A végrendelet kiköti…

Irta: Linda Taylor

A szemlátomást zaklatott lány ugy ment az utcán, mint aki keres valamit, de maga sem tudja mit. Egyszer csak összeütközött egy férfival. Megpróbált kitérni, de amikor felnézett, szinte rabul ejtette a kedves, bocsánatkérő mosoly. Látszott, hogy a férfi nem akar hasznot húzni az udvarias gesztusból, csak elnézést kért a figyelmetlenségéért.- Uram, vegyen el engem feleségül! – szólalt meg hirtelen, és szinte esdekelve a lány.- Azt sem kérdezi, hogy nőtlen vagyok – e? Mondhatom meg tudja lepni az embert – nevetett a férfi.- Miért, nős?- Nem.- Akkor?- Boldogan! – ment bele a játékba a férfi. – Nőtlen vagyok és szegény, mint a templom egere. Minden vagyonom ez a hatvannyolc kilós test, amelyet tudatosan építettem ilyenné, és büszkeségem a szürkeállományom, amely – a környezetem szerint – figyelemreméltó. Azt hiszem az, hogy nem vagyok milliomos, visszariasztja attól, hogy megismételje azt az örült ötletet, amelyet – úgyis tudom – csak viccnek szánt.- Sőt! Akar ötezer dollárt keresni? – kérdezte nekihevülve a lány és egyre izgatottabb lett.- Sosem nősülnék pénzért! – komorodott el a férfi.- Félreért:egy fimszerepröl van szó… – próbálkozott a lány.- Sosem volt jó fényképarcom…- Tévedés! – nézett rá szemlátomást elbűvölve a lány. – Maga jóképű. Jöjjön – fogta meg a férfi karját és indult volna vissza a Polgármesteri hivatal felé. Az iratai rendben vannak, ugy értem magával hozta az igazolványát…- Mindig magamnál hordom, de mi köze egy filmnek a…- A jelenetnek igaziként kell hatnia. Mindketten saját nevünket használjuk… egy kezdő filmrendező bizonyítani akar. Érti? A két tanú már vár ránk. Mi ugy lépünk be, mint ifjú pár, de biztos, hogy nem nős?- Tudtommal házas színészek is játszhatnak házasságkötő szerepet, de nyugodjék meg, nőtlen vagyok, csak félreértette amit magamról mondtam.- Mit?- Hogy a szürkeállományomról elég jó véleménnyel van a környezetem, vagyis engem nem lehet ilyen könnyen rászedni.

[rkey]

Egy darabig azt hittem játszik, új ismerkedési trükk, még tetszett is, de most már legjobb volna, ha előjönne a farbával. Miért kellenék én és pontosan mire. Legjobb mindig az egyenes ut.- Husz percem van! – nézett az órájára a lány. Mentsen meg. Később mindent elmagyarázok, ne féljen semmiféle kötelezettsége nem lesz az ügyből, a válóperi tárgyaláson már meg sem kell jelennie…- Tehát az esküvő valódi?- Az, de értse meg. Kényszerhelyzetben vagyok. Segítenie kell. Ha öt óráig nem kötök házasságot mindent elveszitek…- Mindent? Attól függ kinek mi jelenti a mindent. Van aki ha a elveszíti a kabátját, legalább ugy sajnálja, mint a milliomos a vagyonát mert neki az a mindene.- Ott az ügyvédem, minden törvényszerű, ugy értem az egész csak egy kis szívesség… muszáj házasság…- Vagyis gyermeket vár!- Hogy képzeli? Azért, mert bajban vagyok, nem hagyom magam sértegetni. Vagyok olyan modern nő, hogy ha benne lettem volna olyasmibe, amiből terhesség adódhat, akkor azt is felemelt fővel vállalnám, férfi segítség nélkül. De a házassághoz férfi is kell és nekem öt óra után be kell mutatnom a házasságlevelet. Nézzen az órájára és essen meg a szíve rajtam. Az ötezer dollárt megkapja és esküszöm, hogy nem maradok a nyakán… elválunk.

James Powel maga sem értette miért nem hozott elő több ellenérvet és miért hagyta magát odavezetni a házasságkötő terembe, ahol valóban várt rájuk a két tanú. A lány átadta az iratokat a tisztviselőnek, majd csakhamar bevonult a polgármester és annak rendje és módja szerint, összeadta őket. James mindig azt tartotta, hogy a szerencse, vagy a kínálkozó helyzet, minden ember életében eljön egyszer, csak nem mindenki veszi észre, vagy meri kihasználni. Nem is az ötezer dollár, pedig az is vagyonnak számit egy kezdő ügyvéd szemében, de ez a lány… ha csak hetekig lesz is a felesége, és csupán névleg, akkor is olyan marad, mint egy szép álom.- James Powel akarja-e az itt megjelent Carolin Brendont feleségül venni?Kitart-e mellette jóban rosszban, örömben bánatban egészen a sírig?

Öt perc sem telt el és az aláírásokkal is végeztek. Három perc hiányzott az öt órához, és a két tanúnak ezt is igazolnia kellett, egy előre elkészített papíron. James félrevonultan állt és figyelte mi történik. A tanuk megkapták a tiszteletdíjukat és elmentek. A lány indult volna a polgármesterrel a hivatali helyiségébe, de ö utána nyúlt, és kedvesen azt mondta.- A hitvesi csók a nagy sietségben elmaradt. Ezen nem múlhat a dolog…- Igaza van! – sóhajtott fel megkönnyebbülten a lány. – A csókkal még adósa vagyok! – és nyitott szemmel nyújtotta oda a száját. A csókba, amely túlságosan érzelmesre sikeredett, James egy kicsit beleszédült, de ugy érezte ifjú nejének sem esett rosszul. Mire összeszedte magát, a lány nem volt ott. Besietett a polgármester után. Egy darabig várt: majdcsak visszajön és legalább kezet nyújt, amiért kisegítette a bajból, ha egyáltalán abban volt, de a lány fél órán belül sem került elő.

Még jó hogy nem írtam alá semmit, gondolta megkönnyebbülten, mielőtt kilépett a Hivataltól. De mégis: ki tudja mibe keveredtem? És ha valóban terhes, ha a nyakamba varrnak egy gyereket, amely a jogban előirt időn belül jön a világra? És akkor mi van? Egy ilyen anyával, akár hármas ikreket is boldogan elfogadnék, csak tudnám, hogy nem szélhámos és nem a bolondját járatta velem. De hát hogy is jelenthetne neki bármit is egy vadidegen, akivel összefutott az utcán és arra sem volt ideje, hogy alaposan megnézze. De az a csók, csodálatos volt. Az édes íz akkor is ott maradt az ajkán, amikor hajnal felé, a céltalan kóborlásból hazaért.

Reggel az újságosstand előtt földbegyökerezett a lába.

“Férjhez ment a Brednon vagyon örökösnője, a végrendeletben kikötött időpontig. Övé a Husz millió! Titokzatos esküvő! Váltott vőlegénnyel… a férj James Powel ifjú ügyvéd lett”

James kezdte kapizsgálni, mihez nyújtott segítséget előző este az utolsó percekben, csak azt nem értette, hogy lehet az a gyönyörű lány annyira kapzsi, olyan hálátlan, hogy szóra se méltatta azt, akinek a segítsége nélkül… de hát mit számit az, ha úgyis csak hónapokra szól ez az egész játék. Hirtelen ugy érezte becsapták. Eluralkodott rajta valami furcsa érzés, és majdnem fennhangon mondta, amit gondolt: azt hiszi, azért mert ö milliomos palánta, mindent megengedhet magának? Még a legbensőségesebb dolgokkal való játszadozást is? Futva ment az első telefonfülkéig.- Carolin Brandont keresem… a nevem James Powel.- Üdvözlöm… ne haragudjon, hogy faképnél hagytam, de hatig oda kellett érnem a közjegyzőhöz az okirattal… hosszú történet, majd elmesélem.- Azért csak vágjon bele. Nem szeretem ha bamba arc vigyorog vissza rám a tükörből, amikor borotválkozom. Azt hiszem érthető, hogy rászedettnek érzem magam.- Apám pár éve, azt mondta ha nem megyek férjhez, és nem lesznek unokái, kitagad. Azt hittem viccel. Két hónapja halt meg. Tegnap járt le a végrendeletben megszabott idő, és amikor odaértem a házasságlevelünkkel, akkor tudtam meg, hogy van egy másik végakarat is. Ez csak kihívás volt, és én bedőltem apának, jogász létemre.- Vagyis maga is jogász? Mondhatom csodálatos kedves kollegina! Ugy tanultam, hogy a jogásznak be kell tartania a törvényt, és nem lehet holmi furfangos kerülő úton megkeresni a kiskaput. Azt a másik fiút, akivel… szóval aki nem jött el, legalább szerette? Vagy az is csak mese volt, hogy várt oda egy másik balekot?- Nem szerettem, de barátságból megtette volna, hogy elvesz és egyúttal aláírja a válókeresetet is, de kisebb baleset érte, és nem tudott értesíteni. Ott álltam vőlegény nélkül, egy órával a határidő lejárta elött.- Velem nem íratta alá a válókeresetet. Miért?- Majd aláírja, amikor átveszi az ötezer dollár tiszteletdíjat. De ha kevesli…- Ha így gondolja, maga örökre a feleségem marad. Nem kell a pénze! Engem azzal a házastársi csókkal busásan kifizetett! Többet ért nekem mindennél! – hallgatott el James.- Ide tudna jönni? – kérdezte egy rövidke csend után, nagyot sóhajtva, de sokkal vidámabban a lány.- Oda nem! A biblia szerint az asszony kötelessége, hogy kövesse az urát, ahova az megy. Mondjam a címet?- Mondja… mondja… mondja… – kacagott Carolin és aki a telefonfülke mellett ment el, kicsit megrökönyödve nézte az egyre szivböljövöbben nevető férfit.- Mi a csudától lehet egy felnőtt ember ennyire boldog?!

[/rkey]