan élvezettel adott elő, hogy nem csoda ha szinte mozdulatlanul hallgatta a népes diáksereg. Miközben nézte a férfit, fejében egymást kergették a gondolatok. Egy okkal több, hogy nem kerülhet többé a szeme elé, hiszen azonnal észre kellett volna vennie, hogy a sáros csizma, a kopott farmer és a kockás ing ellenére sem az, akinek mondta, vagy inkább mutatta magát. Egyszeriben nevetségesnek érezte a bosszút, amelyért tízezer dollárt ígért. Mi vihetett rá egy ilyen tudóst, hogy egyáltalán végighallgassa, nemhogy bele is menjen abba az örültségbe. Ha ott el is vakította a bánat és a bosszúvágy, de legalább, amikor újra látta a kifogástalan szmokingban, vagy Barbaráék partiján már rá kellett volna jönnie, hogy valami nem stimmel. Apja sokszor mesélt neki a szabójáról, akihez élvezettel járt próbálni. Azt állította, hogy az az ember polihisztor, pedig sosem végzett semmiféle egyetemet, de mivel a két keze és a szeme egész nap foglalt, hiszen ül és ölt, szab, varr, de a rádió segítségével határtalan és sokféle tudásra tett szert. Amit nem értett, azt valamelyik kliensétől megkérdezte és olyan tudásanyagot gyűjtött össze a negyven év alatt, hogy bármelyik egyetemi katedrára odaállhatna vele. Pedig csak egy szabó! – jutott eszébe Laurának a sokszor megbánt lenézö jelző: tehenészlegény. Hova tette az eszét, hiszen amikor a partin táncoltak a karjaiban tartotta és beszélgettek. Másra is fordíthatta volna a szót, és akkor biztosan kibújik a szög a zsákból, de öt csak az a semmirekellő Robert érdekelte, és önsajnálatában se látott, se hallott. Undorítóan viselkedett. Ha Phil helyében lenne, sosem bocsátotta volna meg neki. Mióta tudja, hogy Phil komoly tudós, még érthetetlenebb számára: miért vállalta a pénzért csábító nem túl hízelgő szerepét? És bele is fogott, sőt véghez is vihette volna, ha az utolsó pillanatban nem fordul minden a visszájára. De vajon elment volna-e a végletekig. Hiszen Barbara nem a tanítványa és az egyetem, meg az a város elég messze esik egymástól. Hogy nem a pénzért ment bele az biztos, de partnerkapcsolatra sem volt szüksége, hiszen amint hallotta, válogathat a felkínálkozó lányok közül. Vagy válogathatna. De egyszer minden diák végez és akkor vége a tilalomnak. A farm pedig ott van, és szabadon látogatható. Amikor egy komoly tudós belemegy egy olyan örültségbe, még akkor is sokat vállal, ha elég messze kell Szinre lépnie, ahol nem igen számolhat ismerősökkel. Minek is kellett neki akkor ugy mellre szívni Robert árulását és nekivágni az országútnak? S főleg befordulni arra a bekötő útra?! Ment volna, amíg észhez tér. Vagy lehűtötte volna a haragját egy autós büfében lehajtott jéghideg Colával. De ö befordult, a kocsi elromlott, Phil meglátta, odalovagolt hozzá, és minden ugy történt, ahogy megesett. De hát miért? Hacsak nem a sors akart valamit a kettőjük találkozásával. Ha akart is, későn fordult be azon a mellékúton, vagy képtelenség hogy már akkor is meg lett volna a csodálatos életre szóló társjelölt. Sokkal becsületesebb annál, mintsem akkor is vállalkozott volna egy olyan ocsmány kalandra amelybe az ö hisztije belerántotta. Vajon szóba állna-e vele, ha bemenne a szobájába? Hogy is mehetne be? De a farmra kimehet. Ott mindenkit szívesen lát, és hátha öt sem dobja ki. Alig g várta, hogy vége legyen az órának, és még tartott a köszönő lábdübörgés, amikor odasúgta a mellette ülő lánynak.- Kíváncsi lettem Laurára. Elmondanád hogy jutok el abba a híres, egyetemi szintű gazdaságba.- Kocsid van? – kérdezte a lány.- Igen.- Akkor könnyű dolgod lesz, de lehetőleg olyankor menj, amikor ö is ott van, habár egy nyugalmazott prof mindig ott tartózkodik. Udvarosnak hinnéd, vagy segédmunkásnak, de az is jó fej. Valamikor ö tanította a mi zseninket. Legtöbbször az öreg mutatja meg a gazdaságot, mert ö, még ott is annyira elfoglalt.

Laura berajzolta a térképén a farm helyét, és azután a telefonszámot kideríteni, már szinte semmiség volt. Amikor hazafelé hajtott lassított a letérő útnál. Az volt, amelyiken már egyszer bement a farmig és beszélt egy öreggel! Nem érti! Tudós emberek olyan mókás kedvűek lennének, hogy jobban esik a lelküknek ha átejtik a nem kívánatos látogatót, vagy finomabban szólva, tévedésben tartják? De hát valami szórakozás mindenkinek kell és ki ebben leli örömét, ki abban, hogy szédült lányokat nem túl udvariasan elutasít. Ugy látszik, ö nemkívánatos vendég volt, hiszen hallhatta, csak azt fogadják a farmon, aki bejelentkezik, és nem örülnek, ha valaki váratlanul érkezik, mert attól az is kitelik, hogy befekszik a gazda ágyába. Még hogy az öreg nem ismerte Phil Hopkinst? Vajon miért tagadta le? Ha annyi fiatal mehet a farmra, honnan tudta, hogy öt el kell terelnie onnan? Biztosan Phil kértre rá, de honnan tudta, hogy ö az akit el kell távolítani a tanyáról. Hát persze! Annyiszor megjelent már a képe képeslapok társasági rovatában, hogy nem nagy dolog volt keríteni egy fotót és kirakni a farm szégyentáblájára: ezt a nőt le kell vakarni, el kell téríteni még a környékről is.

Elég kedvetlenül érkezett haza.- Hol voltál kislányom, kérdezte apja, amikor letusolt, és bement az ebédlöbe.- Átruccantam az Agráregyetemre, meghallgatni egy profot.- Átruccantál? Ez azt jelenti, hogy nem a helybéli egyetemen voltál kíváncsi valakire?- Ahogy mondod. Kétszáz kilométert vezettem.- És megérte? Sose mondtad, hogy érdekel a mezőgazdaság. Én örülnék a legjobban ha érdekelne valakit a családban. Minden vágyam egy farm, amely ha nem is gazdaságosan termelve, de valamennyi háziállatból tart néhányat, mutatóban. Csodálatos lehet köztük az élet. És tudod miért, mert nem tudnak beszélni…- Csakhogy nevetni sem, de azért nagyon édesek. Főleg a lovak… – jegyezte meg ellágyuló arccal Laura.- Azt hittem nem kedveled a lovakat. Annyiszor ajánlottam hogy tanulj lovagoni.- Én csak addig szeretem őket, amíg kicsik…- Amíg csikók? – kérdezte az apja. – A ló hamar nő. Másfél, két éves korában már akkora, mint az anyja.- Csodálatosak lehetnek, amikor világra jönnek, és remegő lábakkal azonnal talpra állnak… homlokukon fehér folt, és pár nap múlva ugy hancuroznak akár… a… akár… a.- Csikók! – nevetett az apja. – Filmben láttál valami hasonlót, vagy…- Valaki mesélt róla.- Ha ennyire odavagy a csikókért, a legközelebbi születésnapodra…- Ne papa! Nagyon kérlek ne. Nem akarok olyan csikót, amit veszel. Olyat szeretnék amelyik a szemem láttára születik. Amelyik előttem próbál felállni, odadörgölődzik az anyjához és boldogan tűri, a mosdatását. Szeretném megcsókolni a fehér foltot a homloka közepén…- Ha még azt is hozzáteszed, hogy a reménytelen szerelmed egy ló, vagy titkolt vágyad, hogy csikógondozó legyél, akkor azonnal kerítek egy pszichológust.- Komolyan beszélek papa. Hát nem csodálatos, ha egy farmon, a gazda segítségével világra jön egy aranyos kisviskó, akivel tervei lehetnek, akit simogathat, akiből akár versenylovat is nevelhet…- Mondd létezik a világon egyetlen olyan nő, akit egy férfi képes megérteni, mert hogy sem az anyádat sem téged, de még a munkatársnőimet sem vagyok képes kiismerni, az már kezd egy kissé kétség beejteni. Ennyire rossz emberismerő vagyok? Itt élek veled születésed pillanatától és most hallom először, hogy kedveled a háziállatokat. Miért ennyire titokzatosak a nők?- Mondd papa létezik a világon egyetlen olyan férfi, akit ki lehet ismerni, aki olyan akár egy pohár tiszta víz és amit mond az ugy is van? – felelt a kérdésre, kérdéssel Laura.- Létezik! – vágta rá az apja azonnal.- Hát látod papi… ez a baj. Ha minden ugy van ahogy mondja, akkor az… az borzasztó! – mondta és kisietett a szobából.- Kezdem érteni a homoszexuálisokat! – fakadt ki Mr Wilson. – A férfiak valóban jobban kiismeri hetik egymást, mint akármelyikük is egy nőt! Mindig jót akarok, mégis rosszat mondok. Most mi baja? Ha azt vágtam volna rá, hogy nem létezik, annak örült volna? De hát mi örömét lelhetné egy olyan fickóban, akinek minden szava hazugság, aki nem azt mondja amit gondol, vagyis az igazat! – nézett az egyre értetlenebbül hallgató feleségére, tanácstalanul.- Ne izgasd fel magad drágám. Azért tartod Laurát különcnek, mert sok mindenben hasonlít hozzád. Az ember nem mindig fogadja szívesen a tükörképét, különösen ha a hibáit tolja elötérbe.- Érdekes, ha Laura erényeiről van szó, azokat tőled örökölte, de amikor érthetetlen dolgokat művel, az apja lánya.- És az a kedves benne. Imádtalak, amikor érthetetlen dolgokat műveltél. Vagy már mindent elfelejtettél? Fondorlatos udvarló voltál, de én csak mosolyogtam rajtad: hiábavaló erőfeszítés volt. Én már az első pillanatban imádtalak és azóta is szeretlek, valamennyi átörökített és egyéni hibáddal, erényeddel együtt. – mondta az asszony és Mr Wilson arca megenyhült.- Minden nő egy külön regény! – szögezte le, majd odahajolt a feleségéhez és megcsókolta.

Laura két napig szervezte a farmon történő látogatását. Nem ment könnyen. A nagybátyját kérte meg, aki mindig képes volt vele közös hullámhosszra kerülni, ami sok esetben azt is jelentette, hogy minden marhaságban gondolkodás nélkül benne volt, ellentétben apjával, aki bármit megtett volna érte, de előbb végigzongorázta a lehetőségeket és azok esetleges következményeit. Hogy lehet két testvér ennyire különböző! – gondolta sokszor Laura, amikor bohém természetű, nagybátyját hallgatta.

Mark bácsi végre jelentkezett.- Szombaton egész nap ott lesz. Több birka ellése várható. Legjobb ha egyenesen az akolban jelentkezel. De nem a te álom autódon menj ám. Az egyik tragacsom rendelkezésedre áll. Látod ilyenkor milyen jól jön, ha az ember gyűjti az ócskavasat?- Különösen ha olyan remekül rendbe hozatja, mint te a tieidet.- Olyat kapsz, ami még nincs rendbe hozva. Az öreggel beszéltem. Jól tudod. Nyugalmazott professzor, de jó barátja a te szerelmednek…- De Mark bácsi…- Miért? Nem az? Sosem találkoztam még olyan sráccal akiért ilyen marhaságra képes lettél volna. Te és a farm? Ég és föld. Van fogalmad neked milyen levegő van egy akolban, vagy mit kell csinálni egy istállóban, annak akire rábízzák, hogy hányja ki a trágyát és almozzon meg? Szedtél már össze tojást a tyúkok alól? Fejtél már tehenet, akár fejőgéppel is? Jó sok parfümöt vigyél magaddal, mert az állatoknak szaguk van, sőt az istállóknak is… isteni istálló szaguk. Mindigis szerettem a tiszta istálló szagát. Elhiheted nekem kislányom, hogy ami természetes, és amire ugy néz az ember, hogy azt látja amit látni akar, no és persze tiszta, az nem lehet undorító, vagy bűzös. El sem tudok képzelni csodálatosabb illatokat, mint amik egy farmon megcsapják az embert. Csak az a baj, hogy mi nyamvadt városiak már túlságosan elszoktunk a természetes szagoktól. Hál istennek még sokan vannak, akik a természet lágy ölén érzik jól magukat… ott élnek…- És boldogok!- De még mennyire. Te van egy kiscsikó… és ne sértődj meg, de majdnem elnevettem magam, amikor az öreg szólította: Laurának hívják. Nem mindennapi név egy lónak…- Kiscsiklónak. – javította ki titokzatos mosollyal Laura.- Mindegy abból is ló lesz egyszer…- Egy lovat is lehet szeretni.- Igen, de hogy jön ez ide?- Néha nem is olyan nehezen.- Kezdem kapizsgálni… az a csikó nem véletlenül kapta a te nevedet, de akkor meg mindjárt megcibálom a hajad, te kishitű, te reménytelen csodabogárka, te. Ha valaki a kedvenc lova csikóját egy lányról nevezi el, az vagy nagyon szereti, vagy nagyon…- Utálja!- Téged utálni?! Nem láttam ugyan még azt a fickót, de velem gyűlik meg a baja, ha csak gondolatban is utálni meri azt, aki nekem a legszebb lány a családban.- Persze, hiszen csak egyedül vagyok lány, a többiek mind fiuk. Tehát Susan Smithként jelentkezzem? Ruhákról már gondoskodtam, csak fogalmam nincs, mit kell egy juhakolban csinálni?- Gondolom ott is ugyanazt mint a többi állattartó helyen. Trágyázni, abrakolni, nyírni… és a gondozó keze alá adni, ami az elléskor szükséges. Jól meggondoltad te ezt a dolgot? A születés mindig mocsokkal jár… az emberé is…- Tudom Mark bácsi… de sosem voltam oda a rózsaszínű lányregényekért.- Akkor fel a fejjel. Ha sikerül, amit a fejedben forgatsz, megérdemled hogy boldog legyél. Egyébként megtudtam még valamit. Persze ezt csak véletlenül de ismered az oldalkérdéseimet: Phil Urnak nincs komoly kapcsolata.- Most viccelsz? – kérdezte elképedve Laura, mert nem tudta elbőgje-e magát, vagy táncraperdüljön.- Komoly dolgokkal soha. Megkérdeztem: a gazdasszonynál jelentkezzék-e az unokahúgom, mire a prof azt mondta: a gazda nőtlen…- Ez még nem jelent semmit.- Ne vágj közbe. Megkérdeztem: de meddig uram, meddig?! A nők hamar elkapják az ember frakkját, ha nem vigyáz. Az övét bajosan! – vágta rá az öreg, mert még senkinek sem kötelezte el magát legalábbis a gyakorlatban. – tette hozzá kicsit titokzatosan. Elég az, ha csak gondolkodik a dologról, ütöttem a vasat, mert megtehettem, mivel a legócskább szerelő overálom volt rajtam, és egy másik szánalmas csotrogányommal hatoltam be a farmra. És tudod mit mondott erre: gondolkodni biztosan gondolkodik… mert melyik férfinak nincsenek elképzelései a jövendőbelijéről. És milyen? – szegeztem neki a kérdést? Szép! Nagyon szép! – jegyezte meg mosolyogva, majd mint aki észrevette magát, hirtelen másra terelte a szót. Tehát nem foglalt, még csak gondolkodik valakiről…- Aki nagyon szép!- Na és? Te nem vagy az?- Nem lehet mindenkinek olyan rossz ízlése, mint neked meg a papának, azonkívül leveles is vagyok előtte. Rászedtem, megaláztam.- Akkor bogozd ki a gubancot amit csináltál és alázkodj meg előtte. Tudod, nem vagyok híve a túlzott tiszteletnek, de aki megbánt valakit, annak legyen ereje meghajlítani a gerincét, hogy bocsánatot kérjen attól aki ellen vétett.- Azon már túl vagyunk. Azt mondta megbocsát.- Akkor meg, Susan Smith! Harcra fel. Sikáld le magadról az összes illatot, csak szappanszagod legyen, amikor belépsz az akolba és ugy nézz ki, ahogy egy igazi farmerasszonynak, vagy inkább fejőlánynak ki kell néznie. Kösd be a fejed, húzzál gumicsizmást. Ne félj azt adnak. Munkaruhának számit…- Mikor találkozunk Mark bácsi?- Szerintem előbb mint gondolnád! – dünnyögte az öreg.- Miért mondod ezt? Azt hiszed megfutamodom? Kénköves eső sem verhet el a farmáról. Meg akarom simogatni a kis csikót és látni szeretném, ahogy futkos az anyja körül, meg ahogy ö átöleli és megsimogatja a nyakát… látni akarom öt… minél tovább.- Reménytelen eset vagy. Sok szerencsét! – mondta Mark bácsi és elköszönt.

Mindent ugy csinált, ahogy Mark bácsi mondta. Reggel hatkor már ott volt a tragaccsal a farmon. Az öregre ráismert, de az nem igen mert volna megesküdni, hogy látta már. Vagy igen?! Készséges volt, megmutatta hol jelentkezzen, kinél és mi a dolga. Aztán csakhamar bement az akolba. Az első akit megpillantott Phil Hopkins volt. Fehér köpenyben egy kis bárányt látott el. A juhász segített neki, mert egy másik bárány is kikívánkozott a világra a testvére után. A férfi fel sem nézett, amikor elment mellette. Kapott egy sajtárt és megmutatták merre menjen, fejni. Nem mert visszanézni, pedig ha megteszi, biztosan eldobja a sajtárt és repül,… repül a rajongó mosollyal utána néző, drága Phil Hopkins karjaiba. De Phil karjai mással voltak elfoglalva, öt pedig várta a juhfejés. Nem lehetett oka panaszra: mielőtt odaültették a fejő ketrec oldalához, ahova már betereltek egy birkát, elmagyarázták mit kell tennie. Az állatra sem lehetett panasza, mert birkához méltó türelemmel viselte szinte eredménytelennek mondható, fejési próbálkozását. Már a víz is csurgott a homlokáról de a sajtárban még alig fehérlett néhány cseppnyi tej. S egyszer csak még annyira sem tudott odafigyelni arra, amit csinált, vagy amit csinálnia kellene, mert megérezte az ismerős illatot. Közvetlenül a háta mögül. Nem mert felnézni, mégis tudta, hogy Phil ott áll ott és nézi. Ahogy csak tudott előrehajolt, fejét a fejőkarám falához szorította, és nem bánta volna ha hirtelen megnyílik a föld és betemeti, az üresen kongó sajtárral együtt.- Hallom új dolgozója van a farmunknak. Majd belejön, nehogy elcsüggedjen! – szólalt meg Phil. – Tudja, egy tanya kicsit hasonlít a laktanyához. Az újoncot mindig megtréfálják. Ma már a bárányokat is géppel fejjük, csak a lányok viccből ültették ide a fejőláda mellé. Nehogy sértésnek vegye. Errefelé ilyen a barátkozás. Tegye le a sajtárt és jöjjön utánam. Mutatok valamit, engesztelésül. Egy kiscsikót.

Laura a lábánál két számmal nagyobb gumicsizmában olyan boldog igyekezettel csámpázott a férfi nyomában, mintha egyenesen a mennyekbe hívta volna. Aztán egyszer csak megcsapta a tiszta istálló illata és ott voltak, Táltos állásánál. A ló vidáman felnyerített, alighanem Phil jelenlétét érezte meg. A kicsi oda volt kötve a jászolhoz, mellé. Mint később megtudta, azért rövidre nehogy állandóan gyötörje az anyját, féktelen falánkságával. Táltosnak megnyugtató volt a csikarja közelsége. Laura könnyein át nézte, hogy hajol le a drága férfi a kis Laurához, hogy simítja oda az arcát, a bodros csikóbőrhöz, majd maga felé fordítva a gyönyörű nemes formájú fejet hogyan csókolja meg a fehér folt közepét a nemes ivü homlokon.- Fél idejönni? – kérdezte Phil anélkül, hogy felnézett volna.

Ö nem szólt, csak elindult feléjük.- Megsimogathatja. Amíg ölelem, meg sem mozdul… örül a szeretetnek. Pedig ö csak egy kis állat. Érzem a szíve dobogását… és nézze az anyját, magától félti, mert nem ismeri. De majd megismeri. Az állatok könnyen barátkoznak, különösen ha olyan emberrel kerülnek össze, aki jó hozzájuk. Simogassa meg nyugodtan! – mondta a férfi, mintha a csikónak beszélne. – Drága gyönyörűségem… nincs még egy ilyen csoda a világon, amilyen te vagy. Senkinek nem adnálak oda, semmiért!

Laura hinni sem merte, hogy a férfi szavai neki szólnak.

Közelebb ment és odatette kezét a nemes ivó csikónyakra, mire a férfi ugy simította végig az állatot, hogy a keze fejét is érintse a tenyere. Lágyan, mintha lepke szállt volna rá.- Szólítgassa… Laura a neve. Ugye szép név? Nekem a legszebb a világon. – beszélt férfi, de ö még mindig nem mert feléje nézni. Egy darabig simogatta a csikó nyakát, miközben kezük többször is érintette egymást, majd amikor ugy érezte nem bírja tovább, megfordult, és ahogy csak csizmái engedték futott a kijárat felé. Alig volt félúton, amikor hátulról gyengéden elkapták. Phil volt az. Magához ölelte de nem szólt. Nem fordította maga felé, nem esett neki a csókjaival, csak ölelte, tartotta erős karjaiban, amíg le nem csendesedett a szivverése. Mihelyt érezte, hogy megnyugodott, simogatni kezdte. A kendőt lehúzta a fejéről, de még mindig nem fordította maga felé. Laura érezte, hogy a haja – megszabadulva a köteléktől – vállaira omlik. Phil beletemette arcát, és hallgatott. Minek is szólt volna? Csodálatos percek teltek el. Laura sosem érzett még olyan édes nyugalmat, akkora boldogságot, szinte minden porcikájában.- Átadtam neki a puszit. Nemcsak most. Akkor is amikor kérted. – súgta nagy sokára Phil. – De ugy lenne igazi, ha te is adnál neki egyet. – mondta és megfogva a kezét, elindult visszafelé.

Laura nem is tudta hogy jutott vissza a bokszig, csak érezte, arcán Táltos szőrének simaságát, ajkán a bodros csikóbőr bizsergető érintését, aztán újra ott álltak az istálló közepén, és ö nézte Philt. Legszívesebben csókolni kezdte volna, de inkább az eszére hallgatott, amely azt súgta: ne rontsd el a varázst. Hagyd, hogy ugy legyen ahogy ö szeretné. Hagyd, hogy ö csókoljon meg, ö kezdje elmondani mennyire szeret. Akkor folytathatod, fokozhatod a jelzőit, állit hatod, hogy te ezerszer jobban és az első perctől kezdve… csak várj… légy türelmes… megéri… ezúttal igen.- Szeretlek! – súgta a férfi, majd, mint akinek örömöt okoz, hogy kimondhatja, hajtogatni kezdte, miközben ragyogó, rajongó tekintete a drága arcot kutatta. Szeretlek… szeretlek… szeretlek…- Drága Phil… drága mindenem… súgta egyre felhevültebben, ontva magából a becéző szavakat, amíg Phil csókja rájuk nem zárta ajkait.

Micsoda forró csók volt?! Mindent feledtető, valamennyi kételyét azonnal eloszlató, csodálatos izé, abbahagyhatatlan, meseszerű gyönyörűség. Először érezte, hogy érdemes volt megszületnie, hogy élni csodálatos és nem lehet nagyobb öröm, mint mindent vállalni azért, aki a karjaiban tartja, aki – hinni sem meri még… de szereti. Csodálatosnak érezte az istálló illatot, ami körülvette és hitte, hogy nincs a világon olyan elviselhetetlen hely, ami ne érne fel a mennyországgal, ha Phillel együtt lehet.- Nem haragszol? – kérdezte könnyes szemmel, amikor két csók között lélegzethez jutott. – Legszívesebben letérdelnék, hogy bocsánatot kérjek… és köszönöm!- Mit? – nézett rá, a pásztázó csókokat, rajongó tekintettel osztogató férfi.- Hogy a hallgatóidnak is elmondtad mit jelent neked Laura. Ott voltam az elöadásodon.- És azt hiszed csak a csikóra gondoltam? Pedig fogalmam sem lehetett róla, hogy hallod, de mióta megláttalak, másra sem tudok gondolni csak rád. Micsoda örültségre vettél rá, de sokkal nagyobbakat is boldogan véghezvinnék érted,… csak szeress. Mondd hogy szeretsz. Soha ne hagyd abba, ha azt akarod, hogy értelme legyen az életemben. Én aki eddig tudta az élet értelmét, hittem hogy a világ legboldogabb embere vagyok, mert azt csinálhatom, amit szeretek, rájöttem, hogy hiányzik a lényeg az egészből. A kovász a tésztából. Te. A te szerelmed, az hogy mellettem légy, hogy hazavárj, hogy velem szárnyalj, hogy percenként elismételd: boldog vagy! Minden porcikám érted ég. Elhiszed? Gyönyörűségem!- Még most sem merem… olyan az egész, mint egy álom.- Akkor gyere mindenem, és győződj meg róla, hogy amit átélsz valóság… – mondta Phil és odavezette az istálló ajtóig. – Csókolj meg… hadd szívjalak magamba! Csókodnak édes izével lépek ki az új életbe, amely – bár sosem hittem hogy lehetséges – hiszem hogy szebb lesz, mint az eddigi volt. Te drága, drága, drága… – suttogta a férfi és átölelte. Nem tudták meddig tartott a csók, csak amikor felocsúdtak és Phil kinyitotta az ajtót, Laura újra a nyakába ugrott, de előtte ugy nézett rá, mint aki nem hisz a szemének, mint akinek hirtelen minden kívánsága teljesült.- Íme a kézfogó, amit ígértem, és megfogadtam, hogy te is jelen leszel. Nélküled sosem tartottam volna meg. – mondta a férfi, mire a lány kacagni kezdett…

A tanya előtti hatalmas fa alatt, gyönyörűen terített asztal állt. Anyjáék, Mark bácsi és mindenki, aki kedves volt neki ünneplőben, mosolyogtak feléjük, s ott álltak ök., a világ két legboldogabb embere: köpenyben, gumicsizmában.- Elárultatok! – kacagta Laura, könnyes szemekkel.- Nem én, Mark bácsi tervelt ki mindent. Megesküdött rá, hogy szeretsz, és hogy neki jó szeme van az ilyesmihez.- Különben fel sem hívtál volna?- Dehogynem… majdhogynem egyidöben folytak a mesterkedéseink. Nem volt nehéz Mark bácsival szinkronba hozni a terveinket.- De hát így… üljek asztalhoz?- A munka nem szégyen, de Mark bácsi biztosan arról is gondoskodott, hogy te légy a legszebb menyasszony a világon. Ugy tudom van egy tengerzöld ruhád… olyan a színe, mint a szemedé…- Meg a tiedé!- Akkor remélem, azt hozták el. Gyere megmutatom a szobádat és átöltözöm.- Csak… ha lehet… azt a dezodort… szóval nemcsak azért mert Robertre emlékeztetne, hiszen valójában neki köszönhetlek, de mert…- Amúgy se nagyon tetszett nekem! – sugta Phil. – Van másik! Mark bácsitól kaptam, állítólag kedveled, apád használja, akit nagyon szeretsz… Jó volna abban is hasonlítani hozzá!- Amilyen az adjon isten, olyan lesz a fogadj isten. Rajtam nem múlik, hiszen sosem hittem, hogy a legszebb álmom egyszer beteljesülhet… drága… aranyos… tudós tehenészem! – súgta a lány, és nem bánta, hogy mindenki látja: ö kapaszkodott délceg szerelmese nyakába és ha fel nem hangzik a sürgető taps, ki tudja mikor ereszti ki csókos öleléséből.

Mindig így lesz! – gondolta befelé menet. A csókolózást sosem hagyják abba… akárcsak apjáék. Titokban remélte: a sors megadja neki, hogy olyan boldog lehessen a párjával, mint a szülei, egymással. Tanúja volt a boldogosuknak, és nem állítja, hogy sosem akadt vitatható téma köztük, de olyankor – sosem értette igazán, hogyan csinálták – egyikük mindig engedett. Nem mártír arccal, kedves mosollyal, mint aki tisztában van vele, hogy amit tesz az nem áldozat, hanem igazi, mély, szép tiszta szerelem, amely nélkül semmit nem érne az élet, a pénz, a szex, a csók.- Ugye mindig türelmes leszel hozzám? – kérdezte Phil az ajtóban, mielőtt beengedte volna a reá váró asszonyok közé, hogy átöltöztessék.- És te? – nézett rá Laura.- Én boldog akarok lenni és mert tudom: csak akkor érhetem el, ha te is az leszel, mindent elkövetek, hogy örökké nevetni lássalak, hogy elkerüljön minden bánat, és boldoggá tehess. Mert hogy szeretsz, azt érzem, már akkor éreztem, amikor ott a parketten a karomba tartottalak. És tudod én mikor lettem biztos abban, hogy számomra te vagy a végzet asszonya? Amikor elmondtad azt a képtelenséget, és én rá sem ismerve a saját hangomra, belementem. Tudtam, hogy magamért, értünk teszem.- És örökké adósoddá tettél vele! – súgta Laura.- Hosszú az élet, annyi időd lesz még a törlesztésre. De nem fogadok el mást, csak simogatást, szép szavakat, mosolyt, és…- Hadd mondjam ki én! – kérte a lány. Gyereket!- Gyerekeket! – fúrta be arcát a haja sátorába Phil.- Ha apáék hallanák, vastapsot kapnál. Alig várják már az unokákat…- Akkor semmi akadálya, hogy két legyet üssünk egy csapásra, mert ha az első olyan lesz mint te, megöl a vágy még kettő után…- És én? Azt hiszed kibírnám, hogy ne legyenek fiaim, akikre mindenki azonnal azt mondja: olyanok, akár az apjuk. És én tudom, hogy ha olyanok lesznek, mindenkit elbűvölnek, akárcsak te engem. És nemcsak a szépségükkel…- Menj drága, én is átöltözöm. Nem illik megvárakoztatni a vendégeket, és amint láttad, várnak egy páran. A családod tele van szervezőzsenikkel, nem csoda, ha sokra vitték, de hát az a legcsodálatosabb az életben, hogy mindenkit más érdekel a világ dolgaiból és a sok sok apró rész, tökéletes egészet alkot.- Mi ketten vagyunk egy egész, és sosem szabad hagynunk, hogy ez a csodálatos egész megcsorbuljon… suttogta csókra nyújtva ajkát Laura, és Robert olyan hévvel ölelte magához, hogy szinte kiemelte a jókora csizmából.- Ha tudnád mennyire kívánlak. Hát nem csodálatos, hogy megőrizted magad nekem? Kivételes feladat vár rám: megismertethetlek a szerelemmel, és könnyű dolgom lesz, hiszen olyat ölelni, akiért szinte elég az ember és biztos abban, hogy viszontszereti, maga a csoda. Sosem volt még hasonlóban részem.- Fogalmam sincs a testi szerelemről, de jó ideje már forróságot érzek minden porcikámba, ha rád gondolok. Szeretlek Phil, istenem, de nagyon szeretlek?! Ugye megtanitasz mindenre, nem akarom hogy valaha is megcsalj, én szeretném kielégíteni minden igényedet… mindet… bármi legyen is az, hiszen ha neked örömet okoz, nekem sem lehet rossz. Ugye nem? Ugye nem kell megvárnunk az esküvőt, ugye nem édes szerelmem? Érzed, hogy reszketek a vágytól? Nagyon kívánlak, szeretnék elégni a karjaidban.- Érzem… ártatlan gyönyörű menyasszonyom de most menj, lépj ki a csizmából és hagyd hogy a szobában lévők felöltöztessenek. Nekem szépítenek, nekem készítenek, pedig ha tudnák: alig várom már hogy ugy öleljük egymást, ahogy isten megteremtett bennünket, szerelemmel teli szívvel, és emésztő vágytól hajtva. Micsoda nap?! – csókolt bele a kacagó ajkakba Phil.- Nem hittél benne, hogy kell lennie egy ilyen napnak?- Hittem és tudtam, mint ahogy abban is biztos vagyok, hogy te leszel a legboldogabb asszony a világon. Hihetsz nekem, hiszen boldog szeretnék lenni és ki lehet boldog egy boldogtalan asszony mellett? Na látod Mindenem! Ilyen egyszerű az egész! Egyszerű és szép, mint minden igazság, és mint maga az élet.

[/rkey]